A 94 éves korában elhunyt író-szerkesztő, William Phillips halálával végleg a múlté lett az általa szerkesztett legendás New York-i folyóirat, a Partisan Review is. Az 1934-ben virtigli kommunista lapként induló szemle, amelyben eleinte trockisták és sztálinisták vitatták az eszme lehetséges útjait, később maga rántotta le a leplet a sztálinizmus igazi arcáról, filozófusok, publicisták, esszéisták vitáinak szabad és izgalmas terepe lett, s a huszadik század nagy amerikai íróit indította el pályájukon. A Partisan Review az a folyóirat volt, amelyben egy esszé még forradalmat csinált.
A Megáll az idő jubileumi vetítésén - ahogy a vendégként meghívott rendező, Gothár Péter fogalmazott - a Rocky Horror Picture Showéhoz hasonló jelenségekkel találkozott, többen kívülről tudták és előre mondták a szövegeket, ismerték a filmzene minden egyes hangját. A legenda mégsem intézményesült: a bemutató huszadik évfordulójára rendezett est szeptember 16-án a budapesti Toldi Moziban informális esemény maradt. Nézőtér, vászon és színpad között azonban pillanatokra megjelent az a cinkosság, ami 1982-ben, a bemutató évében.
Oszama bin Laden terrorszervezetének neve állítólag megegyezik Isaac Asimov klasszikus sci-fi regényének arab címével, a szervezet tevékenysége és a könyv cselekménye között pedig további izgalmas hasonlóságokat fedezhet fel, aki ilyesmire fogékony. Hogy a New York elleni tavalyi támadást a tudományos-fantasztikus irodalom inspirálta volna, az legalábbis kétséges, de az al-Kaida körüli rejtélyek illetve más tömeggyilkosok bizonyított rajongása Asimov iránt arra intenek, hogy ez a lehetőség sem kizárható.
Csúnyán megtréfálta a New Times LA újságírója saját lapját: hírt adott egy készülő reality show-ról, melyben szexuális bűncselekményekért elítélt rabokat eresztenek össze megerőszakolt tinédzserlányokkal. Hogy a szerkesztők nem ellenőrizték a hírt, az súlyos hiba, az olvasókat azonban nem lehet túlzott hiszékenységgel vádolni: a fiktív Survive This! alig tesz túl a valódi show-kon.
Az automatizáció már itt van: robotok dolgoznak a kézikocsik helyett, szoftverek kezelik az adatokat a papírmappák helyett.
A Magyar Nemzet, úgy tűnik, konok harcot indított a kortárs magyar irodalom egyes irányzatai ellen. Legalábbis valami olyasmi ellen, amelyet ott irányzatnak vélnek. Az augusztus 26-ai lapszámban Barna T. Attila írt Nemzet és fiatal irodalom címmel jegyzetet. Az első mondat kijelöli a csapásirányt: "A fiatal költők, írók nagy része semmiféle közösséget nem vállal a nemzeti oldallal, ami magában hordja annak a veszélyét, hogy nem születik meg az új, egészséges nemzeti irodalom."
Az USA-beli Georgia állam második legnagyobb tankerülete, Cobb County olyan szabályozást fogadott el, amely szerint a világegyetem és az élet keletkezéséről egyfajta "teóriaegyensúly" szerint kell tanítani a megye általános iskolásait. Egyaránt helyet adva az evolúciós, darwinista, illetve a bibliai, kreacionista magyarázatnak.
A kérdés nem az, Catherine Millet azonos-e Catherine M.-mel, vagyis a szerző könyve hősnőjével. Azzal a nővel (inkább lénnyel), aki minden létező és kipróbálható módon keresi a gyönyört, a beteljesülést és közben a kiteljesedést; hogy eggyé olvadjon megszámlálhatatlan férfipartnerével és a legbizarrabb terekkel, ahol szeretkezéseit végzi. A kérdés az, a világszerte többszázezer példányban elkelt mű szerzője mire jut azzal, hogy szexuális életét aprólékosan feltárja? És mire jut vele az olvasó?
A Kortárs Művészeti Múzeum/Ludwig Múzeum Budapest Box című kiállítása azokra a budapesti helyszínekre kalauzol, ahol az elmúlt tíz évben a hivatalos művészeti intézményrendszeren kívül kiállítottak, találkozó- és alkotóhelyet, agórát tartottak fenn művészek. Pontosabban azokat kalauzolja, akik iránytű nélkül is otthonosan mozognak a pesti színtéren. Ám akik nem itt élnek, nem ismerték sem a hivatalos, sem a félhivatalos kortárs művészeti szcénát, kissé reményvesztetten bolyonganak a kiállítás terében.
Mose (Mózes) Zang a Kína keleti részén fekvő, Henan tartománybeli Kaifeng városában lévő Zsidó Történeti Múzeum tárlatvezetője. Csak kínaiul beszél. Csupán annyiban különbözik a város többi kínai lakójától, hogy azok közé tartozik, "akik nem esznek disznóhúst" - és akiknek elődei építették fel Kaifeng mára romba dőlt, pagoda formájú zsinagógáját.
A könyvhétre jelent meg magyarul Borisz Akunyin Azazel című bűnügyi regénye, a szerző okosan és szellemesen megírt krimisorozatának első darabja. Akunyinban a kritikusok egy része új Agatha Christie-t vél felfedezni, aminek az álnéven alkotó szerző minden bizonnyal örül, és jókat mosolyog méretes bajusza alatt.
A képzőművészet végérvényesen behatolt a sajtó, az irodalom és a film felségterületére. Kihívja és olykor megszégyeníti a másik hármat: majd én, ha ti nem tesztek semmit! Tetszés szerint használja eszközeiket. Kesztyűt dob nekik, pedig önmagával elégedetlen: kevés, hogy megmutathassa, mi zajlik a világban, követeli a jogot, hogy bele is avatkozzék. Ez a németországi Kassel kortárs művészeti kiállítása, a szeptember 15-ig látható Documenta tanulsága.
Görgey Gábor kultuszminiszter a Nemzeti Színház ügyével - a pályáztatás nélküli igazgatói kinevezéssel - kapcsolatban őt ért támadásokra azzal válaszolt: életével, életművével, írásaival ő már bizonyította, hogy meggyőződéses demokrata. Ezt két legutóbbi interjújának címe - a minisztertől vett idézet - is hangsúlyozza. Csakhogy.
A valaha volt talán legfurcsább szerzői jogi vitáról ad hírt az Independent. A jogvita a Planets lemezén található 60 másodperces felvétel körül zajlik. Igaz, a felvétel szó itt nem pontos. A - nevezzük így - szám címe One Minute's Silence, és éppen erről is szól.
A Magnyickij-törvény alapján rendeltek el büntetőintézkedést a propagandaminiszter ellen.
Donald Trumptól várja az Orbán-kormány, hogy rendet tegyen az ügyben.
De ami késik, nem múlik – közölte a Tisza Párt elnöke.
Ha egy harckocsi kétszer is legördülhet a gyártósorról, akkor 600 felújított orvosi rendelőt hányszor lehet sikerként eladni?
Nem csak a száguldozókkal van baj.
Az öttusaszövetség elnökének ezüstérmét is megszépítette Gulyás Michelle aranya.
