Életének 81. évében elhunyt Keresztes Tibor, ismertebb nevén Cintula, a hírt a Poptarisznya.hu webrádió Facebook-oldala közölte.
A magyar rádiózás és diszkókultúra nagy alakja a hatvanas években kezdte pályafutását a Magyar Rádióban. Kezdetben az Ifjúsági Osztály külsős riportere volt, közben pedig lemezlovasként vált ismertté a neve. 1967-ben az Egyetemi Lapok számolt be arról, hogy a Centrál kávéház helyén működő Eötvös Klubban, a Közgáz hallgatójaként elindította a Disc Jockey Klubot, ahol nem csak hallgatni lehetett zenét Cintula vezényletével, de egy-egy előadót is megismertettek a hallgatósággal. Nem ez – az első magyar diszkóklub – volt azonban az egyetlen hely, ahol fellépett, már ekkor számtalan klubban, művelődési házban és máshol is tartott hasonló programokat, az Esti Hírlap egyszerűen „szervező zseniként” emlegette.
Öt évvel később a Magyar Ifjúság pedig így írt róla: „A neve fogalom a szakmában — Cintula a legrégibb és állítólag ma a legjobb disc jockey. A Sarokház eszpresszó pincére megnyugtat, itt kell lennie, a kocsija kint áll, talán csak átszaladt vacsorázni. Aztán még fél órát késik, de érthető, egyik klubból a másikba kell rohannia, az evésre is alig szakíthat időt, a vendégek pedig nem bánják, örülnek, amikor végre közöttük van a majd kétméteres, Krisztusarcú fiatalember, Keresztes Tibor, alias Cintula. Azt csinál közönségével, amit akar. Bársonyos baritonjától elandalodnak, ha tapsol, vele tapsolnak, röptében kapják el a poénjait, és megőrülnek a számokért, amelyeket szeret.”
A „Helló, itt Cintula!” köszönés egy egész generáció fülébe égett bele, ő pedig mindörökre a korszak egyik ikonikus hangja maradt – írja megemlékezésében a Poptarisznya.
A hangja azonban nem csak a diszkóba járók számára lehetett ismerős. Ő vezette a Magyar Televízió első könnyűzenei műsorát, a Tapsifülest, majd az Egymillió fontos hangjegyet, később a Könyvklubot, a Hajóbárt és a Sarokházat. Antal Imrével közösen vezette 1985. október 5-én a Budapest Kongresszusi Központban tartott szépségkirálynő-választást, az 1990-es években a Szerencsekerék című televíziós vetélkedő narrátora volt, 1998-tól dolgozott a Sláger Rádiónál is, ő volt a csatorna hangja.
2010-ben vonult nyugdíjba, négy évvel később a Blikk érdeklődésére úgy válaszolt: már kevés fellépést vállal, „úgy havonta egyszer, és már nem nyomom hajnalig”. „Épp csak annyit vagyok szem előtt, hogy senki sem köszön rám, amikor a vonaton ingyen utazom.”
