hvg.hu: Azért ez a Poptarisznya nem teljesen ugyanaz, mint az eredeti. Miben más?

B. Tóth László: Sok minden változott a világban, nyilván picit más ez a műsor is, mint ez eredeti, de sok mindenben azért hasonlít. Itt is van közlekedés, sport és jó zenék. Nincs, mondjuk magnós blokk, bár nem elképzelhetetlen, hogy lesz az is, mert a hallgatók igénylik. 

hvg.hu: Én inkább arra gondoltam, hogy a 80-as években nagyjából a Poptarisznyából tudta meg az ország, hogy mi zajlik a világ popzenéjében, legalábbis annak a populáris részében. Ott hallhattuk először a Nyugaton népszerű dalokat. Ma már – a Spotify, a YouTube és társai korában – nyilván ilyen szerepe nincs egy rádiónak sem. Ráadásul a Retro Rádióban adott a korszak is (60-70-80-as évek), amelyből a dalokat válogatják. Szóval ez egy Retro Poptarisznya, nem?

B. T. L.: Én azért a 2000-es évekig előrelépkedek olykor, és visszalépek az 50-es évekig is, így van egy fél évszázad, aminek a zenéjéből válogathatok. Mindig lehet olyan dalt találni, amit annak idején én sem játszottam, és a Retro Rádióban sem hangzott még el.

Reviczky Zsolt

hvg.hu: Miért nem játszotta azokat a bizonyos dalokat annak idején? Volt, aki beleszólt, hogy ezt ne vagy azt ne tűzze műsorra?

B. T. L.: Nem volt ilyen, abszolút szabad kezet kaptam. Ami nem került be a műsorba, az csak az időhiány miatt nem került be. A zene egy mindentől független és mindenkinek szóló valami, ezért abszolút rám bízták a műsor tartalmát. Azt csináltam, amit a hangulatom diktált.

hvg.hu: És ma? A Retro Rádió tulajdonosi szerkezete erősen a kormányhoz kötődik. A most megint egyre élénkülő kultúrharc nem érinti a rádiót? Lehet hallani a közmédiában bizonyos feketelistákról, hogy kit lehet, kit nem lehet leadni. Ilyennel találkozott? Mondjuk, Bródy János nyugodtan megszólalhat a Poptarisznyában?

B.T.L.: Én semmit nem érzékelek ebből, tudtommal nincs ilyen nálunk. Jó zene van és rossz zene, és nincs semmilyen politikai hozzáállás. De hát, ez egy retro rádió! Bródy például állandóan szól nálunk.

 hvg.hu: Visszatérve a 80-as évekre és a szabad kézre: azért nem volt jellemző akkoriban, hogy egy szerkesztő munkájába egyáltalán nem szólnak bele.

B.T.L.: Valóban nem, ilyen kiváltsága csak Komjáthy Györgynek és nekem volt.

hvg.hu: Hogy érték el ezt?

B.T.L.: Olyat csináltunk, aminek semmi köze nem volt a politikához: zene, sport, Forma–1. Semmi olyan nem volt a műsorban, ami bárkit is bántott volna a gondolkodásában. De én egyébként soha nem kérdeztem meg, hogy miért hagynak minket szabadon dolgozni, egyszerűen így volt és kész.

Reviczky Zsolt

hvg.hu: A Poptarisznyáról sokan azt állítják, hogy egy ország zenei ízlését formálta, hiszen behozta a vadonatúj zenéket, rámutatott, hogy ezeket érdemes hallgatni. Ezzel tisztában volt? Nem volt ez nagy felelősség?

B.T.L.: Én csak tettem a dolgom, ez egy szerelem volt. Igazából csak utólag tudtam meg, hogy volt egy ilyen szerepe a műsornak. Hál’Istennek, mint kiderült, jó irányba formáltam az emberek ízlését.

hvg.hu: Jó irányba? Ezt mire alapozza?

B.T.L.: Úgy éreztem, és ma is úgy érzem, hogy a közönség ízlését kell kiszolgálnom, és nem a sajátomat. Miután én akkor már nagyban diszkóztam is, tudtam, mi kell az embereknek, és azt játszottam a rádióban.

hvg.hu: Mindig azzal szokta hárítani a saját ízlésére való kérdéseket, hogy csak kétféle zenét ismer: jó zenét és rossz zenét, műfajtól függetlenül. De csak van személyes kedvence. Nem árulja el?

