Ligeti Nagy Tamás
Ligeti Nagy Tamás

Hosszú agóniát követően elköszön a modern futball legérdekesebb betege. Ő ugyan nem beszél róla, rajta kívül azonban mindenki érteni véli, mi történt egy felülmúlhatatlannak tűnő edzői pályafutással.

Amikor 1996-ban Londonba érkezett, hogy gatyába rázza a Nick Hornby Fociláz című imakönyvében is tárgyalt „unalmas Arsenalt”, még senki nem tudta, kicsoda. Két év sem telt el, és a szurkolók az új messiást, a szakírók egy új filozófiai iskola megalapítóját üdvözölték. A francia Arsene Wenger lett a futball Wittgensteinje, abban az értelemben mindenképpen, hogy képes volt egy közönséges szék alatt makacsul keresni az elbújt vízilovat, készen állt az angol labdarúgás ásatag építményeinek lerombolására. Ő állt legközelebb ahhoz, hogy egy másik filozófus pofon vágja. Hat nyelven beszél – franciául, angolul, olaszul, németül, spanyolul és japánul –, ezen kívül azon a futballnyelven, amin rajta kívül talán senki.

Wenger játékosként 1978-ban
©

A szezon végén otthagyja, el kell hagynia az Arsenalt: összesen 15 trófeát – bajnoki címek, 7 FA-kupa – nyert a klubbal, egy alkalommal veretlenül végzett az élén. Ez olyan bravúr, ami eddig csak 1889-ben a Preston North Endnek sikerült.

Labdarúgó pályafutása alatt azt játszotta, amit edzőként a leginkább gyűlölt. A Racing Strasbourg volt karrierje csúcspontja, ha labdát szerzett, igyekezett attól a lehető leggyorsabban megszabadulni. A fanatikusokkal ellentétben a filozófiai iskolák vezetőire az is jellemző, hogy készen állnak perspektívát váltani. Wenger edzőként meg volt győződve arról, hogy két pont között a legrövidebb út a cikcakk, a vereség is módszer, sőt: a kudarcot is meg tudta magyarázni a mexikói futball-legenda, Hugo Sanchez heroikus szavaival: „Úgy játszottunk, mint még soha, és úgy kaptunk ki, mint mindig.”

Fantasztikus játékosokkal dolgozott, de ma inkább arra emlékeznek, mennyi hibát vétett. A bajok valószínűleg már akkor kezdődtek az Arsenalnál, amikor ott kellett hagyni ősi szentélyüket, a Highburyt. A Highbury helyén ma luxuslakópark van, valami ahhoz hasonló nagyszabás, mint a 390 millió fontos költséggel – ma két extraklasszis futballista ára – épített Emirates Stadium. A 61 000 férőhelyes Emirates nem aréna, hanem egy cirkusz, amiből már az első idényben azért szorultak ki az Arsenal legodaadóbb hívei, mert nem tudták megfizetni a 300 százalékkal megdrágult belépőt. Helyüket chartergépeken szállított, az egyesület shopjából öltözködő turisták vették át. Ők a közvetítésekben vagy a videón lenyűgözve nézték Bergkamp varázslását, Gilberto Silva csapdaállításait, a szélvészgyors, okos, extra gólerős Henry-t, akinek a játékáról az a hír terjedt el, hogy a világtalanok is élvezik. Az Emirates-ben azonban már nem szurkoltak, hanem leesett állal bámulták a bűvésztrükköket, miként az sem volt túl nagy baj, ha kikapott a csapat. Meg sem várták, hogy hazaérjenek, gyorsan írtak egy irigykedést kiváltó sms-t: „Láttam az Arsenalt, imádom.”

Henry és Wenger
©

Wenger figyelmen kívül hagyta az angol futballban az üzlet maximalizálását célzó folyamatokat. A „Papa” megérkezésekor a százéves múltra visszatekintő egysíkú, brusztolós „kick and run” volt a gyakorlat, vagyis: a védők felrugdosták a labdát a támadók felé, felsprinteltek az oldalvonal mellett, majd újra hátra rohantak, amíg a nézők visszajuttatták a lelátó tetejére felrúgott labdát.

A zseniális Eric Cantona manchesteri játékával egy csapásra átírta a meccsforgatókönyveket, és ettől kezdve mindenki olyan futballistákat akart, mint ő. Az Arsenalba egymás után épültek be a kreatív támadó játékosok. Az ő védettségüket, akár a kocsmában bajba került ifjú vándorokét, két halálosan megbízható, kézitusára is kiképzett bekk, Keown és Adams biztosította. Mire a Premier League-ben eltelt tíz év, a top 5-be tartozó minden csapatnak voltak világklasszisai és olyan edzői – leginkább Mourinho és Ferguson –, akik megölték a játékrendszerén szinte semmilyen változtatást végre nem hajtó mester által megkövetelt őrületes passzjátékot. Nem kétséges, a koporsójába ez a két tréner kezdte el beverni az első szögeket, és majd két évtizeden át munkálkodtak, hogy a koporsót a lehető legmélyebbre temessék.

Wenger makacsul ragaszkodott ahhoz, hogy ihletett csapatába az ő iskoláját kijáró játékosokat építse be. Ibrahimovictól például azt várta volna, hogy úgy játsszon, mint Marco van Basten vagy Thierry Henry. Ibrahimovic viszont csak egyféléképpen tud játszani: ahogy ő akar. A legtöbb futballista Audival vagy valami terepjáróval jár, ő viszont Porsche Turbónál sosem adta alább, de inkább a Ferrarit szerette. Amikor a Barcelona edzőközpontjába beporzott egy utóbbival, Guardiola magához hívatta, és azt mondta neki: ez itt nem megy, itt nem menő. Ibrahimovic azt mondta: ritkán védekezik, de életveszélyesen támad. Az első szabály pedig az, hogy soha nem vesz részt próbajátékon. Wenger már kikészítette a 9-es mezt, de előbb kíváncsi volt, hogy egy félórás játszadozással miként illeszkedik a csapatába. Ibrahimovic rácsapta az ajtót, majd továbbállt. Most Los Angelesben játszik, szóval elmondhatja: a karrierje tovább tart, mint Wengeré, és már soha nem derül ki, tudtak-e volna valamit kezdeni egymással. Valami olyasmi történhetett volna, mint azzal, aki vesz egy bivalyerős sportkocsit, és úgy akarja vezetni, mint egy FIAT 500-ast.

©

A Réunionból, olykor a francia másodosztályból és más csodálatos helyekről hozott tinédzserkorú, törékeny játékosok azért nem váltak be, mert az angol futball megtartott néhány tucat, speciálisan az ő lemészárlásukra használt játékost.

A klub, miközben pontosan törlesztették az Emirates csillagászati árát, mindig komoly büdzsét biztosított a megkérdőjelezhetetlen tekintélyű mesternek, ő azonban ritkán vásárolt. Ha mégis rászánta magát, nem a legjobb ütemben. Jó, megvette és mindvégig kényeztette a 38 fordulós angol bajnokság asszisztkirályát, a meccsek többségén szédelgő Özilt, túl sok pénzt fizetett a Chelsea-nak Cech-ért, majd az idén elengedte ugyanoda Giroud-t. Öt éve a St. Étienne-től elhozhatta volna 10 millió euróért Pierre-Emerick Aubameyangot, ám nem tette, és meg is indokolta, miért: túl gyors az Arsenal labdajárató játékához. Az idén 60 millió fontot fizetett érte a Dortmundnak, aligha azért, mert a gaboni ember lelassult. Addig szekálták egymást az öntörvényű chilei Sánchezzal, hogy megkapta érte a Manchester Unitedtől Mkhitaryant, pedig 150 millióért az idényeleji játékospiacon megszerezhette volna Griezmannt is. Az a csapat, amelyben a hozzáállásuk miatt leginkább respektált játékosnak Monreal vagy Mustafi számít, vagy egyáltalán pályára léphet Chambers és Holding, biztosan kiszorul az elitből.

A Newcastle elleni mérkőzés után a Wenger testbeszédét tanulmányozók már tudták, hogy felkészült arra, a szerződéséből hátralévő egy évet már nem tölti ki. Távozásakor elmondta, mennyire hálás azért, hogy 22 éven át szolgálhatta a klubot. Nemcsak a diktátorok, a filozófiai iskolák is meg szokták nevezni utódjaikat. Wenger hallgat, aminek két oka lehet: nincs ilyen, vagy még meg sem született.

Érdekesnek találta cikkünket?
Legyen HVG pártoló tag!

A HVG Pártoló Tagság programja az első olyan kezdeményezés, aminek keretében az olvasóink közelebb kerülhetnek szerkesztőségünkhöz és támogatásukkal segíthetik, hogy újságírói munkánkat továbbra is az eddig megszokott magas színvonalon végezhessük. Tagjainknak heti exkluzív hírlevelet küldünk, rendezvényeket kínálunk, a könyveinkre és egyéb termékeinkre pedig komoly kedvezményt adunk. Támogatóként már heti egy kávé árával is hozzájárulhat a minőségi újságíráshoz! „Amikor annyira eluralkodik a mindennapi életünkön a virtualitás, üdítő igazi emberi kapcsolatokat építeni.”
K. Erna – Pártoló tag


„Régóta olvasom a HVG-t és cikkei között mindennap találok érdekfeszítőt!”
H. Szabolcs - Támogató
Csatlakozzon programunkhoz, támogassa munkánkat egyszeri hozzájárulással vagy fizessen elő a hetilapra!
A HVG Pártoló Tagság programja az első olyan kezdeményezés, aminek keretében az olvasóink közelebb kerülhetnek szerkesztőségünkhöz, és támogatásukkal segíthetik, hogy újságírói munkánkat továbbra is az eddig megszokott magas színvonalon végezhessük. Támogatóként már heti egy kávé árával is hozzájárulhat a minőségi újságíráshoz! Csatlakozzon programunkhoz, támogassa munkánkat egyszeri hozzájárulással vagy fizessen elő a hetilapra!
Dobi István elnök az '56-os forradalomban – egy árulás anatómiája

Dobi István elnök az '56-os forradalomban – egy árulás anatómiája

Váratlanul lemondták Gálvölgyi János kaposvári előadását

Váratlanul lemondták Gálvölgyi János kaposvári előadását

Másfél szobás lakásban nyolcan élnek - nem tudják hazavinni a várpalotai tragédiában megsérült fiút

Másfél szobás lakásban nyolcan élnek - nem tudják hazavinni a várpalotai tragédiában megsérült fiút

Klímaváltozás, természeti katasztrófák, kiberháború – a jövő évi CES ezekre is megoldást villant

Klímaváltozás, természeti katasztrófák, kiberháború – a jövő évi CES ezekre is megoldást villant

Elhunyt a Benetton egyik alapítója

Elhunyt a Benetton egyik alapítója

Viharos széllel érkezik a hidegfront

Viharos széllel érkezik a hidegfront