A drezdai Kreuzchorban nevelkedett Peter Schreier a szászországi Meissenben született 1935-ben. 1959-ben előbb Drezdában - a Fidelióban az első rabként -, majd 1963-ban a kelet-berlini Staatsoper Unter den Lindenben debütált.

Pályája elején elsősorban lírai tenor szerepeket énekelt, főként Mozart-operákban, volt Tamino A varázsfuvolában, Belmonte a Szöktetés a szerájból című darabban. A budapesti közönség is Mozart-hősként ismerhette meg. Később könnyebb fajsúlyú Wagner-szerepeket is játszott.

Az egykori kommunista Kelet-Németország fő zenei "exportcikke" lett, kiemelkedő dalénekesként bejárta a világot, összesen több mint 60 szerepet énekelt. Karácsonyi albumát 1,4 millió példányban adták el, ez a Német Demokratikus Köztársaságban soha nem látott rekordnak számított.

Még javában játszott operaszínpadokon, amikor az 1980-as években karmesteri pályafutását is elkezdte, vezényelte egyebek közt a Bécsi Filharmonikusokat és a New York-i Filharmonikus Zenekart. Énekesi karrierjét 2005-ben Prágában fejezte be egészségügyi gondjai miatt. Hátproblémák gyötörték, több szívműtéten esett át, cukorbeteg volt. Énekesi tapasztalatait berlini mesterkurzusokon vagy a salzburgi Mozarteumban adta tovább.

A két Németország létezése idején a kelet-nyugati kapcsolatokban híd szerepet töltött be - hangsúlyozták a méltatások, amikor 2013-ban Lipcsében neki ítélték a kiemelkedő zenei személyiségeket jutalmazó Bach-medált a Bach-oratóriumok evangélistáinak ihletett, a Bach-interpretációban mérföldkőnek számító megszemélyesítéséért. Karmesterként is a legjobb Bach-előadók közé számított.