Brezsnyev adott utasítást Gagarin likvidálására?

Több mint száz szovjet, illetve orosz űrhajós járta már meg a világűrt, s az egyébként egymástól gyökeresen különböző repülések során egyetlen mozzanat mindig megismétlődött: a csillagok közé készülőket szállító busz megállt útközben az indítóállvány felé, az űrhajósok kiszálltak, s a jármű jobb hátsó kerekénél könnyítettek magukon. És nemcsak a férfiak, hanem a nők is: ők fiolában hoztak magukkal egy kis vizeletet, hogy ráöntsék a kerékre. A hagyomány – vagy inkább babona – Jurij Gagarinhoz, a világ első űrhajósához kötődik: 1961. április 12-én az akkor 27 éves kozmonauta kérte meg a sofőrt egy rövid megállásra.

Bár Gagarin 108 perces útjának részleteit könyvek, tanulmányok és dokumentumfilmek taglalják, a közvélemény-kutatások szerint az átlagemberek meglehetősen keveset tudnak a pilóta életéről, illetve a történelmi repülésről. Nem igazán közismert például, hogy Gagarin idősebb testvéreit a második világháború idején a megszállók németországi kényszermunkára vitték, s a leendő űrhajós csak a háború után láthatta újra a nővérét és a bátyját. Öccsét, Boriszt pedig kis híján megölték a szabotőrökre vadászó németek; Gagarin az utolsó pillanatban vágta le a kötélről akkor hétéves testvérét.

AFP / Ria Novosti

Hosszú ideig az is titok volt, hogy a kozmonauta nem az űrhajó nagyon szűk visszatérő egységében ért földet,hanem 7 kilométeres magasságban katapultált, s ejtőernyővel ereszkedett alá.

Sokáig arról sem lehetett tudni – ez is államtitoknak számított –, hogy a leszállóban lévő űrhajó vad forgásba kezdett, a visszatérő egység pedig jelentős késéssel vált el a Vosztok–1 többi részétől. Közben Gagarin inkább csak közeli – igaz, a legközelebbi – nézője volt az űrutazásnak. A Vosztok–1-et ugyanis végig a földi űrközpontból irányították, a kozmonauta csak válsághelyzetben – egy lezárt borítékba helyezett kód beütésével – vehette volna át a parancsnokságot.

Gagarin 1968-ban bekövetkezett halálának okai sem teljesen tisztázottak, és miután a moszkvai vezetés 2007-ben elutasította a baleset újbóli kivizsgálását szorgalmazó kéréseket, valószínűleg sohasem derül ki pontosan, mi történt 1968. március 27-én.

Csak annyi biztos, hogy rossz időjárási viszonyok között lezuhant a 34 éves Gagarin MiG–15-ös vadászgépe, a balesetben az első űrhajós mellett életet vesztette Vlagyimir Szerjogin tapasztalt tesztpilóta is. A különféle vizsgálatok – a nyomozásba a rettegett titkosszolgálat, a KGB is beszállt – tucatnyi okot véltek felfedezni, miközben rendületlenül terjedtek az összeesküvés-elméletek.

Az első hivatalos jelentés szerint emberi mulasztás okozta a tragédiát: a repülésirányítók elavult időjárás-jelentést adtak, a támaszpont kiszolgálószemélyzete pedig nem szerelte le a MiG-en lévő külső üzemanyagtartályokat, noha azok zavarták a repülési feladatok végrehajtását.

De volt, aki azt gondolta, hogy a kommunista párt főtitkári tisztét 1964-ben átvevő Leonyid Brezsnyev adott utasítást a népszerű Gagarin likvidálására, és akadtak olyan feltételezések, hogy az űrhajós ittasan ült be a pilótafülkébe.

Léteznek arra utaló jelek, hogy az űrhajós gépe összeütközött egy másik repülővel. De az sem kizárt, hogy a baleset Gagarinék hibájából következett be. Mégpedig azzal, hogy véletlenül nyitva hagytak egy szelepet, és ahogy nagyobb magasságba kerültek, elfogyott az oxigénjük; e szerint a baleset akkor történt, amikor félig öntudatlan állapotban nagy sebességgel kezdtek ereszkedni. Alekszej Leonov, Gagarin űrhajóstársa viszont egy 2004-ben megjelent könyvben arról írt, hogy a baleset helyszíne közelében tartózkodva két detonációt hallott: az egyik egy engedély nélkül arra repülő másik vadászgép hangrobbanása volt, a másik pedig a turbulencia következtében megzavart MiG–15-ös becsapódása.

Gagarin neve egyet jelent a szovjet–amerikai űrverseny második fontos csörtéjének megnyerésével. Az Egyesült Államokat hideg zuhanyként érte, hogy a kommunista rezsim nemcsak az első műhold 1957-es Föld körüli pályára állításával büszkélkedhetett, hanem az első ember űrbe küldésével is. Bár később az amerikaiak törtek előre – ők juttattak először embert a Holdra, s az ő űrsiklójuk szerepelt jobban –, az USA a mai napig nem tudta teljesen megemészteni a négy év alatt elszenvedett két vereséget. Így sorra jelennek meg azok a cikkek és tanulmányok, amelyek azt bizonygatják, hogy ha az amerikai űrhivatal, a NASA kevésbé óvatoskodik, ma Alan Shepardot ismernénk a világ első űrhajósaként.

AFP

Washington ugyanis szintén 1961 tavaszára tűzte ki a startot, ám néhány héttel az indulás előtt a technikusok apró hibát találtak a hordozórakétában, és úgy döntöttek, az éles rajt előtt még elvégeznek egy ember nélküli tesztet. Az ellenőrzést március 24-én hajtották végre, emiatt halasztották későbbre Shepard indítását. „Az amerikaiak nem nagyon siettek. Ugyan több jele is volt annak, hogy a szovjetek közel vannak az indításhoz, de nem tudtuk, mikor lesz pontosan a start” – mondta újságíróknak Robert Pearlman amerikai űrtörténész Gagarin repülésének 50. évfordulójakor. Shepard végül május 5-én szállt fel, és míg Gagarin egyszer meg is kerülte a Földet, az első amerikai repülés csak egy 15 percig tartó űrugrás volt. A szovjetek sikerét az USA végül 1962-ben ismételte meg, John Glenn ekkor tett meg egy teljes kört az űrben.

A témára szakosodott másik amerikai történész, Asif Azam Siddiqi viszont úgy vélekedett, hogy az amerikai űrprogram megvalósításában kulcsszerepet játszó Werner von Braun – aki a második világháború idején még a szövetségesek ellen bevetett rakétákat tervezte – annyira óvatos volt, hogy az USA-nak esélye sem maradt Gagarin megelőzésére. „Viszont a szputnyik és Gagarin lökést adott a NASA-nak ahhoz, hogy felgyorsítsa a maga fejlesztéseit. Két ilyen sokk nélkül valószínűleg jóval később indult volna meg a Hold-program” – írta Siddiqi Az űrrepülés mérföldkövei című könyvében.

.