A légiesség anatómiája – Artus: a Szél kapuja
A részben korábbi, kötetlen terekben kísérletező előadások után az idei évben a Goda Gábor által vezetett Artus társulat egy klasszikusabb színházi térbe, a Nemzeti Táncszínház színpadára alkotta meg a Szél kapuja címet viselő új előadását, amely most 2019. november 18-án újra látható lesz.
Noha Goda korábbi ilyen jellegű alkotása (Cseppkánon) Lábán Rudolf-díjat nyert, nehéz lenne az Artus darabjait kizárólag kortárs táncnak nevezni, sokkal inkább olyan összeművészeti-kísérletező műveknek, amelyek folyamatosan átlépik a tradicionális műfaji határokat. A szél kapuja már címében is ezen gesztust előlegzi meg, hiszen – ahogyan a szél nem zárható keretek közé –, olyan kompozíció bontakozik ki előttünk, amely szintén illékony, keretek közé nem szorítható.
Az előadás egyfajta fúzió, amely a nyugati kultúrát a keleti gondolkodásmóddal, filozófiával ötvözi, egyaránt teret kapnak a modern technológiák, valamint a tradicionális Thai Chi Chuan elemei is. A vállalás hatalmas volt: olyan jelenséget kellett a színpad terébe “zárni”, amely átjár mindenen, aktivitásba hoz mindent, a világot és a benne létező emberi tudatot, gondolatokat. Épp ebből fakadóan a szél indirekt módon, az általa okozott jelenségeiben bontakozik ki a néző előtt. Teszi mindezt oly módon, hogy nem akar mesélni, nem történetet tár elénk, hanem sokkal inkább a pillanatban létrejövő hangok, mozdulatok, és látvány lenyűgöző párbeszédét. Olyan meditatív állapotot, amelyben nem megérteni akarunk valamit, hanem sokkal inkább megtapasztalni a jelenben létezés teljességét, örömeivel és fájdalmaival egyetemben. a Szél kapuja nem mentes a drámától, nem könnyebb életet vízionál, hanem a felülemelkedés lehetőségének kapuját tárja ki. Végső soron tehát rólunk beszél – mindennapi harcainkról, életünk megannyi apró villanásáról –, közben pedig fel is emel, eltölt valami végtelen bizakodással.
Ennek létrehozásában a társulat tagjai mellett lényegi szerepe volt a színpad két oldalán megjelenő harcművészeknek, Goda Gábor és Sebestény Ferenc geometrikus pontosságú színpadképének, és Philipp György döbbenetes erejű zenei kompozícióinak. Bátor vállalkozás lenne leírni a darab történéseit, hiszen mindezek valójában leírhatatlanok, illetve leírásuk a valóságnak csupán árnyképeit lenne képes megragadni. Ezt az alkotást átélni kell! Megélni a pillanatban rejtező egészet, a herakleitoszi töredékben rejlő teljességet, fókuszálni a tudatunkban rejtező hic et nunc-ra. Hosszasan nézni a mű végén megjelenő anyagdarab időtlen táncát, a rajta felsejlő szavak pulzálását, és engedni az élményt hatni önmagunkban. Feldmár András az egyik könyvében így ír: „Egy jó dialógus szeretettel teli, amiben sem a másik nem tudja, mi a tuti, sem én, de ha jóindulatúak és őszinték vagyunk, megjelenik közöttünk az igazság. Nagy élmény.” A szél kapuja pedig minden lehetőséget megteremt arra, hogy egy ilyen élmény-dialógus létrejöhessen, és az igazság valamilyen módon feltárulhasson a darabbal folytatott dialógusban. De önmagunkat nem spórolhatjuk ki belőle…
(Kovács Péter)
2019. november 18., 19.00, Nemzeti Táncszínház
Jegyvásárlás: https://artus.hu/jegyvasarlas/
Alkotó szereplők: Bakó Tamás, Izsák Szilvia, Mayer Zita, Mózes Zoltán, Nagy Csilla, Szalay Henriett
Harcművészek: Szalkó Zsuzsa, Szeghalmi Etelka
Zenészek: Bartek Zsolt, Philipp György
Tér: Sebestény Ferenc, Goda Gábor
Zeneszerző: Philipp György
Szövegek: Fodor Ákos, Goda Gábor, Krasznahorkai László, Seneca, A.A. Milne
Jelmeztervező: Lőrincz Kriszta, Bodóczky Antal
Kreatív technika: Papp Gábor, Hajdu Gáspár
Fénytervező, alkotó munkatárs: Kocsis Gábor
Alkotó munkatársak: Nagy Eszter, Zahra Fuladvand
Produkciós vezető: Hodován Margit
Produkciós asszisztens: Fazekas Anna
Külön köszönet: Havasi András Tai Chi Chuan és Shen Dao Kung Fu mesternek
Rendező-koreográfus: Goda Gábor