Steve Jobs vagy Pál Feri nyomába akar lépni? Ezeket érdemes megfontolnia

Ki (ne) szeretne olyan karizmatikus előadó lenni, mint amilyen Martin Luther King vagy Steve Jobs volt, vagy amilyen Bill Gates, Barack Obama, netán a mentálhigiénés előadásain és szentbeszédjeiben egyaránt magával ragadó Pál Feri? Alighanem a legtöbben irigylik az említetteket, amiért olyan nagy hatást tudnak gyakorolni a hallgatóságukra, ám közben a lelkük mélyén úgy érzik, hogy sosem érhetnek a nyomukba. Pedig szinte mindenkinek kell időnként nyilvános beszédet tartania, és nem szükségszerű, hogy ez egy unalmas, érdektelen prezentáció legyen. A változtatáshoz azonban mindenekelőtt tisztában kell lenni a színekkel.

Három szín, három zóna, három előadótípus

Piros, kék, szürke. Minden előadó, akármekkora hallgatóságnak tart is beszédet, jellemezhető e három szín valamelyikével, vagy ezek kombinációjával. Pontosabban az „átütő pirossal”, a „tényszerű kékkel” vagy a „döglött szürkével” – ahogy új könyvében fogalmaz Kaszás György kreatívigazgató, tréner és coach. A prezentáció művészete című kötet szerzője szerint e színek alapján zónákba lehet kategorizálni az előadókat, akiknek legnagyobb része sajnos általában az utóbbiba tartozik. De mit szimbolizálnak az egyes árnyalatok?

A piros zónába tartozó előadó képes arra, hogy érzelmeket váltson ki a publikumból. Beszédének alapja a személyiség, jellemző rá a szenvedélyesség, a magabiztosság, a folyamatos kommunikáció és játék a közönsége tagjaival, az, hogy egyéni, egyedi és eredeti az, amiről és ahogyan előad.

A kék zónás személy prezentációi jóval távolságtartóbbak, esetében a tartalom a meghatározó, a szenvedéllyel és érzelmekkel szemben a megbízhatóság jellemzi. Az ő beszédei szabályozottak, szervezettek, gondolat által vezéreltek, tény-, adat-, dia-, szám- és táblázatfüggőek, tárgyszerűen hidegek és logikusak. Az ő egyénisége is erős, de ezt a felkészültsége, tudása, érvelése, okfejtése, mondandójának támadhatatlansága garantálja – fogalmaz kötetében Kaszás György.