Amikor a fiam, Ethan kamaszodott, a helyzet kezdett komolyra fordulni. Korábban is volt pár alkalom, amikor bajba keveredett az iskolában, de azok egyike sem volt jelentős.
De 16 éves korában komolyan romlani kezdett a helyzet. Egy nap felhívtak a rendőrségtől, hogy menjek érte az őrszobára, mert egy bolti lopásban vett részt. Több haverjával közösen teleraktak egy bevásárlókocsit édességgel és sörrel, és megpróbáltak elrohanni az egésszel. Azt mondta, fogalma sincs, hogy miért tette, csak sodródott az eseményekkel.
Ez egyáltalán nem volt jellemző rá, de én attól féltem, hogy jellemzővé válik. Édesség és sör – jól mutatja, hol áll a kamasz: a gyerek- és a felnőttkor mezsgyéjén. Hogy tud megbirkózni ezzel a helyzettel? Vissza tudunk emlékezni, milyen zavaros időszak volt ez a saját életünkben? És most, szülőként nekünk hogyan kellene kezelnünk a helyzetet?
Elmondhatjuk például a gyerekünknek, milyen érzést vált ki belőlünk a magatartása. A szülők egyik visszatérő szava ebben az időszakban a „csalódottság”. A gyereket jobban megérinti, ha a szülő csalódottként jellemzi magát, mint az, hogy „Úgy viselkedsz, mint egy idióta”.
