hvg.hu: Szövegíró, dal- és filmzeneszerző múltjából egyenesen következett, hogy egyszer musicalt is jegyez?
Gérard Presgurvic: Visszakanyarodtam ahhoz, ami mindig is érdekelt: a tánc, a zene, a színház ötvözése. Kiskoromban Fred Astaire és Vincente Minnelli filmjein csüngtem. Az első nagy érzelmi sokk a West Side Story láttán ért. Nagyjából harminc évig dolgozott bennem a vágy, hogy előrukkoljak egy ütős témával a zenés színházi műfajban.
hvg.hu: Miért vette elő az ezredfordulón Rómeó és Júlia klasszikus szerelmi drámáját?

G. P.: A feleségem, Evelyne ötlete volt, hogy egy örök érvényű, világszerte ismert történetet dolgozzak fel. Így esett a választás a Rómeó és Júliára. Akkoriban éppen munkanélküli, kissé elfeledett zeneszerző voltam. Évekig kapacitáltam a tévés, filmes múltamból ismert embereket, hogy álljanak a projekt mellé, de senkit nem találtam, aki mert volna kockáztatni. Kit érdekel egy lerágott Erzsébet kori dráma, amely ráadásul még túl hosszú és túl költséges is, mi újat lehet mondani szerelemről, árulásról, halálról – érveltek. Szenvedélyből írtam a musical dalait, és találtam lemezkiadót. És igazam lett, a Les rois du monde vagy az Aimer című dalok slágerek lettek, a rádiók toplistáit rekordideig vezették, négymillió példányban fogyott el a lemez.
A TF1 végül bevállalta a televíziós változatot. A szerencse a kezünkre játszott, a Notre-Dame de Paris című Riccardo Cocciante musical hatalmas színpadi sikere beindította a producereket. Eleinte arra számítottam, hogy a párizsi bemutatót követi majd egy országos és frankofón nyelvterületeket érintő turné Európában. A legmerészebb álmaimban sem gondoltam volna, hogy világsiker lesz belőle.
hvg.hu: Jócskán belenyúlt a shakespeare-i dramaturgiába. Milyen megfontolásból írt bele új szereplőket, adott nagyobb hangsúlyt Júlia családjának?
G. P.: Shakespeare-nél az örök érvényű kérdés, hogy meg tudunk-e halni a szerelemért.
Valahol mindenkiben él egy Rómeó és egy Júlia, az érzelmek szabadságának, a szabad döntésnek a vágya.
Ehhez a kortalan alapértékhez kerestem zenei megoldásokat a popzenén alapuló szimfonikus elemekkel. A veronai szerelmesek történetéhez társítottam a halál és a költő figuráját, árnyaltabb jellemrajzot kaptak bizonyos szereplők, mint a Rómeóra féltékeny Tybalt, a józan észt képviselő Capuletné. A szerelem és az erőszak áll a történet középpontjában. Valójában a fiatalság törékenységét, a szenvedéssel való szembesülését akartam hangsúlyozni.
A jelenlegi előadás Montague-né és Capuletné duettjével kezdődik, amivel a nők előtt akartam adózni. Leginkább azért, mert minden látszat ellenére manapság a nők hatékonyabban „uralják” a világot, mint a férfiak. Sok szempontból háttérbe vannak szorítva, kevésbé vannak reflektorfényben, de több síkon élnek, éreznek, szenvednek, gondolkodnak, mint az erőszak ösztönének kitett férfiak. Az Isten a poklot hagyta ránk refrénű finálét a sorstragédia végkicsengése miatt tartottam fontosnak. Így vagy úgy, mindannyian manipulálható játékszerek vagyunk Isten kezében.

hvg.hu: Pekingtől Québecig, Londontól Budapestig a világ több mint húsz országában mutatták be a Rómeó és Júliát. Mennyire követi nyomon a különböző feldolgozásokat, szól bele a rendezői változatokba?
P. G.: A feleségem a szupervizorom, ő tartja rajta a szemét a külföldi produkciónkon, de én is igyekszem nyomon követni a szellemi termékem útját. Manapság sokat turnézunk a felújított párizsi produkcióval, legutóbb Pekingben és Moszkvában jártunk. Egy kikötésem van mindig, hogy a dalokhoz ne nyúljanak, zeneileg ne változtassanak rajtuk. Érdekes tapasztalat, hogy Budapesten viszonylag kis színpadon, a párizsi Sportcsarnok méreteihez képest szűkített díszletben mutatták be anno a Rómeó és Júliát, mégis az egyik legintenzívebb, érzelmileg magával ragadó előadás született. A japán változatnak az volt az érdekessége, hogy Benvolio telefonon közli Rómeóval Júlia halálát. Összességében az a tapasztalatom, hogy nemzetiségtől, színházi trendektől függetlenül a közönség hasonlóan reagál az emberi érzelmekre. Izgalmas, hogy a darabot most szeptemberben Budapesten is egy hatalmas Arénában láthatja a közönség.
hvg.hu: A legismertebb francia musical és rockopera szerzőnek Claude-Michel Schönberg számított az elmúlt évtizedekben. Rivalizálnak egymással?
P. G.: A francia musicalkomponisták térhódítása az 1970-es években kezdődött, a Michel Berger és Luc Plamondon kanadai szerzőpáros Starmania című cyberpunk musicaljével. Schönberg A nyomorultak szerzőjeként írta be a nevét a műfaj történetébe. Nem kisebbítve az érdemeit, azt kell mondanom, hogy az ő munkássága nem sorolható a francia trikolór alá. Cameron Mackintosh színre lépésével szinte rögtön brit, majd amerikai kezekbe kerültek a művei, amelyek lényegesen eltérnek az eredetitől. Ezzel szemben én akár a Rómeó és Júlia, akár az Elfújta a szél esetében nem kényszerültem ilyesfajta kompromisszumra. Szóval, nem egy hajóban evezünk.
Még több kultúra a Facebook-oldalunkon, kövessen minket: