A fapados légiutazás legbosszantóbb eleme a biztonsági ellenőrzés. Futószalagra pakoljuk a holminkat, a sapkát, a nyakkendőtűt, a búvárpipát, még a poggyászból is előkerül ez-az, például a laptop. Áttipegünk a fémdetektor kapun, a túloldalon pedig kapkodva próbáljuk összeszedni a holminkat, míg egymás sarkára taposunk. A koreográfia leginkább egy ellenséges rakétatámadás idején történő evakuáláshoz hasonlít.

null

Ezért aztán fogjunk egy zsákot, nem nagyot, nagyjából egy kisiskolai tornazsák méretűre lesz szükség. Ide kerülhet: aprópénz, termosz (ezt ki kell nyitnunk előre, hogy lássák: üres), igazolvány (útlevél, személyi), kinyomtatott jegyek, belépőkártyák, kesztyű, sál, sapka, mobil, életképteleneknél biztos akad notesz és toll, ezek között a legmélyebbre csúszottak még könyvet is visznek. Lehet nálunk még magazin vagy újság, ékszer, pénztárca, fényképező… minden, ami a repülőtéri biztonsági szabályok szerint nem igényel önálló tálcát (laptopot és folyadékot max. 100 ml-ig, önálló, átlátszó tasakban külön-külön pakoljuk a tálcákra, tanácsos még mindent külön rámolni, mint az óra, barométer, vagy hőmérő).

Szóval mindezek bekerülnek a zsákba. Aztán amikor átjutottunk az ellenőrzésen, egy mozdulattal, mint gyermekünket, magunkhoz öleljük, és már mehetünk is a beszállókapuk felé, majd itt rendbe szedjük magunkat.

Apró kiegészítés: én egy beülő heveder régi zsákját használom, olyan, mint egy háló. Vagyis jól látható a tartalma és így nem merül fel az a helyzet, hogy a rejtélyes poggyász tartalmát szétrámoltatják velünk.