Nagy vállalkozásba fogtunk idén: húszrészes cikksorozatban mutattuk be azokat a huszonéves feltörekvő színésznőket, akik már megmutatták a tehetségüket filmekben vagy tévésorozatokban. Nagyrészt ugyanazokat a kérdéseket kapták, a válaszaikból pedig kibomlik, hogy mit gondolnak a saját helyükről a világban és a szakmában, mitől félnek, mire büszkék vagy épp mik a visszatérő álmaik. Ennél személyesebb portrét aligha rajzolhattunk volna róluk.  

Most önkényesen kiragadott mondatokkal idézzük fel Varga Ferenc interjúit, hogy kedvet hozzunk az újbóli elolvasásukhoz. Ha pedig lemaradt volna a sorozatunkról, az év végi összeállításunkon végiggörgetve kiderül, ki lett az első helyezett. Vajon melyikük lesz az, akiről a következő években is sokat fogunk hallani?

20. Berényi Bianka

Mudra László

• Jelenleg nem tudom, van-e, amin változtatnom kéne. Lehetnék kitartóbb. De annyira boldog vagyok a magam világában, hogy egyáltalán nem változtatnék semmin.
• Tizenhat évesen elköltöztem otthonról, aztán kimentem Olaszországba. Mindig egyedül utaztam, mindig azt csináltam, amit akartam – ez is teljesítmény nekem, amire büszke vagyok.
• Muszáj tanulnom, és kitalálni, hogy mit akarok, mi érdekel szenvedélyesen. Szeretném, ha lenne egy olyan munkám, amit szívvel-lélekkel csinálok, mert szerintem az élet a munkáról szól, az vezeti az életedet.
• A nyolcvanas-kilencvenes években minden kurva jó volt, most már szarok a zenék, szarok a filmek, szarok a ruhák, szarok a kocsik, és szarok az emberek emiatt. Minden tönkrement, a kilencvenes évek óta nincs élet.
• Össze tudok beszélni nagyon sok hülyeséget.

Interjú itt.

19. Tenki Dalma

Valami Hektor

• Gyerekkorom óta nagyon sok mindent oldottam meg egyedül. Mindig azt éreztem, hogy nekem van erőm, kitartásom, én elég vagyok mindenhez egyedül. Ez biztos valamiféle menekülés is Réka árnyékából.
• Nagyon sokszor sírok, utoljára tegnapelőtt. Nekem a sírás terápia jellegű, utána megkönnyebbülök.
• Sokan hiszik, hogy nagyképű vagyok, pedig egyáltalán nem. Inkább szarkasztikus.
• A reinkarnációban nem hiszek, csak abban, hogy van egy jobb világ. Egy olyan világ, amiben mindannyian együtt vagyunk, akik szeretjük egymást, és majd tök jó lesz például összefutni a nagymamámmal, akivel itt nem találkozhattam, mert akkor halt meg, amikor én születtem.

Interjú itt.

18. Mészöly Anna

Valami Hektor

• A ragaszkodásból szívesen engednék. Nem tárgyakhoz ragaszkodom, hanem eseményekhez, személyekhez vagy berögződésekhez, amikről tudom, hogy nem jók, de nehéz elengedni őket. Például, hogy ne gondoljak mindig a legrosszabbra.
• Riaszt, hogy magamra hagynak. De mostanában kevésbé baj, ha valamit nem látok előre, nyitott vagyok ismeretlen dolgokra.
• Ennyire talán még soha nem értek össze a dolgok, sokszor fura is, hogy semmi se szar.

Interjú itt.

17. Barta Ágnes

Reviczky Zsolt

• Szeretem kinyilvánítani a véleményemet, sokszor túl határozottan is, de utána rögtön megkérdőjelezem magam.
• Munkában a végletekig tudok menni, de emberileg egy csomó mindenre nem vagyok hajlandó. Fontos megőrizni bizonyos határokat, az ember nem adhat fel mindig mindent.
• Nagyon hiszem a jót. Ez egy olyan tulajdonság, amit egyszerre gyűlölök, és szeretnék megőrizni. Hiszek abban, hogy alapvetően mindenki jót akar, jó szándékkal van, szeretetből cselekszik. Sokszor kell csalódnom.
• Sokkal többet jelent nekem egy jó csapatban gyertyatartót játszani, mint egy rossz csapatban főszerepet.

Interjú itt.

