Az énekesnő az utóbbi években Minka néven készíti elektronikus zenei lemezeit, amelyeket rendszerint a magyar költészet darabjai inspirálnak. A ma megjelenő Tilos csillagon című albumot ezúttal kizárólag Pilinszky János munkássága hívta életre.

“Az első Minka-vázlataim között 2017-ben már több Pilinszky-vers is szerepelt, de a legelső Pilinszky-megzenésítésem 2008-ban született” - meséli Rozina - ”Bár az első lemezünk kifejezetten nem szeretett volna egyetlen téma vagy költő életműve köré szerveződni, Pilinszky János darabjainak albumba rendezése már a kezdetektől foglalkoztatott és kapva-kaptunk az alkalmon, hogy idén van Pilinszky János születésének százéves évfordulója.”

Pilinszky János

Wikipédia / Eifert János / CC BY-SA 4.0

A lemez ismét Dóczi Bence elektronikus zenésszel és Fenyvesi Márton producer-hangmérnökkel együttműködésben jött létre. Az alkotói folyamatban jelentős szerepet vállalt Ávéd János szaxofonos, zeneszerző is, aki egy kórusművet és egy ének-szaxofon darabot komponált a programba.

“Az első lemez kifejezetten Bence zenei világa volt, most azonban sokkal nyitottabban és szélesebb alkotóközösségben jött létre az anyag. Horváth Kristóf és Döbrösi Laura megjelenése jelentette aztán az utolsó csavart: ők Rozina tónusa, színei és vokális játékai mellett az expresszív és bizarr ellenpontok.” - mondja Fenyvesi Márton, az album zenei rendezője.

Ahogy mondják, Horváth Kristóf “Színész Bob” és Döbrösi Laura jelenetei a lemez két izgalmas töréspontja: Döbrösi Laura a Tilos csillagon címadó versére reflektál a Kihült világ című szöveggel, Horváth Kristóf pedig "a káoszon átütve üvölti a hallgató képébe" a Parancsoló módot.

“Kristóffal és Laurával idén Kapolcson dolgoztunk együtt egy Pilinszky-esten, ahol sok improvizatív jelenetből kialakultak ki a hozzávetőleges szerkezetek” - meséli Rozina. “Nagyon boldog vagyok, hogy a lemez koncepciójában is helyet kaptak az akkoriban improvizációkból született hangjelenetek, drámai és meghökkentő pillanatokat okozva ezzel nem csak nekünk, hanem reményeink szerint a hallgatóknak is.”

“Nem könnyű zene ez” - folytatja Fenyvesi Márton - “meglepő alkotói élmény volt számomra, ahogyan a szövegek és Rozina énektémái, koncepciói szinte generatív módon, automatikusan szülték meg a zenei folyamatokat. Nem csak azért volt tehát gyors és lényegretörő az utómunka, mert közel voltunk a határidőhöz, hanem mert egyik zenei lépés után mindig adekvát volt a következő. Nem voltak verítékkel megoldandó zenei keresztrejtvények, csak az öröm, ahogy minden szinte magától összeáll egy egységes képpé.”

A lemez utolsó dala, a Tanuk nélkül – A tengerpartra leválik a következetes elektronikus zenei folyamról, teszik hozzá. “Az az egyetlen dal, amely szinte kizárólag Marci keze munkája, úgy éreztem a gitározós, nyers és őszinte zajongást négyünk közül csak ő tudja hitelesen megvalósítani. A dal hangszerelésének jellege számomra pont azért erős, mert bár más az eszköztára, ezeket a verseket máshogy egyáltalán nem is lehetséges elképzelni. Mintha csak ezt az egyetlen utat kaptuk volna, nem volt más választásunk.”

És akkor, íme, a lemez: