Június 26-án a közép-kaliforniai Vandenberg légibázisról startol a Pegazus XL űrrakéta, fedélzetén az IRIS (Interface Region Imaging Spectrograph) naptávcsővel, amelynek segítségével a kutatók megfigyelhetik, hogyan mozog a naplégkör gázanyaga, miként vesz fel energiát és melegszik fel, amikor a Nap kevéssé ismert alacsonyabb légköri rétegén áthalad.

Az égitest látható felszíne és a külső, napkoronának nevezett légköre közötti régió bocsátja ki a legnagyobb mennyiségű ultraibolya-sugárzást, amely befolyásolja a Föld körüli kozmosz, ezáltal bolygónk éghajlatát is.

"Első alkalommal áll rendelkezésünkre megfelelő felszerelés, hogy megértsük a millió fokos külső napkorona energiájának képződését és a napszél hajtóerejének keletkezését" - mondta Jeffry Newmark, a NASA IRIS-programjának kutatója.

A műhold naptávcsöve, az IRIS ultraviolára érzékeny detekrorral rendelkezik. Ez az első űrmisszió, amely képes néhány másodpercenként nagy felbontású képeket készíteni az eddigiekhez képest egészen kicsi, 241 km átmérőjű napterületekről.

Kétéves küldetése idején a szatellit olyan Föld körüli pályára áll, mely majdnem közvetlenül a sarkok felett halad el, és mindennap ugyanabban az időben keresztezi az Egyenlítőt. Ezen a  útvonalon, 627-675 kilométer magasságban szinte folyamatosan tudja megfigyelni a Napot.