Kevés olyan filmet mutatnak be nálunk, amelynél akkora a megelőző várakozás, hogy a premier napján 00:00 órás vetítéssel kell a rajongókban felgyülemlett feszültséget oldani. Ilyen volt a Csillagok háborúja és a Gyűrűk ura, most pedig a 300 is belépett ebbe az illusztris klubba. A 300-at már az első trailer bemutatása óta fokozott figyelem övezte, a képek alapján egyértelmű volt a látványközpontú forgatókönyv, az erőszak igen részletes bemutatása és a digitális technika lehetőségeinek maximális kihasználása, sőt, még néhány erotikus ígéret is belefért a rövid videóba.

Galéria

A filmet látva bátran állíthatjuk, a 300 trailere valóban csak ízelítő, ígéret volt, amelyet a film teljes egészében valóra váltott. A történet aránylag ismert és, bár a film alapjául szolgáló képregény szerzőjét, Frank Millert pont a sztori ihlette meg, valójában nem túlságosan fontos, inkább csak ürügy a klasszikus témák - harc, árulás, önfeláldozás, szerelem, szex - bemutatására. Az alkotás már az első hétvégén behozta az elkészítésére fordított 60 millió dollárt, ami egyáltalán nem csoda, hiszen manapság, a házimozi korában, már pontosan ezért az élményért érdemes még mindig filmszínházba jegyet venni.

A harci jeleneteket persze sokan kritizálták a túlságosan sok vér, a levegőben repkedő emberi testrészek, a cenzorok kifejezésével élve: az öncélú erőszak miatt. Bár valóban folyton fröccsen valamilyen emberi testnedv és gyakoriak az önálló lábak, fejek a vásznon, az ábrázolás képregényszerűsége miatt mindez mégsem feltétlenül hányingerkeltő, ellentétben mondjuk a Hideghegy csatajelenetével.

 A film még az ENSZ-ben is vitatémává vált, az iráni küldöttség a támadó perzsák ábrázolását igaztalannak érzi, szerintük "a film az iráni történelemről az elvárható minimális igazságot sem tartalmazza", és "durván démonizálja a perzsákat". Sőt, az egyik iráni kulturális vezető szerint a 300 az amerikai iszlámellenes propaganda hadjárat része.

A rendező szerint bármilyen politikai üzenet keresése a történetben nonszensz, az csupán szórakoztatás. A filmet látva valószínűbb, hogy az irániakat valami egészen más zavarhatta. A perzsák ugyanis egyáltalán nem gonoszak a filmben, legalábbis közösségként semmiképpen sem, ők csak azt teszik, amit a királyuk parancsol nekik. Még vezérük, a magát istennek képzelő Xerxész sem gonosz, inkább mondható egy szellemi egészség területén láthatóan kihívásokkal küszködő, rendkívül hiú fiatalembernek.

Xerxész király két csata közt, pihenésképpen a sátrában a spártai királyságban megismert, szépen fotografált, egészséges házastársi szex helyett mindenféle devianciákkal szórakoztatja magát, mint például léha hastáncosnők, hermafroditák és leszbikus leányok live show-ja. Ezt egyébként nyugodtan kifogásolhatná az iráni küldöttség, mivel a perzsa vezető ábrázolása valóban eléggé történelmietlenre sikeredett, ezt Paul Cartledge, a cambridge-i egyetem görög történelem professzora, aki a film tanácsadója volt, szakmai kérdésekben is igazolja.

"A film egyszerre mutat be hamis dolgokat, például, hogy a perzsa király egy furcsa óriás volt tele piercinggel, és igaz tényeket is, ahogy a spártaiak valóban a görög szövetség vezető tagjaként harcoltak." - nyilatkozta Cartledge professzor. De persze egy ókori személy szexuális szokásainak ábrázolását sérelmezni nem lenne túl elegáns, sokkal jobban hangzik politikai üzenetre panaszkodni.

Kádár Mónika