B.T.L.: Beatles-rajongó vagyok. Minden, ami Paul McCartney vagy John Lennon, azt nagyon szeretem. Vannak kedvenceim, de a műsoraimba csak annyit adok be ezek közül, amennyit az elvisel.

hvg.hu: Azokat a rádiós felvezetőket, effekteket, amelyek először a Poptarisznyában hangzottak fel Magyarországon, honnan találta ki?

B.T.L.: Olyan jellegű rádióműsort akartam készíteni, ami jellegében különbözik mindentől. Szeretem, ha valaminek van ritmusa. Ritmust úgy lehet adni egy műsornak, ha nem mennek végig a zenék, rábeszélek az elejére meg a végére. És közben, ha műfajbeli váltás van, nem árt, ha van egy elválasztó effekt. Elkezdtem gyűjteni ezeket (talán nekem van az egyik legnagyobb effektgyűjteményem az országban), és ezekből alakítottuk ki a Poptarisznyában használtakat. Sokat mind a mai napig használok.

hvg.hu: Évekkel ezelőtt a hvg.hu-nak is mesélte, hogy anno pilóták, ismerősök hozták a lemezeket Nyugatról, amelyeket aztán néhány óra múlva ön már lejátszott az élő adásban. Ennek a fajta lemezgyűjtésnek ma már leáldozott. Ön is a neten hallgatja az újdonságokat?

B.T.L.: Valóban megváltozott e tekintetben is a világ, de én továbbra is imádom a lemezeket, a vinyl és CD formátumot. Hiába van pendrive-om, meg mindenféle tárolóm, én továbbra is a lemeztáramból szedem össze egy-egy műsorhoz a zenei tartalmat.

hvg.hu: Figyeli a kortárs popzenei trendeket, előadókat is?

B.T.L.: Persze, képben vagyok. Én már nagyjából azt is tudom, mi lesz később a maiak közül a retro.

hvg.hu: És mi?

B.T.L.: Nagyon sok ilyen van. Most például nagyon mennek ezek a latinos dolgok, ezekből sok át fog kerülni az akkori B. Tóth akkori retro műsoraiba. Az arányok nagyjából ugyanazok most is, mint régen. Most is rengeteg rossz van és rengeteg jó. Régen is ez volt, csak a rengeteg rosszra ma már senki nem akar emlékezni.

hvg.hu: Korábban elég lehangoló véleménye volt a most futó kereskedelmi rádiókról. Mint mondta, a trendi rádióknak ma az a baja, hogy a profit irányítja őket. Így aztán mindenki a nagy slágereket játssza. Nincsen arcuk, nincsen színük. Ezt most is tartja?

B.T.L.: Úgy érzem, hogy most is a legtöbb kereskedelmi rádió tök egyforma a megszólalásokat illetően, és a zenékben is. Én úgy érzem, hogy lehetne ezeket a rádiókat másképp is csinálni. De ez nem az én feladatom. Én azt szeretem, ha vannak információk, amelyekre érdemes figyelni, tehát van szöveg része is a rádiónak, nem csak a zene. A Retro Rádióban van műsorvezető, mindig elmondja a legfrissebb dolgokat, zenészekről mond információkat. Az egész kezd olyan rádióvá válni, amit én szeretek.

hvg.hu: Az előbb azt mondta, hogy a kereskedelmi rádiókhoz nincs köze. De önt is felkérték egyszer a Neo FM programigazgatójának.

B.T.L.: A tulajdonossal nem lehetett szakmai kérdésekről beszélni. Egy hónap után felálltam, és otthagytam az egészet.

Reviczky Zsolt

hvg.hu: Annak idején, ha valamely magyar előadó bekerült a műsorába, onnantól országosan ismert lett. Ön szerint van még a rádióknak ilyen királycsináló szerepe? Ma nagyon sokan panaszkodnak, hogy rengeteg előadó van, aki megérdemelné, hogy játsszák a rádiók, de valamiért nem férnek be a műsorokba.

