A török Puskás Akadémiától Dzsudzsákig – klubok, amelyek a felcsúti futballálmot élték, de belebuktak
Terítéken a Stadler és a Gázszer, Ceaușescu szerelemprojektje, illetve a klub, ahol Dzsudzsák Balázs először eladta karrierjét. A lista egyetlen kivétele a török Puskás Akadémia, amely még túl is szárnyalta Mészáros csapatát.
Eljött az idő, hogy szembe nézzünk a realitásokkal. Szerintünk az egyesület nem bír el egy NB I-ben szereplő együttest, nincs realitása annak, hogy az ezernyolcszáz lelket számláló Felcsúton élvonalbeli klub működjék. Sem az anyagi, sem a tárgyi feltételek nincsenek meg ehhez. Nincs kellő anyagi háttér, nincs biztonságos stadion, nincs a korszerű igényeknek megfelelő világítás”
– mondta 2007 december 11-én a Nemzeti Sportnak Orbán Viktor, egy nappal azután, hogy Felcsút díszpolgára lett.
Orbánt októberben választották meg a Felcsút SE elnökének és az új elnök – aki korábban maga is a csapat játékosa volt – elképzelése szöges ellentéte volt az előző tulajdonos Molnár Csaba víziójának, aki a legmagasabb osztályba szerette volna vezetni a csapatot. A cél érdekében Molnár több neves játékost, és Urbán Flórián vezetőedzőt is a klubhoz csábította. Úgy tűnt, sikerül kiharcolni a feljutást, a Felcsút ugyanis féltávnál az NB II Nyugati csoportjának élén állt. Aztán jött Orbán és felkérte a csapat akkori ügyvezetőjét és jelenlegi elnökét, Mészáros Lőrincet, hogy szabaduljon meg az újonnan érkezőktől, a szolidabb célokhoz pedig az együttes régi-új edzőjét, Szíjjártó Istvánt nevezték ki.
Mai fejjel visszagondolva furcsa elképzelés volt ez az új klubvezetéstől, pláne, ha felidézzük, milyen tervekkel vágtak neki ennek a projektnek. „Olyan NB II-es középcsapatot szeretnénk kialakítani, amely a Felcsút SE által működtetett Puskás Ferenc Labdarúgó Akadémiára épülne. A tehetséges fiatalok számára kívánunk lehetőséget adni, hogy töretlen legyen a fejlődésük, és a profik között is kipróbálhassák magukat. A negyedik-nyolcadik hely megszerzése a cél, természetesen hajtós, lehetőleg közönségszórakoztató játékkal. Ez az, amihez megteremthetők a feltételek a környékbeli vállalkozók bevonásával” – fejtegette Orbán a Nemzeti Sportnak.
Evés közben jön meg az étvágy, szokták volt mondani, igaz volt ez az FC Felcsútra, későbbi nevén Puskás Akadémiára is. A korai célokból ugyan semmi nem lett, az akadémiai jellegét gyakorlatilag elvesztette a klub, ellenben 2013-ban feljutott az NB I-be, ahol egyetlen évet leszámítva őrzi is tagságát, sőt, az utóbbi néhány szezonban már a dobogós helyezésekért és a nemzetközi kupaindulásért küzd. A Puskás Ferenchez csak nevében kötődő egyesület története nem egyedi eset, cikkünkben öt példán keresztül mutatjuk be, milyen az, amikor egy gazdag vállalkozó vagy a politika felfuttat egy semmiből jövő kiscsapatot.
Az akasztói csoda
Nem kell messzire mennünk sem időben, sem térben, hogy a felcsútihoz hasonló történetet találjunk. Adott egy milliárdos, aki egy hirtelen ötlettől vezérelve jó ötletnek találta, hogy felhúzzon egy többezres befogadóképességű stadiont egy jelentéktelen kisvárosban.
A hosszabb ideig alacsonyabb osztályban szereplő Kiskőrös FC környékén 1993-ban jelent meg Stadler József. A juhászból lett kereskedőt a klub kérte fel szponzoraként, ő pedig örömmel mondott igent. A csapat rövid időn belül megnyerte az NB II-t és kivívta az élvonalbeli szereplést. Mint az együttes névadó szponzora és tulajdonosa, nem látta akadályát annak, hogy kifizesse az NB I-es nevezési díjat és egy új stadion alapjait is megteremtette. Utóbbival kapcsolatban Kiskőrösön és a közeli Kecskeméten is falakba ütközött, így végül a 22 ezer férőhelyes létesítményt szülőföldjén, az 1500 lelket számláló Akasztón húzták fel.
A komplexum – amely Stadler otthonául is szolgált, emellett pedig étterem és szálloda is üzemelt benne – 1995 tavaszára készült el. Az üzletember egy nagynevű, nyugat-európai klubot szeretett volna elhívni a stadionavatóra, ez azonban nem jött össze, így 1995. március 4-én a Parmalat (a mai Fehérvár FC) ellen, 10 ezer néző előtt játszotta le első hivatalos hazai mérkőzését a Stadler FC. Első NB I-es szezonját a 9. helyen zárta a gárda, amelyet egy évvel később megismételt. Ugyan igazán nagy sztárokat nem igazolt, de itt focizott a későbbi Ferencváros játékos, Dragóner Attila, a Vasas korábbi kapusa, Babócsy András, az Újpestben és a Fradiban is megforduló, egyszeres román válogatott Sorin Cigan, a szintén a Ferencvárosban játszó, tizenhatszoros magyar válogatott Nagy Norbert, valamint az ukrán Igor Nyicsenkó, aki 1996-ban, az Üllői útra igazolását követően gólkirály lett 18 találattal (ebből nyolcat a Stadler FC-ben szerzett).
A Stadler FC halála egybecsengett a tulajdonos bukásával. Az APEH (azaz az akkor NAV) egy többmilliárdos áfacsalási ügyben adótartozást és különféle számviteli trükközéseket tárt fel. 1995-ben végül elrendelték fő cégének felszámolását, és első körben több mint 9 év letöltendő börtönre ítéltek. Többször is ült börtönben, ezek az évek pedig nagyon megviselték. 2017 novemberében saját, ötrészes könyvsorozatot adott ki, ennek dedikálása közben agyvérzést kapott. Állapota később súlyosabbá vált és kómába esett, a dunaújvárosi kórházban hunyt el november 21-én.
A csapat, amely úgy működött, mint egy vállalkozás – majd csődbe ment
Még mielőtt külföldi kitérőt tennénk, érdemes megemlékezni egy másik hazai sikersztoriról, amely szintén egy üzletemberhez köthető. 1994-et írunk, amikor a Fejér megyei I. osztályban szereplő Velencetours szakvezetője, Májer József felkereste a Gázszer Bt. tulajdonosát, Németh Lászlót, hogy a finanszírozza a csőd szélén táncoló csapatot. Rövid egyeztetés után az üzlet megköttetett, a következő idénynek már Gázszer FC néven vágott neki az együttes.
Németh az üzleti életből ültette át a klub jelmondatát: „egy csapat akkor sikeres, ha úgy működik, mint egy jól menő vállalkozás”. Egy sikeres cégnek pedig jó vezetőre van szüksége, így elsőként a Parmalattól távozó vezetőedzőre, Hartyáni Gáborra csapott le, aki a legendás Videotonnál is volt edző. Az együttesben emellett olyan labdarúgók fordultak meg, mint az edzőként több NB I-es klubot is irányító Bekő Balázs, a korábban Újpesten és Fehérváron is megforduló Simek Péter és Dvéri Zsolt, Tiber Krisztián vagy a válogatott Vincze Gábor. Ugyan nagy fizetéseket nem tudtak adni a játékosoknak, de a sikerre való éhesség alapkövetelmény volt.
„Nálunk csak az keresett sokat, aki jól teljesített a pályán, de akit kiállítottak szándékos durvaságért vagy a bíró megsértéséért, az nem kapott fizetést, vagy szerződést bontottunk vele” – mesélte a Blikknek 2020-ban Németh László, majd hozzátette, „abból a 3-4 milliárdból, amelyből manapság a Fradi vagy a Vidi gazdálkodik (ez a IX. kerületiek esetében azóta még több), mi három év alatt Bajnokok Ligája-csoportkörös gárdát építenénk”.
A ma már meglepő módszer mindenesetre működött, a Gázszer FC zsinórbán három évben bajnok lett, így az 1997-98-as szezonban már az NB I-ben találta magát. Németh szerint a klub legnagyobb problémája az volt, hogy sohasem talált otthonra. A Gázszer az agárdi sporttelepről indult, az NB II-ben a fehérvári MÁV-pályán szerepelt, az első osztályban a Sóstói stadiont, illetve a Stadler megszűnése után az akasztói stadiont használta.
