"Fogalmuk sincs, kik a fellépők, de itt olyat kaphatnak, amit sehol máshol"
"Ha van itt szcéna, márpedig, szerintem van, nem is akármilyen, akkor ahhoz valamiféleképpen biztosan hozzájárultunk" - mondja Nun András az október első hetében zajló kísérleti zenei fesztivál, a nagyrészt külföldi támogatásokból szervezett UH Fest szervezője. Az önkéntesek által szervezett, Európa legizgalmasabb zenei redezvényei közé sorolt UH Fest idén kampányában is politikus hangot ütött meg, programjában pedig már a megszokott különleges, máshol aligha hallható produkciókat hozza Magyarországra.
hvg.hu: Miért volt fontos a fesztivál kampányában a külföldről támogatott vagy a civil jelző?
Nun András: Az UH Fest az élet egyik legjobb dolgáról, a zenéről szól, ugyanakkor azt gondoljuk, hogy vannak idők, amikor nem teheted meg, hogy nem reflektálsz arra, ami körülvesz, nem teheted meg, hogy nem állsz ki az eszméidért. Egyenes gerinccel semmiképpen.
Nem újdonság ez a fajta reflexió a részünkről, a fesztivál kezdettől fogva civil ügy, a fő szervezők ugyanúgy önkéntes munkában dolgoznak rajta, mint a jegyszedők, szórólapozók vagy azok, akik saját autójukkal szállítják a fellépőket. Többször felhívtuk a figyelmet civil szervezetek munkájára: legelőször 2010-ben a Go Social! programunkkal, amelyben magyar és külföldi zenészeket vittünk menekülttáborba, drogrehabilitációs intézetbe, roma többségű falvakba, ahol a zenészek megismerkedtek az ott dolgozó civil szervezetek munkájával és hangjátszóházakat tartottak.
2017-ben pedig azt látjuk, hogy a civil szervezetek működését szabályozó törvény módosítása listázni szeretne. Megnevezni és megbélyegezni, elesett, védtelen csoportokkal foglalkozó civil szervezeteket, s mindezt egy olyan társadalmi klímában, amelyik már most is egészen elképesztő szinten hisztérikus és gyűlölködő.
A listák nem véletlenül születnek. Román lista, magyar lista, német lista, kulák lista, zsidó lista, civil lista. Aki ismeri a történelmet, az tudja, előbb vagy utóbb csupa rossz történik azokkal, akik listára kerülnek. Először csak elfordulnak tőlük az emberek, a szomszédok, a volt partnerek, féltve saját biztonságukat tartják a távolságot, mások felbátorodnak, ellenségesen lépnek fel a megbélyegzettekkel szemben, a hatóságok megvonnak bizonyos jogokat. Aztán jönnek, elvesznek, a sort ki-ki folytathatja annak alapján, amit tud a történelemről. Ezt mi nem szeretnénk.
Az állampolgárok szabadon szerveződő közösségei, és az ezekből intézményesülő civil szervezetek egy egészséges, demokratikus és sokszínű társadalom építőelemei. Ezeket vegzálni pőre hatalmi érdektől vezérelve elképesztő bűn. Ahogy a Helsinki egyik közleménye fogalmaz: a kormány hatalmi megfontolásokból embertelen.
Persze könnyen beszélünk mi, kevéssé függünk intézményektől, szerencsére megtehetjük, hogy hangosabban nemet mondunk, állást foglalunk nemcsak magánemberként, hanem szervezetként is.
hvg.hu: Az UH Fest történetében volt többéves szünet is, ritka, hogy egy ilyen időszak után újrainduljon egy ilyen rétegrendezvény. Hogyan sikerült átvészelni ezt az időszakot?
N. A.: A teljesen a Merlinben megvalósult 2010-es fesztivál után a következő évre beadott pályázataink nem kapták támogatást, egy ilyen rendezvény külső forrás nélkül nem tud létrejönni. Saját lelkesedésünk mellett, ezek a külföldi források tartanak életben bennünket.
2012-ben szerveztünk egy UH Lokálnak elnevezett két napos eseményt, majd összehoztuk az UH Fest on Tour-t. Hazai fellépőknek szerveztünk fellépést Ljubljanában, Bécsben, Pozsonyban és Berlinben az ottani barátaink segítségével. Szóval nem állt le a motor, csak éppen egy olyan többnapos fesztivált nem tudtunk összehozni, amiről leginkább ismert minket az itthoni közönség.
hvg.hu: Hogy kapott újra erőre ezek után a fesztivál, a szervezőcsapat?
N.A.: A Trafó megkeresett bennünket 2014-ben, hogy csináljunk együtt valamit, ez a kapcsolat azóta is működik. A többnapos fesztivállal ennek köszönhetően tudtunk visszatérni, aztán 2015-ben összejött a hároméves Shape-projekt.
Az egyértelmű volt, hogy igazából mi is és a közönségünk is jobban szereti a fesztiválformátumot.
Koncertre azért megy az ember, hogy meghallgassa x és y zenekart; míg a fesztiválon jóval inkább érvényesül az, hogy eljönnek úgy, hogy fogalmuk sincs, kik a fellépők, de bíznak annyira bennünk, hogy kaphatnak valami olyat, amit sehol máshol. Vagy nem - ez a kockázat mindig benne van, leginkább ezt jelenti a "kísérleti" szó számunkra, mintsem mondjuk bizonyos műfajokat, meghatározott hangzásokat.
hvg.hu: Ezek szerint nagyobb lett az igény itthon is a kísérleti zenékre?