B.T.L.: A Poptarisznyába annak idején minden belefért. Meg tudtam ítélni, hogy egy adott dal jó volt-e vagy rossz, és függetlenül a műfajtól, vagy hogy nekem személyesen kedvencem volt-e, vagy sem, lejátszottam. Hogy a mai rádiók hogyan, milyen ízlések alapján és milyen szakemberekkel rakják össze a műsorokat, azt nem igazán tudom. Pedig biztos, hogy van ma is ez a királycsináló szerepe a rádióknak. Ha egy dal bekerül a lejátszási listákba, azt sok ember hallja, elkezdi keresni, elmennek a koncertekre.

hvg.hu: A magyar zenészek között sokan mindenképpen hálásak lehetnek, hogy felkarolta őket. Olyanok is vannak, akik fújnak önre, hogy miért nem rakta be a dalaikat a Poptarisznyába?

B.T.L.: Nem tudok ilyenről. Ez az egész úgy kezdődött, hogy volt a Csillagfény diszkó. Oda hozták nekem rendszeresen az előadók a friss demóikat, én pedig mondtam nekik, hogy meghallgatom, és ha jó, akkor vasárnap játszani fogom, ha nem játszom, nem azért van, mert nem szeretlek benneteket, hanem azért, mert az valamiért nem jó, de azt is szívesen elmondom, miért nem jó. Volt is sokszor olyan, hogy megbeszéltük, kicsit átalakították a dalt, és rögtön olyan lett, amilyennek lenni kell.

hvg.hu: Mármint rádióbaráttá változtatták?

B.T.L.: Hangszerelési dolgok voltak, zene-szöveg arány megváltoztatása stb. Sok lemeznek voltam egyébként a szerkesztője. Megcsinálta művész a dalokat, elhozta hozzám, hogy csináljak belőle egy sorrendet. Én pedig megcsináltam azt a sorrendet, amivel el lehetett adni a lemezt. Nem mindegy, mi az első dal az A-oldalon, a B-oldalon stb. Ez egy szakma.

hvg.hu: Ezt ma úgy mondanánk, hogy produceri tevékenység – legalábbis egy része.

B.T.L.: Igen, de akkoriban még nem voltak producerek. Azt akkor „B.Tóth, nézd meg!”-nek hívták.

hvg.hu: Ma úgy tűnik, hogy megint kialakul egy hivatalos és egy (vagy több) alternatív popzenei nyilvánosság. Vannak, akiket nyomnak a rádiók, és vannak olyanok, akiket kifejezetten elhallgatnak, mégis tömegek járnak a koncertjeikre.

B.T.L.: Igen. Például Zoránt nem nagyon szoktak játszani a rádiók, de ha kiírják, hogy Zorán-koncert lesz, akkor csak az a kérdés, hogy két vagy három telt házas bulit kell-e tartani. Tehát nem minden esetben dönti el a rádió egy előadó sikerességét. De hogy miért alakult e ki ez a kettős popszíntér, nem tudom. Nem vagyok ott azoknál a rádióknál, ahol ezekről döntenek.

hvg.hu: Jó példa, hogy a minap Tátrai Tibor kapta meg a Petőfi Magyar Zenei Díj életműdíját, miközben az életművéből gyakorlatilag semmit nem játszik a Petőfi Rádió (sem).

B.T.L.: Nem szeretnék ebben állást foglalni, mert nem vagyok benne. Én csak arról szeretek beszélni, amihez közöm van. De egyébként igaz, amit mondott.

Reviczky Zsolt

hvg.hu: A Poptarisznyát hetente másfél millióan hallgatták anno. Milyen a hallgatottsága a Retro Rádiónak?

B.T.L.: Egyszer megkértük az autósokat, hogy ha épp a Poptarisznyát hallgatják, amikor elhaladnak a budaörsi felüljáró alatt, villogjanak. 10-ből 8 vagy 9 autó villogott. Rengetegen hallgatták a műsort. A Retro Rádió még nemrég indult, de meredeken kúszik fel a hallgatóinak a száma.

hvg.hu: A 60-as évek közepétől mind a mai napig vállal élő fellépéseket, ahol egy-egy diszkóban ön szolgáltatja a zenét. Akkor még azt sem tudtuk, mi az a DJ, ma meg már egészen mást jelent. Mennyiben változott a budapesti éjszaka, a fiatalok hozzáállása?

B.T.L.: Minden modernebb lett, a fiatalok élete egészen más. Annak idején, emlékszem, 10-kor már hazamentem, most pedig 11-re megyek – minden eltolódott az éjszakában. De a fiatalok ugyanúgy szeretnek táncolni, énekelni, inni. Ma legfeljebb másképpen öltöznek és jobb a hangtechnika, modernebb az egész körítés, de az emberek ugyanolyanok, mint voltak.