Döbrösi Laura: Úgy próbálok élni, hogy bármelyik pillanatban meghalhatok
Tehetségesek, öntudatosak, karakteresek és szépek. Cikksorozatunkban bemutatjuk azokat a huszonéves színésznőket, akikre felfigyelhettünk már filmekben vagy tévésorozatokban. Húsz feltörekvő színésznőnek szegeztük neki ugyanazokat a kérdéseket, és mozgóképes tapasztalataik alapján sorba rendezve mutatjuk be őket hétről hétre.
A legmenőbb fiatal magyar színésznők #3
Név: Döbrösi Laura Született: 1993. január 25. Miben láthattuk: Aranyélet, Félvilág Színházban: Pesti Magyar Színház, Mozsár Műhely |
Döbrösi Laura tízéves korában állt először a kamera elé az Angyalváró című karácsonyi gyerekműsorban, majd főszerepet játszott a Mi, szemüvegesek című Fehér Klára-regény tévés adaptációjában. Ebben az időszakban minden hétvégéje szombaton reggel hatkor indult a tévéstúdióban, a Képben vagyunk és a Pipitér című műsorokat vezette, illetve feltűnt a Klipperek című zenés tinisorozatban. A gimnázium alatt kevesebbet szerepelt, a színművészetire sosem jelentkezett, de nem zárja ki, hogy egyszer még fog.
A Terápia című HBO-sorozat castingján (ahol utolsó körös volt a tornászlány szerepére, amit Sztarenki Dóra kapott meg végül) figyelt fel rá Dyga Zsombor rendező, aki elhívta a Couch Surf című mozifilmjébe, valamint rábízta az egyik főszerepet az Egynyári kaland című ifjúsági tévésorozatban. Az HBO-n a Társas játék második évadában debütált, mint Petra, a Simon Kornél figurájába reménytelenül szerelmes asszisztens, aki stresszoldás gyanánt a roncstelepen vert szét autókat egy hatalmas kalapáccsal.
Központi szerepet játszott a Szász Attila/Köbli Norbert páros két kosztümös tévéfilmjében is: a Félvilág karakán szobalányaként olyan csúcsformában lévő kollégái mellett állta a sarat, mint Kovács Patrícia, Gryllus Dorka és Kulka János, a gulágon játszódó Örök télben pedig megrázóan hozta a siketnéma munkaszolgálatos lány szerepét.
A legtöbben persze a jelenlegi magyar televíziózás csúcsának tartott Aranyéletből ismerhetik, amelyben 24 részen keresztül alakította a tinédzser Mirát, a Miklósi család szeme fényét. „Az első évadban kiábrándult, a másodikban szomorú, a harmadikban mérges. Amíg naivan a pozitív dolgokat kereste, addig nem talált célt, amikor a rossz dolgokat elfogadja, akkor találja meg magát” – foglalta össze Laura a karakter által megtett lelki utat. A Rossz színész című fergetegesen vicces kisfilmben régi vágya teljesült: a sok jókislány után végre antipatikus figurát játszhatott, egy önző, számító primadonnát – ezt az élvezetes alakítását a karrierje eddigi legjobbjának nevezte a Filmvilág.
Emlékszem, Laura volt az első, aki bejött a Félvilág Katójának castingjára. Egyenesen Balatonról érkezett, egy forgatásról, aludt vagy három órát, de szemtelenül fiatal arcán ennek persze nyoma sem volt. Ösztönösen felvette a cselédlány pózt, kezeit szorosan a lábához tartotta, úgy csinálta végig a felvételt - azonnal megvolt neki Kató karaktere. Majd váratlanul belenézett a kamerába: nemcsak a film zárópillanata született meg ekkor, hanem egy ikon is. Egy olyan színésznő, aki egyszerre ösztönös és tudatos, kislány és díva, törékeny és erős, aki tiszta, mint a hó, miközben hatalmas szemeiben ott a legsötétebb végzet. Bármit eljátszik, de nem bárkinek. Mindent tudni akar, de semmi nem elég jó neki. Nem tágít, nem bakizik, nem hisztizik. Lovak elé veti magát, ha kell, farkasokkal táncol, miközben már a próbán képes attól elsírni magát, hogy a partnere szomorúan néz. Az Isten is kamera elé teremtette.
– Szász Attila, a Félvilág és az Örök tél rendezője
Melyik a legkorábbi emléked gyerekkorodból?
Egy álom: gurul a babakocsi, benne vagyok, és nem tolja senki.
Mi zavar a legjobban a külsődben?
