Három könnyű könyv nyárra – ajánló
Nyáron általában mást olvasunk, mint télen.
Nyáron általában mást olvasunk, mint télen. A hideg inkább az elmélyülés, a hosszú, komoly mesék időszaka, míg nagy melegben jobban esik valami üdítő, könnyed történet. Egy véletlennek köszönhetően pont három már önéletrajzi kötettel jelentkező, már korábban is sikeres szerző könyvét olvastuk el, mindet a Tericum kiadó gondozta, de minden kötet önmagában is élvezhető. Örümünket egyetlen tény árnyékolja be: vajon miért ragaszkodnak még mindig a kiadók a keménytáblás borítókhoz? A szórakoztató irodalom nem lesz attól komolyabb, hogy felcsicsázzák kívülről, több helyet foglal a táskában és a polcon, és feleslegesen kerül többe. Puhafedelű zsebkönyveket akarunk!
Laura Fraser: Hét év a nagyvilágban
A san franciscoi írónő előző könyve Itáliai affér címen jelent meg és nagyon kedveltük annak idején, ezért örömmel láttuk meg nevét a friss könyvek listáján. Ahogy elsőkönyves sikerszerzőknél lenni szokott, bizonyos szempontból csalódást okozhat, hiszen egy jól sikerült önéletrajzi kötet után mindig nehéz továbblépni. Fraser továbbra is saját magáról ír, ez a cseppet ambivalens érzések alapja. Egyrészről elképesztő helyekre utazik még mindig, fantasztikus élményekben van része és képes ezeket a történéseket érdekesen, szórakoztatóan, mégis őszintén, hitelesen megírni. A válás utáni keserűség azonban folytatódik, sőt, mondhatni fokozódik és az ilyen típusú panaszkodás egy idő után elég unalmassá válik, különösen, ha belegondolunk, hány évről is van szó összességében. Persze aki csak ezt a könyvet akarja elolvasni, kevésbé telítődik Fraser magánéletével és jobban tud az utazásokra koncentrálni. Különösen élveztük azt a részt, amikor a szerző házat vásárol Mexikóban, nem bántuk volna, ha kicsit részletesebben mesél a nagy felújításról. A New York Times-ban is bemutatott, remekül sikerült, különleges adottságú ház egyébként kibérelhető, ezen a linken megnézegetheti.
Mary Moody: Az utolsó tangó Toulouse-ban
Mary Moody ugyan ismert televíziós személyiség Ausztráliában, de mivel elsősorban kertészeti szakemberként vált híressé, meglepetésként érte első, szintén önéletrajzi könyvének sikere. Már az Au revoir címen megjelent kötetet is fenntartás nélkül imádtuk, ez a második pedig talán még érdekesebb. Az első könyvhöz hasonlóan ez is félig Franciaországban, félig Ausztráliában játszódik és Moody ismét vissza-visszatér a múlthoz, családi gyökereihez. Nem csak már régen halott szüleivel kapcsolatban meglepően őszinte újra, de házassága válságát, a változó korral kapcsolatos érzelmeit is rendesen körüljárja, megmutatja. Van itt minden, kérem, szex, szerelem, botrány. Moody talán az önirónia és szerénység ellenállhatatlan keveréke miatt annyira vonzó, bármiről mesél, viccesen és valóságosan teszi, mintha csak egy kedves nagynéni vagy barátnő sztorijait hallgatnánk. A párkapcsolati válság és egy megdöbbentő családi felfedezés miatt az új rész még izgalmasabbra is sikerült, mint az előző, nem bánnánk még több Moody könyvet, köszönjük.
Frances Mayes: Mindennapok Toszkánában
Furcsa módon a három szerző közül Mayes számít a legprofibbnak, mégis az ő könyvét érezzük a leghalványabbnak. Persze nem tehet róla, hiszen ő is saját életét írja meg újabb és újabb kötetekben és ez az élet a könyvek (az elsőből film is készült) sikerének köszönhetően bizony egyre kényelmesebb és unalmasabb. Amíg az első két részben tartott a hatalmas toszkán ház felújítása, folyton történt valami, de amióta elkészült a nagy mű, Mayes csak olaszországi utazásaival tudja fűszerezni a hétköznapi történeteket. És hát Mayes és a férje nem extrém turizmusban utaznak, inkább a szépművészeti és történelmi érdeklődés jellemzi útjaikat. Az ilyen típusú élmények iránt érdeklődők számára tehát kincsesbánya a legújabb kötet is, nekünk hiányzik a küszködés, a munka. Na jó, azért akad egy kevés izgalom egy cortonai ingatlanprojekttel kapcsolatos ellenségeskedés kapcsán, Mayes-t eléggé megviseli, de magyar szemmel nézve vihar a biliben. Ha tudná, nálunk milyenek az ingatlanfejlesztők, csak nevetne. Az idő múlását mi sem jelzi jobban, hogy Bramasole-ban már egy kisunoka is megjelent, Willie némi mulatságot csempész a lapokra, de zsenge kora ellenére is túlságosan jól nevelt ded, reméljük, a következő részre felgyúrja magát kicsit.