A Geophysical Research Letters című szaklapban közzétett tanulmány szerint a tudósok a keleti-antarktiszi jégsapka megsüllyedéséből következtettek arra, mekkora területet érinthetett az árvíz, amelynek nyomán szinte teljesen kiürült a Cook-jégself közelében lévő, felszín alatti tó, hatalmas katlant hagyva maga mögött. A jégtakaró behorpadását az Európai Űrügynökség CryoSat-2 nevű műholdja észlelte először.

Malcolm McMillan, a tanulmány vezető szerzője, a Leedsi Egyetem geofizikusa közölte, hogy számításaik alapján a "túlfolyás" tizennyolc hónap alatt játszódott le, méghozzá kétszer akkora sebességgel, mint amilyennel a Temze zúdul alá áradás esetén. Máig nem tudták megállapítani, mi váltotta ki a hatalmas víztömeg kilépését a tó medréből, és azt sem, hová tűnt a víz. Nem tapasztalták ugyanis jelét annak, hogy elérte volna az óceánt.

A kutatók becslése alapján hozzávetőleg annyi - mintegy 6-7 köbkilométernyi - víz ömlött ki a jégsapka alatti katlanból, mint amennyit Skócia legnagyobb tava, a Loch Ness tartalmaz. A tó hossza mintegy 40 kilométer, maximális szélessége 2,4 kilométer, legnagyobb mélysége pedig 230 méter.

A kelet-antarktiszi volt az egyik legkiterjedtebb árvíz, amelyet a Déli-sark jégtáblája alatt észleltek. Az akkor kiürült, 260 négyzetkilométer területű és hetven méter mély tómeder az áradás elapadása óta lassan feltöltődik, igaz, azt még nem sikerült kideríteni, hogy friss vízzel vagy jéggel.