Földényi F. László közel két évtized után 25 másik kollégájával együtt 2021 februárjában mondta fel az állását a Színház- és Filmművészeti Egyetemen. Az esztéta, egykori tanszékvezető és a Doktori Iskola volt vezetője a lapunknak arról beszélt, hogy már tavaly októberben, novemberben, decemberben is voltak olyan pillanatok, amikor úgy gondolta, hogy „most felállok, mert ezt nem csinálom tovább, de ennél fontosabb volt, hogy a diákok ne veszítsenek semmit, hogy elérjük, hogy az őszi félévük le legyen zárva”.

Az Élet és Irodalomban megjelent írásában Földényi F. László most búcsút vesz az SZFE-től, hossza sorolva, miért lett számára vállalhatatlan, és bírálja az új kuratóriumi elnök Vidnyánszky Attilát. Szerinte, amikor az egyetemet fenntartó alapítvány kuratóriumi elnökeként önmagát nevezte ki a leendő színészosztály vezetőjének, „akkor semmibe vette a Magyarországon egyelőre még érvényes alapítványi törvényt, amely szerint saját alapítványában nem lehet munkavállaló az, aki az alapítványban működik, pláne azt vezeti.”

A jóízlés hiánya párosul itt az „enyém a vár, tiéd a lekvár” mentalitással. Vidnyánszky a művészeti életben pontosan azt teszi, amit a magyarországi oligarcháknak tenniük kell.

Földényi F. László szerint, ha valóban az egyetem megújulása lenne a szándék, „akkor nem rombolnának, nem hintenék be sóval azt, amit generációk létrehoztak, nem gyilkolnák meg a hallgatóknak a szakmába vetett hitét, nem fosztanák meg őket a jövőjüktől.”

Feltűnt neki is az, amiről korábban egy véleménycikkünkben volt szó: hogy miközben az új vezetők új épületekkel, felújításokkal, megújított infrastruktúrával dicsekednek, addig elfelejtik, hogy

Egy egyetem lényege azonban a benne lévő szellemiség, az oktatás minősége, a hallgatók és tanárok egymásra hangolt munkája. Enélkül kongóan lélektelenek az épületek.

Földényi F. László teljes írása itt olvashtató.

Még több kultúra a Facebook-oldalunkon, kövessen minket: