Free SZFE
Egyre nagyobb az ellenállás a hallgatók és a tanárok részéről a Színház- és Filmművészeti Egyetem (SZFE) autonómiájának csorbításával szemben a kormány döntése miatt, miszerint az egyetem alapítványként működhet tovább Vidnyánszky Attila vezetése alatt. Az SZFE körül kialakult szolidaritási mozgalomhoz egyre több világhírű művész csatlakozik, Vidnyánszkyék mégsem tágítanak. Az SZFE-botrány legfrissebb fejleményeit cikksorozatunkban követheti.
A Klubrádió műsorvezetője azt próbálta megtudni Bodolay Gézától, hogy miért vállalt el fontos pozíciót egy olyan egyetemen, amelyet a hallgatók a föléjük erőltetett alapítványi kuratórium és a jogfosztott szenátus miatt nem ismernek el legitimnek.
A Színház- és Filmművészeti Egyetem Színházművészeti Intézetének frissen kinevezett vezetője indoklásként a következőt válaszolta: "valójában rettenetes gyávaságnak tartottam volna, hogy mikor Zalán János rektorhelyettes felkér, némi fejtörés után azt mondom, hogy nem merem csinálni. Nagyon komoly elődeim vannak ezen a szakon. Mesterem, Ádám Ottó is volt ennek vezetője, és közvetlenül előttem Bagossy László, előttem Csizmadia Tibor. Egy olyan sorba kerülök ezzel, amit mindenképpen vállalni kell, amikor ez jön szembe. Még akkor is, ha szívesebben vállaltam volna 20 évvel ezelőtt."
Azt is hozzátette, hogy tudja, hogy nem lesz könnyű dolga, "valószínűleg több idegerőt kíván majd, mint normális esetben", de elég edzett már az ilyen konfliktusokban. Emlékeztetett, hogy az 1998-as kecskeméti kinevezésekor, az akkori igazgatóváltás körül is voltak támadások, ahogy akkor is, mikor Sík Ferenc főrendező mellett dolgozott a Nemzeti Színházban.
Kifejtette, hogy az SZFE-s hallgatók ellenállása nem abban az értelemben forradalom, mint amilyenek az 1968-as diáklázadások voltak, azokat ugyanis – például Varsóban – gumibottal verték szét.
Az interjúból az derül ki, hogy Bodolay Géza nem gondolja úgy, hogy a kuratórium kinevezésével különösebb probléma lenne, mint mondja: "az átalakítás is számos egyetemmel megtörtént országszerte. Hogy éppen most itt történt ez a különös, bizarr és egy csomó állításában legalábbis izgalmas helyzet, ez valójában azt az alapkérdést mégsem érinti, hogy a magyar színházművészetnek kell egy főiskola – ám nevezzük egyetemnek, szerintem sokkal inkább főiskola, de mindegy."
Ő úgy értesült – fogalmazott –, hogy a szenátus azért állt fel szeptemberben, mert nem tudtak megegyezni a kuratóriummal a szenátus összetételében, az arányokban. "Az volt a kérdés, hogy ki legyen többségben, én így tudom."
Közölte, hogy az egész jogi hátteréről nem sokat tud, és nem is feltéltlenül naprakész az eseményeket illetően, de szerinte "a kormány egy nagyon távoli dolog egy egyetemhez képest". Arra a felvetésre, hogy azért mégsem lehet annyira távoli, ha a kormány hárommilliárd forintot akar adni az egyetemi alapítványnak, azt mondta: gazdasági kérdésekben nem illetékes, de azt látta, amikor visszament a Szentkirályi utcai épületbe, hogy a kilincsek ugyanazok, mint 1984-ben, semmi nem változott.
Az interjú során többször elismételte, hogy nem ért egyet azzal, hogy az SZFE-t egyetemnek nevezik, szerinte az főiskola. "Ami pedig az elméletet illeti, azt szerintem a tudományegyetemeken kell tanítani, az ELTE-n vagy a Károli Gáspár Egyetemen" – fogalmazott.
Hangsúlyozta, hogy ő nem kíván harcolni, "papírgalacsinokat dobálni", nem akar egyik oldalon sem állást foglalni, szeretne a tanárokkal és a diákokkal együttműködni.
Ha most végignézi a világot, egy egészen döbbenetes barikádosdi játszódik Minszktől az Egyesült Államokig. Nem gondolom, hogy ebben a színházművészetünk legfontosabb helyszínének részt kéne ilyen módon vennie.
