Az Index szúrta ki, hogy eltűnt a Karmelita épületegyüttes egykori refektóriumának késő barokk freskóegyüttese, miután az épületet felújították, hogy a Miniszterelnökség beköltözhessen. A lapnak először két művészettörténész jelezte, hogy a sajtóban megjelent képek alapján valami nem stimmel, később viszont a Miniszterelnökség is megerősítette, hogy a teremben található freskókat egyszerűen lefestették.

A terem falképei a magyar késő barokk-klasszicista falképfestészet alkotásai közé tartoznak, amelyek restaurálható állapotban maradtak meg. A korábbi, 1957-58-ban és 1973-ban történt restauráláskor használt anyagok és festékek elöregedtek, színük elváltozott. A karmelita refektórium falképeit az épület jelenlegi helyreállítása során tisztították és konzerválták, ezt követően leragasztották, és elfedésével a terem egyszínű, fehér kifestést kapott – egyben biztosítva a műalkotások dokumentálását és megóvását az utókor számára

- közölték. Arra azonban, hogy mivel indokolható egy ilyen értékes freskóegyüttes eltakarása, már nem válaszoltak, ahogyan arra sem, egyeztettek-e erről az ICOMOS nemzetközi örökségvédelmi szervezettel. A Karmelita komplexum a budapesti világörökség részét alkotja, ezért bármely elemének eltüntetése vagy megváltoztatása sértheti Magyarország nemzetközi szerződésbe foglalt vállalását az érték megőrzésére.

Az Indexnek név nélkül nyilatkozó források közül többen úgy vélik, a freskók fehérre festése annak az általános koncepciónak a része volt, hogy a belső tereknek puritánságot kell sugározniuk. A lap úgy tudja, az örökségvédelmi hatóság szakemberei sokáig ellenőrizték a lépést, és nekik köszönhető, hogy a freskókat olyan módon tüntették el, hogy ez egyszer a jövőben még helyrehozható lesz. Az új fotókon felbukkanó két ablak pedig két korábbi, befalazott nyílás kibontása, bár emiatt nem kellett volna a freskókat eltüntetni, mert azon a helyen egyáltalán nem volt festés.

A freskók 1786 nyarán készülhettek, amikor a feloszlatott karmelita szerzetesrend egykori kolostorát II. József rendeletére világi célokra átalakították. A refektóriumból kaszinó, vagyis mulatóhely lett, és pont ez teszi a festést különlegessé, mert barokk egyházi freskóegyüttes viszonylag sok maradt fenn az ország területén, ilyen városi típusú, világi célú dekorációból viszont jóval kevesebb készült.