Semmi nem zavar, megtanultam ezt teljesen kiiktatni. Annyira sok irányból halljuk, hogy hogyan kéne kinéznünk, hogy én ezt kategorikusan elutasítva azt próbálom erősíteni magamban, hogy ne zavarjon semmi, mert úgysem tudok vele mit csinálni.
Mikor sírtál utoljára, és miért?
Tegnap. Emlékek feldolgozásával foglalkoztam, sorra vettem, hogy kiktől miért kellene bocsánatot kérnem, és ekkor sírtam. Amikor érzem, hogy begyűltek kimondatlan dolgok vagy kimondott csúnya dolgok, akkor szoktam csinálni egy ilyen leltárt.
Melyik tulajdonságodat gyűlölöd a legjobban?
A halogatást. Nem tűnhetek kívülről egy lusta embernek, de ha véletlenül jön egy olyan feladat, amihez nagyon nincs kedvem, akkor dacos hülye gyerek leszek, aki halogat, meg kifogásokat gyárt. Ez egy visszatérő dolog, ezért szoktam magamra haragudni.
Miket szoktál halogatni?
A szakdolgozatom a fő példa, illetve emberek felhívása, de van, hogy a takarítás, vagy bármi, amit épp nem szeretnék.
Kit szeretnél eljátszani egy életrajzi filmben?
Janis Joplint bevállalnám. Testhezálló szerep lenne, bár ezt igyekszem titkolni. Tudok azonosulni ezzel a nagyon szabad életérzéssel, és azt is meg tudom érteni, hogy ha valaki nagyon érzékeny a világra, és nem ért egyet dolgokkal, akkor az a válasza, hogy szétcseszi magát nullára, és úgy kiabálja bele a világba, amiket gondol. Nekem is voltak olyan pillanatok az életemben, amikor ez jó ötletnek tűnt, csak szerencsére hamar elmúltak.
Mi a visszatérő álmod?
Nagyon erős érzelmeket szoktam megálmodni, olyanokat is, amiket még nem éltem át az életemben. Többször álmodtam terhességet, szülést és anyaságot, de álmomban voltam először szerelmes is. Kicsi lány voltam, egyáltalán nem foglalkoztam ilyen dolgokkal, csak megnéztem a Csillagok háborúja második részét, és álmomban én voltam Padmé.
Hogy kelsz fel például egy olyan álomból, amiben szültél?
Mosolyogva, mert ezek szépek. De volt már olyan, hogy azonnal rohantam terhességi tesztet venni, mert biztos voltam benne, hogy ez jel. Nem az volt szerencsére.
Tragédiának élnéd meg, ha teherbe esnél?
Nem, de még nem érzem magam készen erre a feladatra. Már nagyon várom, de szerintem lesz olyan pillanat, amikor majd jobb anya leszek, mint most. Nem is gondolkodom ezen túl sokat, előbb a világot kellene jobbá tenni, az most fontosabbnak tűnik.
Mitől tartasz a leginkább?
Azt érzem, olyan irányba megy a közhangulat ebben az országban, hogy az emberek nem tudják elfogadni azt, amit én adni szeretnék. Hogy a művészet nem tud tovább jutni egy bizonyos szűk körnél. Ha nem lesz tér alkotni, vagy ha az emberek elfáradnak, és nem lesz igényük mással foglalkozni a napi megélhetésen kívül, akkor nem fogok tudni ebben a szakmában mit csinálni, és nagyon hiányozna a színpad, ez a létforma, ez a fajta közlés.
Ha visszamehetnél az időben, hova és mikorra mennél?
Megnézném azt, amikor még nem volt semmilyen emberi civilizáció építve, csak burjánzott a természet. Ott szaladgálnék, amíg meg nem halnék, ami szerintem másfél perc alatt következne be. De ha találok egy jó kis vackot valami gyümölcsfa alatt, lehet, hogy egy napig is kibírnám.
Melyik dalt szeretnéd, hogy szóljon az esküvődön?
Természetesen a Birodalmi indulót, arra szeretnék bevonulni.
Mindenképpen szeretnél férjhez menni?
Nem, ez nem fontos nekem. Igazából csak azért izgi, mert óriási buli lenne, de azt amúgy is lehet csinálni.
És a temetéseden mi szóljon?
