Karikó Katalin és Krausz Ferenc után az irodalmi Nobel-díjnak is magyar győztese van.
Cikkünk frissül.
Kossuth-díjas író, drámaíró, esszéista, a Digitális Irodalmi Akadémia alapító tagja, 2000 óta a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia, 2006 óta a Berlini Művészeti Akadémia tagja.
1942. október 14-én született zsidó munkás családban, fényképész szakmunkásnak tanult, majd 1961-től végezte el a MÚOSZ kétéves újságíró-iskoláját. 1961–1963 között a Nők Lapja, 1965–1969 között a Pest Megyei Hírlap fotoriportere volt. 1969-től szabadfoglalkozású író. 1974–1979 között a Gyermekünk című pedagógiai folyóirat olvasószerkesztője volt. 1980–81-ben a győri Kisfaludy Színház lektora volt. 1989–90-ben a Magyar Napló állandó munkatársa volt.
A fotografáláshoz máig hűséges, ma okostelefonjával készít művészi képeket, legutóbbi sorozatában a fényt és annak hiányát rögzítette.
A hetvenes években kezdődő új magyar prózairodalom egyik központi alakja, a „Péter-paradigma” (amit a magyar irodalom egyik legjelentősebb paradigmaváltásának tartanak) egyik névadója Esterházy és Hajnóczy mellett.
Első regénye, A Biblia 1967-ben jelent meg, azóta több tucat kötetét (regények, drámák, elbeszélések, esszék) olvashatták számos nyelven a rajongói, köztük az 1986-os Emlékiratok könyvét, a 2005-ös Párhuzamos történeteket vagy a 2017-es Világló részleteket. Irodalmi műveit szinte a világ minden nyelvére lefordították, számos hazai és nemzetközi elismerést kapott.
Az 1960–70-es években szilenciumot szabtak rá, először 1968-ban emigrált vidékre, akkor Kisorosziba. Ma Gombosszegen él. Barátja volt Polcz Alaine, Mészöly Miklós, Kertész Imre, és pályakezdésüktől fogva Esterházy Péter.
„Ötvennégy éve élek vidéken. Innen nézve az életnek tényleg nyílik egy másik aspektusa. Habár a pestiségemet soha eszem ágában sem volt föladni. A párhuzamos nyelvhasználatot, a kétféle filozófiát, a kétféle gondolkodást viszont egyenesen élvezem. Meg a demokratikus átalakulással az egész régióban jelentős konfliktus forrásává változott a vidék és a város háborúskodása. Komoly dolog, nem akartam a konfliktus elől kitérni” – mondta a HVG-nek korábban.
„Kicsit a szeretkezés grafikonját követi az irodalmi alkotás, ugyanúgy, mint a zenei művek. A bevezetés után felívelünk, aztán egy platóra jutunk, azt hosszú ideig kitartjuk, utána elérünk egy csúcspontra, aztán lezuhanunk. Akkor még mindig van egy kis pihenő, kifutás” – ritmizálja az alkotást Nádas, aki fiatalon ezt Haydn kompozícióin is tanulmányozta.
A New York-i Közkönyvtár kiállítása bemutatja, hogyan vált egy nagyváros lapja nemzetközi tényezővé. A magazin egy évszázad alatt öt főszerkesztőt fogyasztott el, Adam Gopnik, a lap főmunkatársa néggyel is dolgozott.
Így reagáltak arra, hogy a főváros rendezi a Szivárvány Misszió Alapítvánnyal a Budapesti Büszkeség nevű rendezvényt.