16. Komán Boglárka

Valami Hektor

• Mindig kis dolgokra vagyok büszke. Például arra, hogy egyedül élek, hogy van egy főállásom.
• Nem vonom kétségbe a színészet létjogosultságát, csak egészségesebb lenne, ha a színészek csinálnának mást is. El lehet menni önkéntesnek például. És akkor nem az lenne, hogy jaj, szegény cigánygyerekek, olyan aranyosak, olyan rossz nekik, hanem odamész, és segítesz.
• Azt gondolom, állampolgári kötelességünk a nagy középosztálybeli nihilizmusból kitörni, és csinálni valami hasznosat, hogy a társadalmi rétegek ne különüljenek el ennyire egymástól.
• Igyekszem minden olyan dolgot kimondani, ami nyomja a szívemet, függetlenül attól, hogy mi lesz ennek a következménye. Nyilván van, amikor nem sikerül, és akkor gyávának érzem magam. Néha egyébként utólag kiderül, hogy jobb, hogy nem sikerült.
• Miután meghaltam, már nem tudok csalódni. Próbálok úgy élni, hogy aztán majd úgyis lesz valami.

Interjú itt.

15. Bach Kata

Valami Hektor

• Szeretnék gyorsabban felejteni. Túl élesen emlékszem szituációkra, mondatokra, negatív dolgokra.
• Arra a folyamatra vagyok büszke, hogy megtanultam megrázni magam, és már nem ragadok rossz lelki állapotokban.
• Nem szeretem a váratlan telefonhívásokat éjszaka vagy ismeretlen számról. Görcsbe rándul a gyomrom. Egyáltalán telefonálni is utálok.
• Nehezen viselem, ha nem érzem magam hasznosnak, és még nehezebben, ha segítségre szorulok.
• Sokszor vannak szélsőséges érzelmi reakcióim. Annyira bele tudom hergelni magam beszélgetésekbe, hogy azt látják, mindjárt megfulladok.
• Ha egy kolléga ontja magából az ostobábbnál ostobább szövegeket, prédikál a színházcsinálásról, vagy tetszeleg a művészember szerepében, az kifejezetten bicskanyitogató nekem.

Interjú itt.

14. Vecsei Kinga Réta

Valami Hektor

• Gyakran elég kicsinek érzem magam, és pontosan tudom, hogy ezt saját magamnak csinálom.
• Nagyon félek, hogy általános nézet lesz, hogy nincs örök szerelem. Jönnek ezzel a két-három évig tartó hormonális vagy biológiai szerelemmel, de én nem akarok olyan világban élni, ahol a szerelem nem tarthat örökké.
• Egyszer egy vitában azt mondta nekem valaki, akit nagyon szeretek, hogy végtelenül önző vagyok. Ez a fejembe égett.
• Gyakran beleesek abba a hibába, hogy egyáltalán nem a lényegre koncentrálok, hanem leakadok egy mellékes dolgon, és azon problémázok. Ezzel saját magamat is nagyon idegesítem.

Interjú itt.

13. Bánovits Vivianne

Valami Hektor

• Dacolok, mint egy kislány. Mostanában elkezdtem kicsit menni egy spirituális gondolkodás felé, nem olyan durván, csak hogy ne vegyem annyira komolyan az életet, és élvezzem azt, ami éppen van.
• Amikor főszerepet játszom egy filmben, minden nap végén máshogy érzem magam.
• Színész szeretnék lenni egész életemben, és tudjuk jól, hogy ebben a szakmában annyi minden történhet. Valószínűleg emiatt is vállalok el ilyen sok mindent.
• Az egyik percben azt érzem, tudom, amit tudok, a másikban meg azt, hogy lehet, hogy tök tehetségtelen vagyok. Ilyenkor le kell ülnöm beszélgetni valakivel, akiben megbízok, és ő megnyugtat.

Interjú itt.

12. Sodró Eliza

Valami Hektor

• Egy premier olyan, mint egy vulkánkitörés: minden, amit addig beleraktál, egyszerre csak kirobban.
• A megfelelési kényszertől szívesen megszabadulnék. Van pozitív oldala is: gyorsan átlátom, hogy ki mit akar tőlem, és jól alkalmazkodom. Igazi túlélő vagyok. De sokszor sodrom magam rossz helyzetekbe. Azon dolgozom, hogy ne tegyem magam függővé mások véleményétől.
• Úgy olvasok kritikát, hogy amikor meglátom a nevem, azt a részt gyorsan átugrom.
• Mindig arra vagyok büszke, amikor átlépek valami határt, amikor át tudok menni egy következő fázisba. Akár az életemben, akár szakmailag.
• Annyira megszoktuk a jó életkörülményeket, hogy nem értékeljük eléggé. Én néha szánok rá fél percet, hogy örüljek neki.
• Nem vagyok gyáva. Inkább úgy van, hogy még nem állok készen egy-egy helyzetre. Olyankor gondolkodom. Néha a hallgatás is bátorság.

