Hosszú interjút adott a Mandinernek Milák Kristóf olimpiai bajnok magyar úszó, akit nemrég másodjára is az év férfi sportolójának választottak. A beszélgetés lazán, magánéleti kérdésekkel indul. Kiderült, Milák Kristóf maga takarít (amin a kérdező meglepődött), egy „király gőzfelmosót" kapott karácsonyra, majd beszélt az öltözködéséről is.

„Ha kilépek otthonról, szeretem, ha képviselek egy nívót”. Ezzel összefüggésben hiányolja az olyan véleményvezéreket, akiket érdemes lenne követni a stílusukért, „pedig vélhetően változna az utcakép, de még a gondolkodásmód is”. Milák az interjú után egyébként a szmokingja igazítására volt hivatalos.

Egy idő után rátértek az úszásra is. Milák nemrég edzőt váltott, azt mondta, az új mestere mellett több teret kap a hozzászólásra, örül, hogy ismét csapatban edzhet, és szeretne „multifunkcionális úszóvá válni”, ezért foglalkoztatja a 100 gyors is (Miláknak alapvetően a 200 és 100 méteres pillangó a száma).

A Mandiner újságírója ezután a nemzetközi úszószövetségben „egyre erőteljesebb lobbiként megjelenő transzgender sportolókról” kérdezi Milákot, azt mondta, nagy rálátása nincs, de véleménye van a transzgender témát illetően. „E jelenségek előretörése nagyjából megmutatja, hogy milyen szinten áll egy ország morálisan.”

Hozzáteszi, alapvetés, hogy férfi úszóknak nincs helyük a nők között, hiszen bármilyen hormonális változásokon is mennek át, az ösztrogén- és tesztoszteronérték annyira nem befolyásolható mesterségesen, hogy mindez fair versenyt eredményezzen.

„Ha a nemváltás egyfajta önkifejezésről, önmegvalósításról, az egyenlőségről és a szabadságról szól, ám legyen, de akkor miért szeretne valaki a másik nem versenyébe beszállni, amikor ott már kész szabályok vannak? Vagyis egy ilyen átállásnak nem az eredményhajhászásról, hanem a belső értékekről kellene szólnia, mégis az előbbi sejlik ki belőle.”

Milák szerencsésnek tartja, hogy az „ilyesmivel nekünk nem kell foglalkoznunk”, hiszen a probléma „nincs kézzelfogható közelségben”. Egyébiránt nincs benne különösebb indulat a témával kapcsolatban. Szerinte egy külön kategória lenne talán a legjobb megoldás.

„Az már sokkal jobban bosszant, hogy az élsportba mennyire belemászik a politika" – tette hozzá. Kérdésre válaszolva kifejti, itt például a „kötelező vagy inkább elvárt térdelésre" gondol a focimeccsek előtt. Ez az olyan kultúrában, mint a mienk, nehezen értelmezhető, hiszen mi sosem voltunk gyarmatosító nép, épp ellenkezőleg – tette hozzá. „Az ilyen akciókban részt venni különösen nem dolga a sportolóknak, mert idegen a sportkultúrától." Milák azzal folytatta, hogy az orosz–ukrán háború is markáns nyomot hagy a sporton.

„Természetesen mindennemű erőszakot elutasítva, a háború szörnyűségeit, az ártatlan emberek halálát elítélve furcsállom, hogy a nemzetközi vezetők a sportolókat állítják a sarokba. Azzal, hogy az orosz és fehérorosz versenyzőket kitiltják a sportpályákról, súlyosan sérül a fair play. Az persze szerinte érzékeny dolog, hogy egy világversenyen egy orosz vagy ukrán sportoló távol tudja-e tartani magát az indulataitól, de sportemberek vagyunk, pont mi tudnánk példát mutatni, hogy az ilyen helyzetekben a józanság dönt az indulatok helyett – mondta Milák Kristóf.