A palackot a dél-karolinai Charlestonban, egy gasztronómiai fesztiválon nyitották fel a hét végén. A fesztivál látogatói közül ötvenen fizettek azért, hogy közelről láthassák, amint elismert borászok felnyitják, majd fintorogva kóstolgatják a kotyvalékot. Az egyik sommelier azt mondta, hogy ő már többször is kóstolt hajótörésből származó borokat, amelyek nagyon jók is lehetnek, ez azonban nem volt az.

Az üvegből előkerült zavaros sárgásszürke folyadéknak olyan volt az íze, mint szennyvíz, benzin, sós tengervíz és ecet keverékének, csipetnyi citrussal és alkohollal. A bordeaux-i egyetem borvegyésze, aki még felnyitás előtt, a dugón keresztül vett minta alapján megszagolta azt italt, azt mondta, hogy illata "kámfor, állott víz, szénhidrogének, terpentin és kén keveréke". Az ítészek szerint a 37 alkoholfokú ital spanyol "erősített bor", tömény szesz vagy orvosság lehetett, 151 év után azonban "leginkább sós tengervíz".

A palackot búvárrégészek hozták fel a Mary-Celestia gőzhajóról, amely az amerikai polgárháború alatt, 1864-ben süllyedt el tisztázatlan körülmények között. A bort a fedélzetmester egy titkos szekrénykéjében fedezték fel. Később még négy másik palack bort, leplombált parfümös üvegcséket, női cipőket, hajkeféket és gyöngykagylóból készült gombokat is felszínre hoztak. A gőzös Bermudáról szállított utánpótlást a délieknek, amikor zátonynak ütközött és hat perc alatt hullámsírba süllyedt. Történészek szerint nem kizárt, hogy szándékosan süllyesztették el.