A történelem során tömegek haltak meg a szabadságukért harcolva. Vajon miért küzdünk akár az életünk árán is a szabadságunkért? A spontán reakció: azért, mert az elnyomás szenvedést okoz, és mindnyájan menekülünk a szenvedéstől.

A pszichológia a szabadságvágyat – mint autonómiára törekvést – önálló felelősségvállalásként, valamint döntési képességként azonosítja. Az autonómia megéléséhez, gyakorlásához érettség kell. Ahhoz, hogy tudjuk, mit jelent számunkra a szabadság, mikor érezzük szabadnak magunkat, önismeretre, tapasztalatra van szükségünk, és arra, hogy felismerjük a hiányosságainkat, és ezen tanulással változtatni is tudjunk.

Autonómiára vágyni

Rendelje meg online!

HVG Extra Pszichológia

Az autonómia vágya és a szabadságvágy tehát tulajdonképpen rokonértelmű fogalmak. A szabadságot jellemzően pozitív fogalomként szoktuk értelmezni: kívánatos és elérendő cél. Társadalmi keretek között értelmezve azonban a szabadság más színezetet is kaphat, hiszen csak olyan struktúrában lenne értelmezhető, ahol teljesen egyedül vagyunk felelősek mindenért: cselekedeteinkért, döntéseinkért, életmódunkért.

Ez azonban fikció, hiszen szociális közösségben élünk, ahol sok szabály határozza meg az életünket, nem beszélve azokról a dolgokról, amikre egyáltalán nincs befolyásunk, mégis meghatározzák a működésünket. A szabadság tehát paradox fogalom, hiszen a végtelen szabadságunknak határt szab a biztonság, a struktúra utáni vágyunk. Persze ez sok esetben kibékíthető, jól működtethető.

A felnőttség mércéje

Felnőttnek az tekinthető, aki elérte a szabadságot – vélte Erich Fromm, az egzisztencialista pszichológia egyik alapítója. Kissé pesszimistán tette hozzá azonban, hogy ez az érettség sosem következik be, hiszen harcolunk a szabadságért, de a harc közben elveszítjük saját identitásunkat. Személyiségünk része ugyanis a társadalom is: ha elkezdünk harcolni a szabadságért, azaz a társadalmi normák ellen, akkor az identitásunk elvész – vélte.

A szabadságérzethez belső biztonságra, integritásra, öntudatra van szükség. Ha valaki éretlenül kapja meg a szabadságot, hirtelen elveszettnek, struktúranélkülinek, bizonytalannak érezheti magát, ami elvezethet ahhoz, hogy azt kívánja, bárcsak ne lenne szabad. De mégis mindig szabadságra vágyunk, arra, hogy ne legyenek kötelezettségeink, hogy azt csináljuk, amit akarunk. Talán ismerősen csengenek ezek a mondatok.

Érdekli, hogyan kezdődik és folytatódik ez az ember életében? Olvassa tovább Faludi Viktória pszichológus írását a legújabb HVG Extra Pszichológia magazinban, amelyben a külső-belső szabadsággal foglalkozunk.

Fizessen elő a HVG Extra Pszichológia magazinra, most sokféle kedvezmény várja.