Száz évvel ezelőtt a kamaszkor kezdete és a felnőtt felelősségvállalás (munka, család, gyerek) egybeesett, vagy nagyon rövid idő telt el a kettő között. Mivel ma a kamaszkor előbb kezdődik és sokkal később fejeződik be, így minden eddiginél jóval hosszabb. Míg korábban a serdülőkor időszaka a 10-19 év közé esett, addig egyes szakemberek azt javasolják, hogy 10-24 éves kor közé kellene áthelyezni.
A kamaszkor kutatását G. Stanley Hall alapozta meg 1904-ben megjelent Adolescence (A serdülőkor pszichológiája) című kétkötetes munkájának megjelenésével. Ő arra a következtetésre jutott, hogy ez a „viharos és stresszel teli időszak” nem más, mint az emberiség fejlődésének megismétlése az egyedfejlődésben, vagyis az egyes ember fejlődésében. A serdülőkor szerinte az ősi, primitívebb, harccal, ütközésekkel, durva és nyers erővel teli korszak megismétlése „kicsiben”, ahol még nem alakul ki a tiszta gondolkodás, még csupán készülőben van az erkölcs, az etika, a morál stb. Ez az úgy nevezett „rekapituláció” elmélete, melyet a későbbiekben alaposan megcáfolt a biológia és a modern történetírás, a régészet és az antropológia, ám a közvélekedésben – és a korai pszichológusokban is – mély nyomot hagyott.