N.A.: Az utóbbi néhány évben valóban úgy éreztük, hogy nagyobb az igény és nyitottság azokra a zenékre, amiket az UH Fest bemutat. A fellépők visszajelzései alapján nemzetközi összehasonlításban is különösen nyitott és odafigyelő a közönségünk. Persze ez a zene soha nem fog tömegeknek szólni.
hvg.hu: Mit takar a már említett együttműködés a Shape Platformmal, milyen előnyökkel jár a programban való részvétel?
N.A.: A Platform köt minket nemcsak egy európai, de egy világhálózatba is. Az EU Kreatív Európa programja által támogatott Shape Platform 16 európai fesztivál együttműködése, amelynek célja, hogy izgalmas, feltörekvő előadók pályájának adjon kezdőlökést. Minden évben minden fesztivál három-három előadót ajánl a többieknek (nem feltétlenül saját hazájából, de az UH Fest többnyire magyarokat igyekszik a fókuszba helyezni), és az ő utaztatásukat támogatja az EU; emellett workshopok, előadások, mesterkurzusok szervezésére is olyan programelem, amely mindenhol megvalósul, de ezeket már minden fesztivál magának találja ki.
Az UH Fest programjában már számos előadó fellépését így tudtuk megszervezni. Szintén nagyon boldogok vagyunk, hogy Lázár Gábor például a berlini CTM keretében a legendás Berghain klubban zenélt, a Céh és Új Bála egyenesen Rio de Janeiróig jutott, Lanuktól külföldi kiadók kértek számokat válogatáslemezekre.
hvg.hu: Pontosan milyen forrásokból áll össze a fesztivál idei kötségvetése?
N.A.: 60 % az EU-s pénz, 20 % az itt működő kultúrintézetektől, nagykövetségektől, a Trafótól, az NKA ad 10% és a jegybevételből is ennyi jön össze.
Azt először fogjuk kiszámolni, hogy mennyi is annak az értéke, amit a 6-7 tagú szervevő csapat önkéntes munkába belepakol egy éven át, illetve a tucatnyi önkéntes napjai a fesztivált megelőző hetekben és a fesztivál nyolc napján.
hvg.hu: Volt érezhető hatása a hazai zenei életre az UH eddigi történetének?
N.A.: Úgy vélem igazolta, hogy lehetséges műfajok felett álló, sokféle zenére nyitott fesztivált szervezni, ezzel inspirálhatott másokat, zenészeket, zenekarokat, segítette kapcsolatok építését az országhatárokon kívül. Törekszünk arra, hogy a fesztivál majdnem minden helyszínén, estjén legyen legalább egy, de inkább több magyar fellépő.
Különösen fontos, hogy például a közös külföldi utak nyomán, korábban egymással nem dolgozó, akár teljesen másfajta közegben mozgó zenészek elkezdtek rendszeresen összejárni, együtt alkotni. Barátságok, kisközösségek születtek. Ha van itt szcéna, márpedig, szerintem van, nem is akármilyen, akkor ahhoz valamiféleképpen biztosan hozzájárultunk.
Emellett fontosnak érzem a közönséget, és annak folyamatos épülését, amely nélkül semmi nincs. Mások mellett mi is azon dolgozunk, hogy legyenek olyan akadémián kívüli koncertek, amelyek fókuszában a zenehallgatás van.
Talán az is igaz, hogy nyitottunk valamiféle átjárót az egyébként olykor hihetetlen izgalmasat alkotó, de szakmán túli közönséggel ritkán találkozó akadémikus, és a közönséggel sokkal élőbb kapcsolatot ápoló, az oktatási intézményi kereten kívülről jövő, közvetlenebb, csináld magad zenekészítő közeg között.
A kísérleti zene leginkább egy hozzáállás: nem az a fontos, hogy jól begyakorold a hangszered vagy szoftvered szabályos használatának fogásait, megfelelj választott stílusod követelményeinek, hanem a művészi vízió.
hvg.hu: Volt olyan külföldi előadó, akinek komoly karrierbeli lökést adott az UH-s szereplés?
N.A.: Nyilvánvalóan a ma már ANOHNI néven zenélő Antonynak, aki 2005 márciusában a ma már (minket is meglepő módon) legendásként emlegetett koncertjén még komolyan meghatódott, hogy telt ház fogadja őt a Trafóban, aztán szeptemberben elnyerte a Mercury díjat és világhírű lett. No meg Richard Dawson, akinek tavalyi, tényleg rendkívüli koncertje óta csak felfelé ível a pályája. Vagy említhetném a három éve nálunk játszó Lorenzo Sennit, akit a trance újragondolásának úttörőjeként emlegeti az összes nagy elektronikus zenei lap.
Ám valójában azért nem hisszük, hogy önmagában az UH Fest karrierbeli lökést tudna adni bárkinek. A mi fesztiválunk nincs abban a pozícióban, hogy ilyeneket el tudjon érni. Én ezt nem is bánom. Ha az ember elhiszi magáról, hogy "trenddiktáló", akkor az más szempontokat is behoz az örömön kívül - és nekünk nem véletlenül az a mottónk 2014 óta, hogy "a new kind of joy".
HVG-előfizetés digitálisan is!
Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!
