Válogatós a gyerek, vagy csak egyéni az evési stílusa?
A gyermek személyisége, a családi környezet hatása, de akár a közös étkezések „élménytelensége” is állhat a válogatás hátterében. Milyen jelentősége van a testi érzetek tudatosításának az evési szokások kialakításában? Mennyit számít, hogy miként étkeztek a szülők gyerekkorukban? És mit nem szabad csinálni, ha mégis válogatós lenne a gyerekünk?
Az evés lelki ügy, és már a legkisebbeknél is jóval összetettebb lelki tevékenység annál, mintsem csak az éhség csillapításáról szólna.
Az étkezés párbeszéd és kapcsolódás, amelynek során a finomságok mellett rituálékkal, beszélgetéssel, gondoskodással is találkozunk.
Nehéz a mai, rohanó világban egészségesen táplálni a gyerekeket, ez sok tudatosságot, de rugalmasságot és kreativitást is kíván a szülőktől.
Még a jól evő gyerekeknek is vannak nehéz időszakaik, ezekre érdemes tudatosan készülni.
A gyerekek maguk is aktívan alakítják étkezési szokásaikat, képesek átélni ebben az alkotás, a kóstolgatás, a felfedezés örömét – engedjük ezt meg nekik, alkossunk velük közösen.
Ezek az elgondolkodtató, megnyugtató vagy épp inspiráló állítások mind Dénes Dóra új könyvéből, a Nincs olyan, hogy rossz evő című, most megjelent kötetből származnak. A szerző – aki funkcionális táplálkozási tanácsadó, természetgyógyász, fitoterapeuta, és nem mellesleg az Édes pofa blogon osztja meg tanácsait, gondolatait – azt tárta fel, hogy milyen összetett tevékenység a táplálkozás. Amit számos testi-lelki tényező befolyásol és amikkel egy kisgyermekes szülőnek érdemes tisztában lennie, különösen, ha a piciről azt érzi, hogy válogatós – vagy inkább modern szakkifejezéssel: szelektív evő.