Interjú itt.

11. Waskovics Andrea

Reviczky Zsolt

• Állandóan rettegek valamitől. Nem tudom, miért van ez, rengeteget gondolkozom rajta. A színpad más, ott tudok bátrabb lenni. Az életben nem, nagyon fura.
• Négyéves korom óta görkorizom. Azt szoktam csinálni, hogy kimegyek hajnalban, amikor üresek az utcák, berakok zenét a fülembe, és száguldok a főutakon.
• Balmazújvárosban szoktam menni templomba, itt Pesten nem annyira szeretek, mert nem voltak jó élményeim. Politizált a pap, és túl sok szó esett arról, hogy mennyi pénzt adjunk be.
• Szeretnék tehetségesebben kommunikálni. Hogy jobban tudjam átadni a gondolataimat. Mert befele megfogalmazom én, csak sokszor nem tudom kifejezni magam.

Interjú itt.

10. Hartai Petra

Valami Hektor

• A családom egyik felének lengyel hercegek a felmenői, a másik felének albán hegyi rablók. És én az albánokra hasonlítok nyilván.
• Megvannak a kis rutinjaim. Például a kocsimat senki más nem vezetheti, a lakásomba is csak nagyon kevés ember mehetett fel eddig.
• Nekem mindennél fontosabb, hogy legyenek majd gyerekeim, legyen családom, de közben az is mindennél fontosabb, hogy azt csináljam, amit szeretek.
• Azon szerencsés emberek közé tartozom, aki reggel felkel, és tud örülni egy kakaós csigának.
• Alapvetően nem vagyok egy görcsös ember a színpadon, de ha éneklésről van szó, megnyílik alattam a föld.
• Ha kaptam is rossz kritikát, eddig mindig át tudtam fordítani, és valami jót hoztam ki belőle.

Interjú itt.

9. Schmidt Sára

Valami Hektor

• Bárkiről tudom azt gondolni, hogy jobb nálam, és biztos majd őt fogja inkább szeretni. Azt gondolom, jó, hogy ezt tudom magamról, és foglalkozom vele, hogy ne így legyen.
• Csak nemrég indultam el azon az úton, hogy ne görcsöljek sokáig azon, amit mások mondanak.
• Ha egy idős bácsit vagy nénit látok egyedül, azon mindig elérzékenyülök. Elkezd szorítani, hogy nem akarok idős koromra társ nélkül maradni. Fura, mert amúgy tudok egymagam lenni, csomószor megyek moziba is egyedül.

Interjú itt.

8. Nagy Katica

Valami Hektor

• Szeretnék megfelelni magamnak, de úgysem fogok tudni.
• Mindennap veszek egy szerencsesütit egy közeli kínai gyorsbüfében. Nem eszem meg, csak a szöveget olvasom el. A maiban az volt: „Tedd ki a lapjaidat az asztalra”.
• Intellektuálisan is nagyon hiú vagyok, mindent tudni akarok mindenről.
• Kiszámíthatatlan és szélsőséges vagyok, robbanékony. Nagyon megélem a fenteket, lenteket. De szerencsém volt, mert hasonlóan intenzív emberekkel találkoztam.

Interjú itt.

7. Mészáros Blanka

Máté Péter

• Nem bírok elmenni az ablakból, amikor villámlik, közben meg kurvára félek tőle.
• Félek az elgépesedéstől és az önzőségtől. Kezdenek az emberi eszmények eltűnni, az emberből kiveszik az emberség, nincsenek már közös hitek, ez megrémiszt.
• Jó lenne tehetségesebbnek lenni abban, hogyan forgassam a kártyákat, hogyan használjam a kapcsolataimat, de aztán rájöttem, minek akarom, ha nem vagyok ilyen ember.
• Amikor túlcsordulok, akkor muszáj imádkozni.

Interjú itt.

