Andy Vajna filmügyi kormánybiztossága idején a döntő pozícióban lévőknek „fontos volt fenntartani a látszatot, hogy nem politikai megfontolásból tolnak félre alkotókat.
Ők is meg akarták osztani a szakmát, parkolópályára tettek embereket, de az, hogy teljesen eltöröljék néhányunkat, még nem volt annyira evidens, mint most, a Káel-korszakban
– mondja a HVG hetilap csütörtöki számában Pálfi György, a Hukkle, a Taxidermia, a Szabadesés és Az Úr hangja című filmek rendezője, akivel következő filmje, az állami támogatás és kézzelfogható költségvetés nélkül készült Mindörökké kapcsán készített interjút a HVG. Mint elmondta, a filmen a kollégái „ebédért és jó szóért” dolgoztak, legutóbbi állami pénzből forgatott filmje, Az Úr hangja című Stanislaw Lem-adaptáció pedig szerinte azért kaphatott támogatást, mert a filmötletei kívül ez volt az, ami „a legkisebb eséllyel válhatott felkapottá”, és azt gondolhatták, „ettől kezdve nem jöhet Pálfi azzal, hogy félreállítottuk”.
Most viszont már úgy véli:
Feketelistán vagyok.
Olyannyira, hogy nyolc éve csak a barátaim meghívására tudok magyar filmbemutatókra menni. Tavaly két izgalmas, kormányzati pénzből készülő projekt szakmai feladatait is szívesen elláttam volna. De mire megnyugtattam a lelkiismeretemet, hogy ez vállalható, ha a politika nem szól bele, addigra jött az ukáz, hogy én nem csinálhatom. Egzisztenciálisan ellehetetlenítenek.”
Pálfi az interjúban kifejti azt is: végül az ő személye miatt nem valósulhatott meg Andy Vajna alatt a Toldi című filmterve, amire szerinte Vajnának „nagyobb szüksége is lett volna rá, mint nekem, mert akkor élete végén nem érték volna folyamatos támadások amiatt, hogy nem készíttetett magyar történelmi filmet”. Azonban Pálfi szerint Vajna csak azon dolgozott, hogy „kihúzza belőlük” a forgatókönyv megfilmesítési jogait, hogy aztán „az adott politikai rendszerhez hűséges emberre bízza a rendezést”.
Az interjú elolvasható a HVG csütörtökön megjelenő lapszámában, és később a Hvg360-on.
Még több kultúra a Facebook-oldalunkon, kövessen minket: