Beszéljünk akkor cigány művészetről – Programok február 6-ig
Ha már a miniszterelnök vezetés közben úgyis Dankó rádiót hallgat.
Ha már a miniszterelnök vezetés közben úgyis Dankó rádiót hallgat.
December végén lehetetlen elmenekülni a topbestleg-szelektálás elől, ennek a levélnek se fog menni. Pedig most, hogy látni végre az eget, leginkább azt mondanám, mindenki menjen ki és nézze meg a hozzá legközelebb eső fákat. Ha ez nem opció, van kultúrajánlat.
Térdig járunk az ilyenkor szokásosan csillogó műhóban, de ez a levél még nem vet számot 2025-el. Másfél hónapja ért véget Budapest legújabb nemzetközi filmfesztiválja, a BIFF, én pedig a zsűrizés miatt láthattam rajta egy rakat filmet. Most, hogy közelít a szeretet ünnepének nevezett eseménysorozat, az ország pedig tovább zakatol az embertelenség irányába, összeválogattam a szekciómból a magyar forgalmazónál már landolt filmeket.
A kapitalizmus ezen késői korszakában – különösen decemberben – nincs kímélet, csak fogyasztás. Eszünk és lelkünk megőrzésére viszont lehet tenni kísérleteket például színház-, mozi- vagy koncerttermekben. Budapesten van még jó pár.
A Radioheadről elsőre keveseknek juthat eszébe a felemelő, örömteli vagy rommá táncolható jelző, pedig a zenekar a hiperlelkes közönséggel együtt ezt a hangulatot hozta az amúgy esős Madridba – és ezzel aláhúzta, miért van szükség rájuk ma is.
A Fővárosi Közgyűlés nagy port kavaró – pun intended – adok-kapokja mentén tulajdonképpen megtekinthettük, hogyan zajlik a demokratikus vita, de az eredmény egyelőre inkább hasonlít egy Pintér Béla darabra.
Őrült újdonságok a Foglaltam neked helyetben: vendég! Donáth Péterrel, az október 25. és november 2. között futó BIFF budapesti nemzetközi filmfesztivál művészeti vezetőjével beszéltünk.
Ezen a héten mélyzenei szubkultúrák mellé illő vadabb kortárs eseményeket ajánlunk az őszi Budapestről, kifelé- és befeléfordulási lehetőségekkel.
A friss hírlevélben új sorozatot ajánlunk a BoJack Horseman alkotójaként ismert Raphael Bob-Waksbergtől és sok más mellett szemrevételezünk egy érdekes belkerületi mozgást Buda felől Pest irányába.
„Elmagyarázzuk a Radiohead sokkoló visszatérésének bojkottját – és azt is, hogyan juss jegyekhez”. Csodás headline. Az eredeti angollal jobban gördülő, de így is klasszikus kattintós stíló (shock! boycott! explained!) mögött ott csillog őrült világunk mindenféle búja és bája.
Augusztusi szabadságból megérkezve, szeptember felé sandán előretekintve, itt az utolsó nyári hírlevél.
Jól ismert találkozópont, ahol garantált a tánc. A Sziget Fesztivál egyik legrégebbi, emblematikus helyszíne a 2001-ben megnyílt Magic Mirror. A valaha volt legnagyobb Budapest Pride és a fesztiválokon megjelenő politikai elégedetlenség nyarán, sokévnyi kormányzati vegzálást követően kérdeztünk szervezőket és fellépőket.
Hosszú története során a hozzá hasonló mainstream fesztiválok fenntartásához szükséges konzumkapitalista nyalánkságok és negatív környezeti hatások mellett is képes volt megőrizni lelkét a Sziget. Érvek fesztiválok mellett.
Forró ez a nyár a zenészek kontra politikai reflexiók kombótól, végre. Veszélyes hülyeségektől ügyes fogásokon át szimpla értékek melletti kiállásig zajlik mindenféle. A felgyülemlő, skandálásba kiömlő elégedetlenség egy közös irányba is állíthatja az embereket: a választások felé. Nálunk elvileg tartanak valami ilyesmit jövő tavasszal.
Az idei utolsók korszakhatárt jelölhetnek, de nem végesek. A Bánkitó és a Kolorádó gyökerei túl sűrűek ahhoz, hogy ne fejlődhessen ki belőlük valami új a soron következő generációkkal. Kevés jobb dolog van annál, mint fesztivált csinálni.
Ma azért megyünk utcára, hogy bárki bárhogyan létezhessen. Mi köze ennek a kulturális programajánlathoz? Minden.
Az előző hírlevél óta egyetlen olyan dolog történt, ami talán egyesített minden Európa ezen területén élőt: tök meleg lett. Jó dolog tudni, hogy még van, amiben mindenki egyetért. Erősen nyári, zeneajánlós és koncertheavy hírlevél következik.
Nem tudjuk még, hogy lesz, és mi lesz, csak látjuk, ahogyan ismét igyekeznek elszívni előlünk a levegőt. A független média és a független kultúra – a civilekkel vagy a kormánynak nem kedves más területekkel együtt – ugyanazt tapasztalja: a kevesebb oxigént. Viszont eközben is, mint mindig, Budapesten annyi minden történik, éz ez a minden igyekszik visszaadni, ami hiányzik: nevezett oxigént.