Kocsis Andrea
Kocsis Andrea
Tetszett a cikk?

A nagyváradi állomással elkezdődött a Kispál és a Borz tematikus turnéja. Ott voltunk a koncerten, és Lovasi Andrással beszélgettünk a múltról és a jövőbeni tervekről.

Cigifüstös kocsma, majdnem eredeti felállás, régi ismert dalok - minden adott volt ahhoz, hogy 1987-ben érezzük magunkat. Vagy ha nem is akkor, de Lovasi András szerint 1994-ben biztosan.

A 2010-ben feloszlott Kispál és a Borz tavaly jelentette be, hogy 2016-ig minden évben feleleveníti fennállásának egy-egy időszakát a Fishing on Orfű fesztiválon, azt megelőzően pedig határon kívül lép fel. Csütörtökön a nagyváradi Moszkva Kávézóban tényleg visszatért a „Kispál és Borz originál”, azaz Lovasi András, Kispál András és Bräutigam Gábor a Naphoz holddal, a Föld kaland ilyesmi, az Ágy asztal tévé és a Sika kasza léc számaival.

Nem véletlenül esett a választás éppen erre a helyre, mivel olyat kellett keresni, ahol Kispál András nyugodtan láncdohányozhat a szaporodó mozdulatokkal kísért játéka közben. „Pont azért választottuk a Moszkvát, hogy ismerős legyen nekünk és annak a közönségnek, ami annak idején járt koncertekre” – magyarázta Lovasi, aki szerint olyanok is jelen voltak, akiknek ez volt az első Kispál koncertjük. „Mert azt láttam, meglepően sok fiatal volt. Olyanok, akik 87-ben fizikailag sem tudtak volna itt lenni, többek között a lányom” – elemezte Lovasi a nosztalgiakérdést.  Azzal kapcsolatban, hogy puszta nosztalgia vagy valami új kezdete-e ez a koncert, Lovasi azt mondta: „Most is vannak új számok. De előbbre kellett hoznunk a felkészülést, így a Kiscsillag lemez után, és sok más egyébbel együtt egy picit elkapkodott lett volna, ha most előjövünk egy-két dallal. Igaz, van pár újrahangszerelt szám, de inkább megpróbáljuk vissza hozni az eredeti hangzást.”

MTI / Mohai Balázs

Ózdi Rezső ezen a koncerten nem volt jelen, de Orfűn és a felvidéki koncerten feltűnik majd a négy hatos blokk egyikében. Viszont a zenekar billentyűse, Dióssy D. Ákos ezúttal a keverőpultnál állt. Mint mondta, habár nosztalgikus az érzés, nem sajnálja, hogy nem játszik most, hiszen így talán fontosabb munkát végez. Megsúgta, hogy az elkövetkező években egyébként ő is visszatér.

„Nem az a cél, hogy mindenkit felvonultassunk, aki valaha játszott a Kispálban, hanem hogy egy jó műsort csináljunk” – mondta Lovasi. „Számunkra inkább ez a kihívás, hisz az utolsó években már best of Kispált játszottunk a koncerteken.”

„Amióta megvolt a búcsúkoncert, tudtuk, hogy jövünk. Arra azért nem mentünk el, mert biztosak voltunk benne, hogy visszatérnek – mondták a Budapestről és Debrecenből érkezett fiatalok. Nem csak ők voltak célirányosan érkezett turisták. Nagyváradon eltévedve az első ember, akitől útbaigazítást kértünk, egyből azt kérdezte: „A Kispálra jöttetek?”.

A szecessziós házak közötti romkocsma igazán barátságosan fogadta a Kispál rajongókat, tényleg kifizetődő ötlet volt az egészet elölről kezdeni, lehántva a sportcsarnokos profizmus hidegségét a koncertekről. Persze, nem mindenki volt Kispál-zarándok, sokan voltak olyanok, akik csak egy jót akartak bulizni. „Ez tényleg egy olyan koncert volt, ahova csak a legelszántabbak jöttek, ezért ez egy olyan közönség volt, ami előtt öröm játszani, szinte mindenki tudta a számokat” – mondta.

MTI / Mohai Balázs

A teremben az Újra itt van című stílusidegen, azonban adekvát nótával várták a zenekar tagjait a kezdés előtt. Volt időm visszaemlékezni arra, amikor még az egyetem előtt úgy éreztem, minden élethelyzetre rímel egy Kispál-szám, és sosem árt, ha van egy Kispál daloskönyv az ember táskájában. Varga Livius jegyezte meg egy interjúban, milyen inspirálóan hatott rá és zenéjére a Tejjel kifli következő sora: „lenyeltem egy két forintost, hogy telefonáljak a magányomba”.  Ahogy Kispál András leült, a közönség már kiabálta, hogy a Tejjel kifli következik. Igaz, az összhang nem minden esetben volt ilyen, egy férfi például a Mennyország turistot követelte.

„Úgy van összerakva a koncepció, hogy ez az öt-hat dal egymást segítse” – mesélte a dalok sorrendjéről Lovasi. A Kicsit feldob, az Őrjárat és a Napos oldal a szokásos módon összekötve hangzott el, az autózás tematikus blokkot képezett a számok között. De rajta voltunk a következő buszon, daloltunk a teázáshoz, és végül Jutka is átúszott a folyón. Az énekes viccesen aktualizálta a nosztalgia kérdést is: a hatvanas évek vége helyett ezúttal a kilencvenes éveket sírta vissza. Lovasi András azt is elárulta, hogy több számot olyan régen nem játszottak, hogy maguk se voltak biztosak benne, hogy menni fog, például a Bujtogató vagy a Rezervátum.

„Reméljük, hogy jövőre összejön egy hosszabb nyugat-európai turné. Ami akkor kimaradt, azt most bepótoljuk egy picit” – mesélte Lovasi András hozzátéve, „azóta se tudjuk, hogy ez a Kispál dolog pontosan mitől működött, de azt látjuk, hogy bizonyos mértékben most is működik”.

HVG

HVG-előfizetés digitálisan is!

Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!