6. Móga Piroska

Fazekas István

• Szépen lassan rájöttem arra, hogy valami belső igazságnak kell megfelelni. Így tudom elérni, hogy ne foglalkozzak a rossz véleményekkel, a rosszindulattal.
• Ha az én előadásomról mennek ki, azt nemcsak elfogadom, hanem azt gondolom, az legalább egy véleménynyilvánítás.
• Régebben féltem a hidakon. Ehhez képest, most az esküvőm is egy hídon volt. Szóval dolgozom a félelmeimen.

Interjú itt.

5. Rujder Vivien

Valami Hektor

• Szakmai díjat is jó kapni, de ha a mezei nézőknek nyered el a szimpátiáját, az tényleg jelent valamit.
• Engem a szerelem éltet, nagyon tudok szeretni, és akkor a legjobb, amikor annyira viszontszeretnek, mint én.
• Ha a magánéletben minden rendben van, a színházban tud velem történni bármi. 
• Alapjáraton babatípus vagyok, de ha egy erős dührohamban végigfut rajtam egy nem túl nőies káromkodás, akkor kitágul az emberek szeme.

Interjú itt.

4. Walters Lili

Reviczky Zsolt

• Nem tudom megértetni magam az emberekkel. Irigylem azokat, akik egy jól megválasztott félmondattal le tudnak rendezni valamit.
• A munkában attól tartok, hogy megítélnek valahogy, és elkallódom.
• Ha szabad vagyok, mi okom, hogy ne legyek boldog?
• Amikor először rájöttem, hogy meg fogok halni, akkor tizenkét éves voltam, egy vonaton ültem, és annyira megijedtem, hogy az összes pénzemet fagyira költöttem.
• Jobb gondolni a rosszra, mert egyszer úgyis el fogod rontani, kicsúszik a talaj a lábad alól, és megtörténik a rossz úgy, hogy nem gondoltál rá.

Interjú itt.

3. Döbrösi Laura

Valami Hektor

• Azt érzem, olyan irányba megy a közhangulat ebben az országban, hogy az emberek nem tudják elfogadni azt, amit én adni szeretnék. Hogy a művészet nem tud tovább jutni egy bizonyos szűk körnél. Ha nem lesz tér alkotni, vagy ha az emberek elfáradnak, és nem lesz igényük mással foglalkozni a napi megélhetésen kívül, akkor nem fogok tudni ebben a szakmában mit csinálni, és nagyon hiányozna a színpad, ez a létforma, ez a fajta közlés.
• Mindig a gonoszokkal tudok jobban azonosulni, mert ők megbűnhődnek a végén, és az együttérzést kelt bennem. Mindenki őket utálja, pedig biztos nekik is megvan a sztorijuk.
• Úgy próbálok élni, hogy bármelyik pillanatban meghalhatok, és nem marad bennem megbánás.
• Olyan életet szeretnék, ami nem kompromisszumokon nyugszik, hanem szabad döntéseken. 

Interjú itt.

2. Sztarenki Dóra

Máté Péter

• Van némi testképzavarom a Táncművészeti Főiskola óta, sokszor azon kapom magam, hogy belül másképp érzékelem azt, ami kívül van.
• Nagyon meg tudok karcolódni dolgokon, és aztán nehezen lépek túl rajtuk. 
• Vannak szar dolgok, de azzal, hogy elvágyódom a múltba, nem megyek semmire. Visszamenőleg a saját életemben sem csinálnék semmit másként.
• Azt érzem, sokszor nem szabad azt mondanom és csinálnom, amit igazán szeretnék, és tök jó lenne, ha ez nem így lenne.

Interjú itt.

1. Törőcsik Franciska

Valami Hektor

• Nem akarom, hogy csak könnyed dolgokkal kapcsolatban merüljön fel a nevem.
• Gyakran előfordul az életben vagy egy interjúhelyzetben, hogy mondok egy viccet, és nem értik, vagy nem értelmezik viccként. Rám néznek, és nem gondolják rólam, hogy van humorom. 
• Nem volt kimondva, hogy színésznő szeretnék lenni, de belül egy nagy vágy volt bennem
• Nagyon idegesít, ha valaki néz az utcán. Ez meglepő lehet, mert egy színészről biztos azt gondolják, mennyire szeret sütkérezni a figyelemben.
• Nagyon szeretek irányítani. Sokszor volt olyan, hogy erősnek kellett lennem, képviselni az akaratomat és kézben tartani a dolgokat.

Interjú itt.

Még több Élet + Stílus a Facebook-oldalunkon, kövessen minket: