Meglett a továbbjutás, a végére egész simán. Amikor a görögök egyenlítettek, akkor sem tűnt úgy, hogy a németek különösebben izgatták volna magukat. Nyugodtan játszottak tovább, abban a tudatban, hogy ha van türelem, helyzet is van. Meg gól is. A görögöknek egy támadásvariánsuk volt, amit a portugál mester valószínűleg a szünetben gyorsan még egyszer végigmutogatott a mágnestáblán. Pont egyetlen egyszer lehetett megjátszani. Utána kellett volna jönnie a 11-eseknek. De az nagyon messze volt nekik. Nem baj, szép volt. Vége lesz a hülye görög csődre hajazó vicceknek.  

AP / Gero Breloer

A németekre a legnehezebbnek tartott csoportkör után az elvben legkönnyebb ellenfél várt a nyolc között: a görögök. Löw, sejtve, hogy az ellenfél beeszi magát a kapu elé, az utolsó pillanatban cserét határozott el a kezdőben. A szövetségi kapitány eddigi csapatkijelölési gyakorlatát nézve megbonthatatlannak hitt hármas támadóalakzatot (Podolski-Gomez-Müller) egy az egyben levette, és behozta a 120 válogatott meccse alatt 63 gólt szerző Miroslav Klosét, valamint két fordukékony, ifjú titánt, Schürrlét és Reust. Nyilván pont azért, hogy a magukat a kapujuk elé beevő görögöket megzavarják, hibára kényszerítsék, és minimum egy gólt bepasszírozzanak (ahogy az a portugálok ellen is történt).

Jöttek az újak, és az ember kezdte megérteni, miért építgette Löw eddig a csapatát meglehetősen konzervatívan. Reusban és Schürrlében is van spiritusz. Nem kevés. Mégis. Reus egy félidő alatt vagy féltucatszor került helyzetbe, de egyet sem tudott bevágni. Schürrle dettó, még ha előtte kevesebb  lehetőség is adódott. Látszik, hogy jók. Ficánkolnak, kiszámíthatatlanok, robbannak  – de a döntő pillanatokban hiányzott a hidegvér.

AP / Gero Breloer

És akkor jött Philipp Lahm. A válogatott csapatkapitánya, aki szerénynek tűnő fellépése ellenére anno olyan alfahímmel szemben szerezte, majd tartotta meg a kapitányi karszalagot, mint Michael Ballack, az eddigi meccseken is maga volt az ökonomikus precizitás és végtelen letisztultság. Persze, hogy ő lőtte az elsőt. Mint a 2006-os vb-n a Costa Rica-i nyitómeccsen, nagyjából ugyanonnan, csak itt nem teli rüszttel csavarva, hanem külsővel bombázta be a kapuba.

Olvastam vele egy interjút, amikor az európai politikusok sorra mondták vissza a látogatásukat az ukrajnai meccsekre a Tyimosenko-affér miatt: nem azt mondta, hogy nem értek a politikához (mint amikor magyar politikusok mondják, nem értek a focihoz), hanem azt, hogy újságolvasó emberként pontosan tudatában van a felelősségének és fontosnak tartja, hogy a válogatott kiálljon bizonyos értékek mellett. Jogosan felmerülő kérdés, ha kezet kell fogni egy esetleges döntő után az ukrán elnökkel (aki remélhetőleg nem lesz ott), hogy mit fog tenni.

AP / Frank Augstein

Lahm: az ember, aki tudatában van a felelősségének. És látszik, ez a minta. Oda eljutni, ahova Lahm. A legnagyobb ugrást ebben a tekintetben ezen a tornán kétségtelenül a második gólt szerző Sami Khedira tette meg. Noha a Realnál már alapember, és anno szintén Ballack alternatívájaként került be a csapatba a mágikus 6-os pozíciójába, eddig nem tartozott igazán a hangadó figurák (Lahm, Klose, Mertesacker, Schweinsteiger) közé. De most, amikor Özil kicsit halványabb, ő viszont fantasztikusan szűr, és a megszerzett labdákkal gyorsan, kombinatívan hozza játékba a társait, a sorsdöntő pillanatokban is rendre feltűnik. Eleve nagyon jó húzás volt, hogy csomószor ő bukkant fel a görög kapu előtt a visszapasszoknál, de ahogy a gól előtt a jobb oldali beadásra berobbant, a védőt megelőzve félmagasan kapásból, futtában a léc alá lőtt, az elképesztő helyzetfelismerő képességre és tökéletes koordináltságra utalt. Khedira ezzel a lövéssel lett igazán nagykorú, vált a csapatban vezetővé. 

AP / Frank Augstein

Ezután még esett három gól, az eredményben is kijött a különbség, noha a görög 11-es nevetséges volt (és egy tippjátékban tönkretette a fogadásomat). Megint megmutatkozott, mennyi potenciál van még ebben a német csapatban. Volt egy-két olyan helyzet már az első félidőben is, amikor a németek összehangolt elmozgásokkal és rövid és középtávoli passzokkal, négy-öt érintéssel olyan ügyesen bontották meg a görögök zárt védekezését, hogy az ember csak bámult.

Most először látom, hogy a németek ezen az Eb-n odaérnek. Feltételes mód nélkül.