Az emlősök elődeinek számító parányi lények alkonyatkor vagy éjjel voltak aktívak, ezért a szaglás, a tapintás, de a jó hallás is nagyon fontos volt számukra - mutatott rá Hans-Dieter Sues, a Smithsonian Természettudományi Múzeumának paleontológusa, aki nem vett részt a kutatásban. A texasi szakemberek a legkorábbi emlősnek tartott Morganucodon és Hadrocodium fajok egyedeinek maradványait vetették alá CT-vizsgálatnak, hogy képet nyerjenek az állatok agyának belsejéről. Ezek a teremtmények mintegy 190 millió évvel ezelőtt egy átmeneti korban éltek, amikor az állatok még csak elindultak a fejlődés útján. A Morganucodon alig 30 grammot nyomott, a Hadrocodium még kisebb volt. Rovarokon, hernyókon és lárvákon éltek, a fejlett szaglás segítette őket abban, hogy ételt találjanak.
Az emlősöknek a test méretéhez és elődeikhez képest sokkal komplexebb agyuk alakult ki, a tudósokat már régóta izgatja, miként indult meg és haladt tovább ez a fejlődés.
