A kutatást vezető Christian Laforsch és Reinhard Niessner az édes vizű tavak szennyezettségének egészségügyi veszélyeire és a szigorúbb ellenőrzés szükségességére hívta fel a figyelmet.

Az apró, ötmilliméteresnél kisebb műanyagszemcsék feltehetően fogyasztási cikkekből és csomagolásukból származnak. A tanulmány szerint ezek közvetlenül vagy közvetve szeméttelepekről kerültek a tóba és a part menti területekre. A polisztirol és a polietilén a természetben nem, vagy nagyon lassan bomlik le.

Mivel a szemcsék igen kis méretűek, halak, kukacok és más puhatestűek táplálék gyanánt lenyelhetik őket, és bekerülhetnek az emberi táplálékláncba. Parányi, fluoreszkáló műanyaglerakódásokat mutattak ki a kutatók férgek, kagylók, vízibolhák és rákok testében is. Ezek a Garda-tóban őshonos fajok más állatoknak szolgálnak táplálékul, a vízibolha például a halak egyik fő eledelforrása.

A szakértők azért vártak a találtnál kisebb mennyiségű műanyagszennyezést, mert a Garda-tó közvetlenül az Alpok lábainál terül el, így a folyók és patakok rövid utat tesznek meg, mielőtt vizébe torkollnának.

A kutatók szerint az elemzés eredményei arra figyelmeztetnek, hogy a műanyagszennyezés nem korlátozódik az óceánokra, ahol a legismertebb vízfelszíni "szemétszigetek" a Csendes-óceán északi területén alakultak ki, kiterjedésük egyenként is több magyarországnyi – olvasható a kutatók tanulmányában, amely a Current Biology című szaklapban megjelent tanulmányában.