Az első élvonalbeli évében az előkelő nyolcadik helyre ért oda a csapat, amely akár jobb is lehetett volna, ha a zárófordulóban legyőzi a Fradit, emellett a liga gólkirálya is innen került ki, Tiber Krisztián 20 találattal végzett az élen. A második szezon ugyan rosszabbul sikerült, 11. lett az együttes, de a harmadik NB I-es idényét bombaformában kezdte. Hat győzelemmel és egy döntetlennel a Gázszer vezette az 1999/2000-es szezon tabelláját, ám egy zalaegerszegi 5–0-s pofon után mélyrepülésbe kezdett. Az idényt végül be sem fejezte az együttes, Némethnek ugyanis elfogyott a pénze. Nem csak a csapat, a tulajdonos vállalkozása is befuccsolt, ennek eredményeként pedig egy furcsa üzlet jött létre a Péccsel és a REAC-cal. A Pécsi MFC megvette a Gázszer indulási jogát, a sajátját pedig eladta a REAC-nak, így a Baranya megyeiek felkerültek az élvonalba, a REAC-ból pedig másodosztályú klub lett. Összesen tehát hat évig élt az agárdi fociálom.
Ceaușescu szerelemprojektje, az FC Olt
Átlépünk a határon, de továbbra is a Kárpát-medencében maradunk. A Gázszeréhez hasonló gyors felemelkedést produkált a román FC Olt. Az 1973-ban alapított klubnak mindössze hat évre volt szüksége, hogy felverekedje magát a legjobbak közé, ami egy megsüvegelendő teljesítmény lenne, ha nem Nicolae Ceaușescu szerelemprojektjeként jött volna létre.
A csapat székhelye a román diktátor szülőfalujában, Scorniceștiben volt, így talán nem meglepő, hogy a klub erőteljes támogatást élvezett az állami vezetés részéről. Az élvonalba jutást különös körülmények között harcolta ki az együttes, amely az utolsó fordulóban 18–0-ra (!) győzött az Electrodul Slatina ellen és jobb gólkülönbségének köszönhetően bajnok lett.
1979 őszétől 11 éven át a román élvonalban szerepelt. Ceaușescu nem győzte támogatni a csapatot, amelyet válogatott játékosokkal erősített meg és az alig párezer lakosú faluban felhúzott egy 18 ezer férőhelyes stadiont is. Az FC Olt legjobb eredményét 1982-ben érte el, csak rosszabb gólkülönbsége miatt szorult le a dobogóról az azonos pontszámot elérő Corvinul Hunedoara mögött, így kis híján a nemzetközi porondra is kiléphetett.
A rendszerváltás és Ceaușescu halála megpecsételte a csapat sorsát, amely mindössze 12 pontot gyűjtve kiesett az első osztályból, és jelenleg a negyedik vonalban tengődik.
A török Puskás Akadémia, amely túl is szárnyalta Mészáros csapatát
Robogunk tovább a tündöklő Kelet felé, a következő célállomásunk Isztambul, ahol Orbán Viktor jó barátjának, Recep Tayyip Erdoğan klubjával, a İstanbul Başakşehir FK-val foglalkozunk. A kezdetben Istanbul Büyükşehir Belediyespor (IBB) néven futó klubot a ’90-es évek elején alapította Isztambul polgármestere, Nurettin Sözen, több kisebb csapat összevonásával. Recep Tayyip Erdoğan 1994-ben került az önkormányzati tulajdonban lévő klub közelébe, ugyanis ebben az évben lett a város polgármestere.
Erdoğan szoros viszonya a későbbiekben is megmaradt a klubbal. 2006-ban egy török üzletember, Göksel Gümüşdağ lett a tulajdonos, aki ugyanebben az évben megházasodott, ennek révén pedig a török elnök rokona lett. Ennek fényében az sem véletlen talán, hogy a klub színei (narancssárga, kék, fehér) megegyeznek a kormánypárt által használt színekkel.
Gümüşdağ előlépése nagy változást jelentett a Başakşehir háza táján, amely egy év múlva feljutott az első osztályba, az adófizetők pénzéből felhizlalt klubot azonban általános megvetés övezte. Többi példánkhoz hasonlóan az isztambuli klub sem rendelkezett komolyabb szurkolói bázissal, csupán 1-2 ezer néző előtt játszották hazai mérkőzéseiket, még akkor is így volt ez, amikor a 78 ezer néző befogadására alkalmas Atatürk Olimpiai Stadion volt a csapat hazai pályája. Ugyan 2011-ben kupadöntőt játszott a Başakşehir, egy év múlva kiesett az élvonalból, és úgy tűnt, a tündérmese itt véget is ér.
