A kutatók a tanulmány elkészítése során összesen közel 52 ezer esetet vizsgáltak meg az Egyesült Államokban 1992 és 2003 között regisztrált melanomás megbetegedések közül. A vizsgálatok alapján kiderült, hogy a nyakon és a fejbőrön előforduló melanóma esetében a betegek 1,84-szer gyakrabban haltak bele a betegségbe, mint azok a páciensek, akiknél a test más területén alakult ki a bőrrák.

A fejbőrön és a nyakon található melanomás betegek az adatok szerint jóval később kerültek diagnosztizálásra, valószínűleg azért, mert a haj eltakarhatja ezeket a területeket. "Ez azonban valószínűleg nem az egyetlen magyarázat, ezek a melanomák ugyanis jóval agresszívabbak, mint a test más területén előforduló bőrdaganatok" - nyilatkozta Nancy Thomas, az Észak-Karolina Orvosi Egyetem munkatársa.

A nyaki és fejbőri melanomák átlagosan vastagabbak (0,8 milliméter) mint a többi melanóma (0,6 milliméter), és hajlamosabbak a fekélyesedésre is. A kutatási adatok szerint a nyirokcsomó-áttétek is gyakoribbak ezekben az esetekben. "A nyaki és fejbőri melanomás esetek csupán az összes melanomás megbetegedés hat százalékát teszik ki, de a halálos kimenetelű esetek tíz százalékáért felelősek" - nyilatkozta Thomas doktor.

A kutatási adatok szerint az öt éves túlélési ráta a nyaki és fejbőri melanomás betegek esetében 83 százalék, szemben a többi melanomás beteg 92 százalékával. Tíz évre kivetítve a túlélési ráta 76 százalék, míg a többi betegnél 89.

A melanoma kialakulásának legfőbb oka a túl sok napsugárzásnak való kitettség, különösen a gyermekkorban elszenvedett leégések veszélyesek. A fehérbőrűeknél gyakrabban alakul ki a melanóma, különösen, ha a családban már előfordult ilyen megbetegedés.