Nyakunkon a nyár, vége az iskolának, beindul a fesztiválszezon, és rengeteg szülőt nyaggat mostanában a kamasz gyereke, hogy engedje el a haverjaival a vágyott koncertekre, bulizásokra, vízparti ejtőzésekre, sütögetésekre, túrázásokra, adrenalinlöketet garantáló extrém kalandokra, külföldi utakra. Nem kis fejtörés ez ilyenkor a felnőtt részéről, hogy miként döntsön: mennyire bízzon a gyerekében és a társaiban, milyen kontrollt gyakorolhat még a gyereke felett, mennyire engedheti az önállósodási törekvéseket.
Határok vagy keretek?
Nehéz eltalálni ilyenkor a helyes arányokat, hiszen a tinédzser függetlenedési, önállósodási vágya természetes és helyes, teljesen normális, hogy ebben a korszakban számára a kortárs kapcsolatok a legfontosabbak, ám az is biztos, hogy valamennyire még szüksége van a szülői háttérre, az általuk biztosított és megszabott keretekre – magyarázza Filep Orsolya Veronika klinikai szakpszichológus, mentálhigiénés szakember.
A döntésben (hogy hova és mikor engedi el) segíthet a szülőnek az ön- és gyermekismeret, vagyis az alapján, hogy kicsi korától látva a kamasz fejlődését, kapcsolatrendszerét, személyiségét, jobban meg tudja ítélni, mennyire bízhat meg benne. Hiszen ki más látná, hogy egy 15-16 éves gyerek mennyire képes önálló döntéseket hozni, követni a szabályokat, vagy baj esetén segítséget kérni, mint a szülő.