Ott is Star Wars. Ezt már gyerekkoromban kitaláltam: az a zene a Baljós árnyak végéről, amikor Qui-Gon Jinn meghal, és Windu mester és Yoda mester beszélgetnek a tűz fölött. Bár én igazából mindig is Darth Mault sajnáltam jobban, de nem baj. Amúgy nem akarok temetést, hanem azt szeretném, ha beraknának egy kapszulába, amiből kinő egy fa. De ez majd azoknak lesz a biznisze, akiket ez még akkor érdekel. Én nem akarom megszabni, hogy ők hogyan búcsúzzanak el tőlem, mert nekem tök mindegy. Felőlem ki is dobhatnak a kukába, az már nem én vagyok.
Miért sajnáltad jobban Darth Mault?
Mindig a gonoszokkal tudok jobban azonosulni, mert ők megbűnhődnek a végén, és az együttérzést kelt bennem. Mindenki őket utálja, pedig biztos nekik is megvan a sztorijuk. Darth Maul egyébként nagyon szexi, ő volt az első crushom, kint volt az arca nagyban a szobám ajtaján hétéves koromban. Anyukám el is kezdett egy kicsit aggódni, hogy itt valami probléma lesz.
Melyik film változtatta meg az életedet?
Az Alien. Kilencéves koromban vetítették le nekem otthon, apukámnak az volt az ötlete, hogy most eljött az ideje, hogy ezt a filmtörténeti klasszikust megnézzem. Mélyen sebző, traumatikus élmény volt, olyan rettegést azóta sem éreztem. Utána nagyon sokáig féltem a sötétben, és azóta nem bírok semmit, ami embernek néz ki, de aztán mégis robot. Közben meg nagyon tetszett a film, akkor is értettem, hogy ez fontos és menő. És megedzett, mert azóta sem félek semmi mástól, kösz, apa!
Mikor láttad először a Star Warsokat?
Azt is nagyon korán. Amikor hatévesen megnéztem a Baljós árnyakat a moziban, akkor azt már vártam, és a régieket kívülről fújtam addigra. Az nem volt semmilyen szempontból félelmetes, imádtam.
Mi a leginkább elviselhetetlen benned hosszú távon mások számára?
Stressz alatt, vagy amikor ideges vagyok, néha átmegyek ellentmondást nem tűrő dolgozógépbe. Lekapcsolom az érzelmeimet, és rákoncentrálok a tevékenységre, a hatékonyságra. Akkor szoktam megkapni, hogy irritáló jégkirálynővé változtam át, pedig tegnap még kedves, odaadó és laza voltam. A munkám szempontjából ez nem rossz, nagyon hatékony és fókuszált vagyok ilyenkor, de ezt a fajta befeszülést és perfekcionizmust a körülöttem élőknek elég nehéz kezelniük.
Melyik teljesítményedre vagy a legbüszkébb?
A Zengető Fesztiválra, amit már második éve csinálunk a barátaimmal szeretetből és lelkesedésből. Amikor most június közepén álltam CB-rádióval a kezemben Tápiószentmártonon, nem aludtam egy hete, körülnéztem, és azt láttam, ott van 300 ember, meditálgatnak, agyagozgatnak elmélyülten, kint ülünk a természetben, mindenki érzi, hogy ez jó, és már az előző este megvolt a nullszaldó, akkor büszkeséget éreztem.
Arra is büszke vagyok, amikor képes vagyok meghaladni önmagamat. Az Örök tél forgatása közben 38 fokos lázam volt, és betegen, nagyon koncentráltan, nehéz forgatási napokon, mínusz fokokban tényleg nem álltam távol a haldoklástól. Büszke vagyok a fejlődési ívemre is az Aranyéletben. A harmadik évadban többször éreztem, hogy két éve egy ilyen jelenet előtt szétpánikoltam volna az agyamat, és most mindennap úgy mentem be, hogy pontosan tudtam, hogyan fogom megcsinálni.
Mondj valami meglepő, de igaz dolgot magadról!
Eltörték a farkcsontomat egy Subscribe-koncerten. A 159 centiméterem ellenére nagyon szerettem a harmadik sorban pógózni, de egyszer fenékbe rúgtak acélbetétessel, és két évig nem tudtam rendesen leülni anélkül, hogy ne szisszenjek fel.
Mikor voltál a leggyávább életedben?
Volt olyan, amikor hagytam, hogy bántsanak. Nem kellett volna, mert nehéz megbocsátani magamnak, hogy önszántamból hagytam magamat bántani egy olyan szituációban, amiről utólag már látom, hogy fel kellett volna állnom.
Reménykedsz abban, hogy van valami a halál után?
