A kutatás szerint a születési számok aránya sok országban magasabb, mint öt évvel korábban. Joshua Goldstein, az intézet igazgatója szerint ezért alaptalan a népesség összeomlásától való félelem, amelyet a 90-es évek alacsony születési száma váltott ki. Az adatok a gazdasági-pénzügyi válságot megelőző időszakból származnak. A születési arány tizenhat megvizsgált országból tizenötben növekedett.
   
Spanyolországban például az egy nőre jutó gyermekek száma 1996-ban még 1,19 volt, 2007-ben pedig már 1,39-re emelkedett. Ennél is erőteljesebb a növekedés Kelet-Németországban, ahol az 1994-ben mért 0,77-hez képest 2008-ban már csaknem duplájára, 1,40-re növekedett a születési arány. A számok azonban még így is 2,1-es határ alatt vannak - ez az érték szükséges ahhoz, hogy azonos szinten maradjon egy ország népessége. 
   
Goldstein szerint a pozitív változás hátterében több tényező is áll. Egyrészt a korábbi mérések óta eltelt időben az országok is mindent megtettek azért, hogy támogassák a családokat, ezáltal növelve a születések számát. Véleménye szerint azonban mindenek előtt egyszerű számtani törvényszerűség okozza a pozitív változást: a kilencvenes években sok anya későbbi időpontra tolta ki a gyermekvállalás idejét, és bizonyos kort elérve vállal csak gyermeket. Ennek hátterében többnyire gazdasági okok állnak, a gyermekvállalást jelentős mértékben befolyásolja a munkaügyi helyzet. 
   
A vélekedés tehát, miszerint a nők átlagban csak 1,3 gyermeket hoznak a világra, téves, hiszen végeredményben még a legalacsonyabb termékenységi rátával rendelkező országokban is átlagosan 1,5-1,8 gyermek születik.