Ehhez képest rögtön sikerült visszajutnia a másodosztályból, jelentősen megerősítve a keretet. Később saját arénát is kapott az együttes, amit vélhetően csak azért nem Erdoğanról neveztek el, mert a török elnök neve ekkor már foglalt volt, egykori ificsapata, a Kasımpaşa csapott le rá pár évvel korábban. Mindenesetre a stadionavatón a török elnök is szóhoz jutott, mint játékos, és nem csak, hogy pályára lépett, de mesterhármast szerzett. Ennek örömére a klub visszavonultatta a 12-es mezszámot, amiben Erdoğan játszott azon a meccsen.
Az állam által támogatott vállalatok sora állt be a Başakşehir mögé, amely ennek köszönhetően jó nevű játékosokat tudott szerződtetni. Így került az együtteshez a később nemi erőszak miatt börtönre ítélt Robinho, az angol bajnokságban is játszó Demba Ba, Emmanuel Adebayor és Gaël Clichy, vagy az Atlético Madriddal spanyol bajnoki címet nyerő Arda Turan. A csúcsra 2020-ban ért fel a Başakşehir, amely története során először lett török bajnok, ezzel pedig felül is múlta a Puskás Akadémiát, amely (egyelőre?) még nem nyerte meg az NB I-et.
Dzsudzsák, a pénzéhes
Kalandozásunkat Dagesztánban zárjuk, Dzsudzsák Balázs egykori klubjával, az Anzsi Mahacskalával. Az Anzsi (amely a helyi nyelven azt jelenti: gyöngy) története 1991-ben kezdődött, a klubot Alekszandr Markarov, a Dinamo Mahacskala egykori játékosa és Magomed Szultan Magomedov, Dagesztán akkori elnöke alapította. A Szovjetunió széthullása előtt a dagesztáni bajnokságban indult a csapat, amelyet veretlenül nyert meg, majd később besorolást nyert az orosz negyedosztályba. Markarov egy kisebb kihagyás után a pályára is visszatért, és nem is akárhogyan, 13 mérkőzésen 11 gólt szerzett. Néhány év leforgása alatt a csapat egészen a másodosztályig küzdötte fel magát, majd 1999-ben megnyerve azt, feljutott, így az ezredfordulót – története során először – élvonalbeli klubként kezdte meg.
Az Anzsi mindössze egy ponttal maradt le a bronzéremről első szezonjában a Premjer Ligában, egy évvel később pedig bejutott az orosz kupadöntőbe, ahol tizenegyesekkel veszített a Lokomotiv Moszkva ellen. A kezdeti sikerek után 2002-ben búcsúzott az élvonaltól, majd hét másodosztályú idény után bajnokként került vissza a legjobbak közé.
A csapatban rejlő „potenciált” egy dagesztáni milliárdos, Szulejmán Kerimov látta meg, aki 2011 januárjában vásárolta meg a klubot, és gigantikus terveket szövögetett. Elsőként a Real Madrid korábbi klasszisát, a világbajnok brazil balhátvédet, Roberto Carlost szerződtette le, majd őt követte az európai topklubok felé kacsingató Dzsudzsák Balázs, a Barcelonával BL-t nyerő Samuel Eto’o, a szintén Reálos Lassana Diarra, és a Chelsea-ben megforduló Willian és Jurij Zsirkov, a csapat kispadjára pedig egy holland sztáredző, Guus Hiddink ült le. Az ismeretlen kiscsapatból a világ leggazdagabb együttesévé váló Anzsi Mahacskala a bajnokságban is jól szerepelt, 2011-12-ben az ötödik lett, egy szezonnal később a bronzérmet szerezte meg.
Az Anzsi ekkoriban érte el legnagyobb nemzetközi sikereit is: a 2012/2013-as szezonban bejutott a legjobb nyolcba az Európa-ligában, ahol végül az angol Newcastle United ellen búcsúzott 1–0-s összesítéssel, majd egy évvel később megismételte ezt az eredményt, a végállomást a holland AZ Alkmaar jelentette, szintén 1–0-s összesítéssel.
Ezek az eredmények azonban kevésnek bizonyultak ahhoz, hogy Kerimov továbbra is ilyen összegeket áldozzon a csapatra, kivette a pénzét, a sztárok tovább álltak, az Anzsi pedig 2014-ben utolsó helyen kiesett a bajnokságból. A klub végül 2022-ben megszűnt.
HVG-előfizetés digitálisan is!
Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!
