Lipchitz - egy kubista szobrász

A litván származású, Párizsban, majd New Yorkban világhírűvé vált szobrász, Jacques Lipchitz (1891–1973) műveivel találkozhat a nagyközönség a Szépművészeti Múzeum június végén nyílt tárlatán.  A szobrokat, egyedi és sokszorosított grafikákat felvonultató tárlaton Lipchitz korai kubista alkotásaiból és a művész későbbi alkotói periódusaiból láthat műveket a közönség, de a mintegy 40 művet bemutató kiállításon a szobrász szakmai-baráti kapcsolatrendszere is kirajzolódik. A kamaratárlaton megjelennek a művész korai, kubista művei és későbbi alkotásai is, melyeken a zsidó hagyomány és a görög mitológia elemei köszönnek vissza.

Lipchitz 1909-ben érkezett Párizsba, szinte ugyanabban az évben, amikor a kubizmus képviselői műveiken az új stílus jegyében izgalmas módon darabokra tördelve ábrázolták a figurákat és a tárgyakat. A fiatal szobrász rövid idő alatt szoros barátságot kötött Amedeo Modiglianival és Diego Riverával. 1913-ban találkozott először Pablo Picassóval és más kubista művészekkel, akik jelentős hatással voltak látásmódjára, művészeti fejlődésére: Lipchitz hamar felismerte, milyen lehetőségeket rejt a festészetben kikísérletezett kubizmus a szobrászat területén. Bár saját elmondása szerint a kubizmus szemlélete élete végéig meghatározó maradt szobrászatában, az 1920-as évek közepére az irányzat korlátai is láthatóvá váltak számára. Műveinek szigorú szerkezete fellazult, a formák nyitottabbá, lendületesebbé, a szobrok felülete expresszívebbé vált. Érdekelni kezdte az elbeszélhető tartalom, a „küzdelem” motívumát így mitológiai és bibliai témákon dolgozta fel, melyek a harmincas évektől nácizmus-, majd háborúellenes állásfoglalásokként nyertek jelentést. Az avantgárd művészetre nagy veszélyt jelentő politikai fenyegetések hatására, majd a német megszállást követően előbb Dél-Franciaországba menekült, majd 1941 nyarán New Yorkban telepedett le. Egyre nagyobb léptékekben gondolkodott, az életmű utolsó két évtizedében pedig több monumentális alkotása is megvalósulhatott.

Lipchitz egy-egy témával több alkalommal is foglalkozott, sorozatokban, variációkban gondolkodott. Kísérletezéseinek terepe, rövid akadémikus képzésének örökségeként, az első inspirációkat közvetlenül rögzítő, azok spontaneitását őrző, agyagmakettek és a rajz volt. Ezek alapján – ahogy azt a kiállításon bemutatott művek is szemléltetik – nyomon követhetővé válik egy-egy mű születésének folyamata. Lipchitz alkotásai mellett Amédée Ozenfant, André Lhote, Arbit Blatas és Boris Taslitzky művei kaptak helyet a tárlaton, melyek közül néhány egykor a művész saját gyűjteményéhez tartozott. Így ahhoz a közeghez is közelebb kerülhetünk, melyben egykor Lipchitz alkotott és betekintést nyerhetünk kiterjedt szakmai-baráti kapcsolataiba.

Ezt a cikket nem a hvg.hu szerkesztősége készítette. Bővebben a PR cikkről itt olvashat: (link)