Olyan filozófiákat olvasok, követek, amik a reinkarnációt vallják, de nem akarok erről hinni vagy gondolni semmit. Úgy próbálok élni, hogy bármelyik pillanatban meghalhatok, és nem marad bennem megbánás.
Melyik számot hallgatod a legtöbbet mostanában?
Egy tinglitangli Morcheeba-számot, az a címe, hogy Enjoy the Ride, és azért, mert eszembe jut róla valaki, aki most nincs itthon, de hiányzik nagyon. Egyébként A varázsfuvolából az Éj királynőjének nagyáriáját is mindennap meghallgatom mostanában, mert azzal hangolom magam az Időfutárra.
Az Aranyéletre mivel hangoltad magad?
Van egy nagyon jó szám, a Barbaro együttestől a Kesergés, ami az első évadban szólt Mira pokolra szállásakor, amikor részegen összeszedi a biztonsági őr, kirabolják, és a fiúk fogdossák összevissza. Ez a bánatos nóta a harmadik évadban is visszatért egyszer. Számomra ez a szám annak a naiv kislánynak az elsiratása, akinek álmai meg ötletei voltak, és ezt nagyon sokat hallgattam, amikor azt kellett átélnem.
Van beceneved?
Laurka, Lau, Lauka a forgatásokon. Anyukám Lorinak hív, két barátom Lulunak szólít, gimnáziumban Lora voltam.
Mennyi borravalót szoktál adni?
Ha nem veszi komolyan a pincér az ételallergiáimat, vagy elkezd velem indokolatlanul flörtölni, akkor nem adok. Amúgy meg a klasszikus tíz százalékot. De ha késésben vagyok, és mondom a taxisnak, hogy repülnünk kell, ő meg áttép miattam három piroson, akkor többet szoktam adni.
Melyik volt életed legjobb koncertje?
CocoRosie. Kétszer is láttam őket, különleges varázslat volt mindkétszer. De voltam Led Zeppelin-koncerten ötéves koromban, arra például teljesen emlékszem. Jimmy Page is nagy crushom volt, benne az volt szexi, hogy sosem láttam az arcát. A később leégett Budapest Sportcsarnokban láttam őket, még megvan a jegy.
Kaptál már olyan kritikát, ami tényleg fájt?
Amikor 15 évesen a Vígszínházban játszottam egy előadásban, és persze életemben először álltam nagyszínpadon, ott folyamatosan azt hallgattam, hogy ez kevés, ez halk, meg nem látszik. Igaz volt, mert tényleg halk voltam, és erőtlen, de rosszulesett, mert akkor még nem tanultam meg, hogy ha valaki a szakmai teljesítményemet kritizálja, azt örömmel kell fogadni, és nem szabad megsértődni rajta.
Milyen legyen az életed tizenöt év múlva?
Olyan életet szeretnék, ami nem kompromisszumokon nyugszik, hanem szabad döntéseken. Nincs semmilyen álmom vagy vízióm, annak fogok örülni, ami lesz, csak nem szeretném azt érezni, hogy korlátozva van a szabadságom. Ha születik egy gyerekem, nem azt fogom érezni, hogy ez egy áldozat, amit hozok, és lemondok jó dolgokról, hanem átadom valaki másnak az én szabadságomat, hogy ő nyugalomban és biztonságban legyen. Azt látom, ahogy egyre felnőttesebbek körülöttem az emberek, korlátok jönnek fel köréjük, amikbe sokszor beleegyeznek. Jó, oké, nem így képzeltem, de elvállalom ezt a munkát, mert ettől vagyok biztonságban, viszont évente csak két hét szabim van. Nem azt mondom, hogy ez szörnyű, de én nem szeretnék kompromisszumot kötni.
Magyarországon fogsz élni?
Ez nem tőlem függ. Én szívesen megyek, mert bárhol otthon tudom magam érezni, de addig itthon fogok élni, amíg úgy érzem, itthon van dolgom, és olyan a helyzet, hogy tudok létezni. Ha nem tudok azzal foglalkozni, amit szeretek, egyre nehezebb lesz az élet, egyre nyomasztóbb lesz a társadalmi közhangulat, akkor engem el lehet innen üldözni. Most úgy látom, ha ez így megy tovább, tizenöt év múlva már nem fogok itthon élni, de egyelőre szeretnék.
Cikksorozatunkban az 1990 után született magyar színésznők közül választottuk ki azt a húszat, aki eddig a leginkább észrevetette magát mozifilmekben, tévésorozatokban és kisfilmekben, illetve a közeljövőben várható a berobbanása. A sorozat korábbi részeit itt találja.