A portré otthona, az otthon portréja - biedermeier arcképek és enteriőrök kortárs reflexiókkal
Biedermeier portrékat és enteriőröket, valamint kortárs reflexiókat mutat be a Szépművészeti Múzeum Grafikai Gyűjteménynek október közepén nyíló kiállítása. A mintegy 70 művet felvonultató tárlat az elmúlt évben elindított sorozat legújabb fejezeteként azon kiállítások sorába illeszkedik, amelyeken a közelmúlt szerzeményeit helyezi gyűjteményi, illetve kortárs művészeti kontextusba. A tárlat magját Josef Kriehuber (1800–1876) elmúlt évtizedben vásárolt portréi alkotják, de a kiállításon Franz és Jakob Alt, Barabás Miklós, valamint Markus Schinwald és Zékány Dia alkotásaival is találkozhat a közönség.
A március közepéig látható tárlaton kiállított biedermeier művek koruk gondolkodásmódjának (is) jellemző dokumentumai, a portré műfajának demokratizálódását bemutatva felteszik a kérdést, hogy a hogyan gondolkodtak a 19. század első felében a személyiségről, illetve az egyén és a társadalom viszonyáról. A személyiség és a társadalmi pozíciók megmutatása a kor egy másik műfajára, az enteriőr- vagy szobaportré-ábrázolásokra is jellemző volt. A bemutatón külön szekciót foglalnak el a „kép a képben” jelleggel ábrázolt kis méretű arcképek is. Ez a miniatűr arcképekből álló gyűjteményünk csupán csak egy alkalommal került a közönség elé az elmúlt száz évben. Bemutatásukkal ismét tiszteleghetünk szenvedélyes gyűjtőjük, a nagylelkű adományozó, Perlep Procopius Olga előtt.
A biedermeier egy rég letűnt kifejezési mód, de témái nem vesztettek aktualitásukból. A kiállításunkon szereplő kortárs alkotók – Markus Schinwald és Zékány Dia – példát mutatnak egyrészt arra, hogy hogyan inspirálódnak múltbéli alkotásokból, másrészt arra, hogy egy egykor népszerű műfajban milyen érvényes gondolatok fogalmazódhatnak meg mai nyelven is. A klasszikus és kortárs művek párbeszéde így olyan értelmezési közeget teremt, amely aktualizálja a múlt eredményeit és időtlenné teszi a jelen kérdésfelvetéseit.
A polgári otthont a biedermeier évtizedeiben korábban sosem látott bőségben töltötték meg a családot megörökítő arcképek. E korszak egy pillanatra elhitette, hogy az otthon békéje nem csupán illúzió. A feszültségekről, társadalmi igazságtalanságokról, elnyomókról és elnyomottakról tudomást nem vevő közép-európai idillt azonban az 1848–49-es események pillanatok alatt összezúzták. A bécsi béke (1815) és a „népek tavasza” (1848) közötti évtizedek gazdasági fellendülése nyomán a reformkori polgárság otthona javuló társadalmi helyzetét reprezentálta. A közép- és kispolgárság, amely politikai színtereken csak óvatosan hallatta hangját, életmódjában látványosan igyekezett a felsőbb osztályokat követni. A főúri portrégalériák mintájára kívánatos lett a család büszkeségeinek megmutatása. A családfő mellett megjelent a család egésze is mint a családi idill szimbóluma. Az otthont bemutató szobaportré műfaja is a biedermeier vívmánya, amely a személyek képmásához hasonlóan egy családi közösség értékrendjét volt hivatva kifejezni.
A portré műfajának demokratizálódását nem csupán az igények, de a lehetőségek születése is segítette. A litográfia 18. század végi feltalálása megkönnyítette a sokszorosítható ábrázolást, amelyet kezdetben a fotográfia is segített. A szerepek azonban gyorsan felcserélődtek. Az első fotográfiák tökéletlenségük okán nem tudtak a polgári otthon díszeivé válni, viszont segítségükkel a litográfiában jártas művészek, így a kiállításunkhoz főszerephez jutó Josef Kriehuber is, élethű portrét készíthettek akár távolról is. Míg a 19. elején a biedermeier portrék és enteriőrök megdöbbentő realizmusukkal, élethű aprólékosságukkal vívtak ki elismerést, addig a század második felének tökéletesedő fényképészeti eljárásai éppen ezek létjogosultságát kérdőjelezték meg.
A biedermeier portréi – a jómódról árulkodó otthonokkal, tökéletes mosolyú ifjakkal, szelíd arcú leányokkal, és bölcsességtől sugárzó tekintetű aggokkal – a valóság megszépítésére tett kísérletek. Vágyak tükrei, amelyekben egy kor álmait és álmodozóit pillanthatjuk meg. Ha ennek tudatában vizsgáljuk ezeket a műveket, akkor egy korszak hű lenyomataivá válhatnak.
A tárlat október 25-től párhuzamosan látható a Magyar Nemzeti Galéria Biedermeier mindennapok. Művészet és polgárosodás a reformkori Magyarországon című kiállításával.
Szépművészeti Múzeum, Grafikai Gyűjtemény
2024. október 16. – 2025. március 16.
Kurátor: Bodor Kata
Főtámogató: OTP Bank | Együttműködő partnerek: Danubius Hotel, Volkswagen
Ezt a cikket nem a hvg.hu szerkesztősége készítette. Bővebben a PR cikkről itt olvashat: (link)