A filmidő felénél váratlanul megérinti egymást a két ember, akik addig titkon vágytak a másikra. Ennek az apró, alig észrevehető mozdulatnak elemi ereje van Horvát Lili filmjében, a mi gyomrunk is összeszorul az izgalomtól. És ami még jobb: nemcsak ez a pillanat, de az előtte és az utána lévők sem eresztenek. Kritika a Felkészülés meghatározatlan ideig tartó együttlétre című filmről.
A Kaposvári Egyetem színházi tanszékének egykori vezetője felidézte, mi történt azokban a napokban, amikor a színészképző felett átvette az irányítást Vidnyánszky Attila. Csáki Judit úgy tippeli, hogy a kaposvári esethez hasonló forgatókönyv mentén fogják „leszalámizni” a Színház- és Filmművészeti Egyetemet, melynek kuratóriumi elnöke lett a napokban Vidnyánszky.
A hazai filmgyártás Madarász Isti második nagyjátékfilmjével, a nagyon látványos és romantikus vígjátéknak ígért Átjáróházzal indult újra a járvány után. Ellátogattunk az egyszer már félbeszakított forgatás helyszínére, ahol megtudtuk, mekkora összeget bukott a produkció a kialakult karanténhelyzet miatt, mit rejtett el a látványtervező a filmben, és még egy koronavírusteszten is át kellett esnünk.
A hazai filmgyártás Madarász Isti készülő második nagyjátékfilmjével, a nagyon látványos, romantikus vígjátéknak ígért Átjáróházzal indult újra a járvány után. Ellátogattunk az egyszer már félbeszakított forgatás helyszínére, ahol megtudtuk, hogy mekkora összeget bukott a produkció a kialakult karanténhelyzet miatt, milyen easter egget rejtett el a látványtervező a filmben, és még egy Covid-teszten is át kellett, hogy essünk.
Azt mondja, végleg letette a fényképezőgépet, mert 75 évesen már nem neki valók a mélyriportok. Márpedig ő azokhoz ért igazán: beleássa magát egy témába, beépül, vissza-visszajár, akár évekig ugyanazzal foglalkozik. Ez az alaposság kezd kikopni a világunkból, az pedig, hogy fotóalanyát a tárgyainak begyűjtésén keresztül is dokumentálja, szinte egyedülálló. Urbán Tamás fotográfussal a Capa Központban még a járvány előtt megnyílt kiállítása alkalmával beszélgettünk. A tárlat továbbra is megtekinthető online.
Már csak néhány hónap volt az olimpiáig, amikor a koronavírus-járvány szépen keresztülhúzta az élsportolók számításait. Ami viszont nagyon rosszkor jött Hosszú Katinkának, az valószínűleg jót tesz a róla készülő filmnek. Az eddigi legdrágább magyar dokumentumfilmnek nagyjából a felét forgatták le, de már most nagy a felhajtás körülötte: EXKLUZÍV vetítést rendeztek a Katinka című film – kapaszkodjunk meg – alig kétperces előzetesének.
Egyelőre csekély számban, de már vannak olyan kezdeményezések, amelyek a kisgyermekes vagy csecsemőt nevelő szülők kulturális feltöltődését szolgálják. A járvány előtt babahordozós tárlatvezetéssel, gyerekmegőrzős mozizással, illetve babaszobával ellátott templomi koncertsorozattal kísérleteztek, a babás múzeumlátogatások szeptember közepétől újraindulnak.
Elsőre talán furcsán hangozhat, hogy szükség van Szoptatást Támogató Nemzeti Bizottságra, ám a laktációs szaktanácsadók szerint a szoptatás valóban olyan ügy, amellyel foglalkozni kell. Rózsa Ibolya, az Anyatejút Tudásközpont alapítója elmagyarázta, mit jelent a gyakorlatban szoptatástámogatás, miért kellene azt széleskörűen biztosítani, és mi köze van ehhez a környezetvédelemnek vagy éppen a szoptatni nem akaró édesanyák elfogadásának.
Túl sokat dolgozunk, túl keveset élünk – a munka világának radikális átalakítását jó ideje szorgalmazzák már a munka utáni társadalom, az úgynevezett post-work society teoretikusai, akiknek a hangját csak felerősítette a koronavírus-járvány, és annak hatása arra, ahogyan dolgozunk. Cikksorozatunk záró részében azt nézzük meg, hogy mennyi a realitása annak, hogy a nyolcórás (vagy még ennél is több) munkánkat visszaszorítsuk.
A kiadók szomjaznak arra, hogy végre találkozzanak az olvasótáborukkal, így idén az egyetlen nem online megrendezett nagy könyves esemény lesz szeptemberben a 91. Ünnepi Könyvhét, ha a vírushelyzet addig nem rosszabbodik. A vásár díszvendégét azonban – bármennyire is szeretnék – nem tudják Magyarországra hozni.
Csak az álljon méhésznek, aki fanatikus, mert kizárólag méztermelésből már nagyon nehezen lehet megélni – mondja Barkóczi Sándor füzesgyarmati méhész. A gazda ezért több lábon áll, márciusban megnyitotta például a kaptárlevegős apartmanját, ahol méhek döngicsélése mellett és bódító mézillatban lehet relaxálni. De mi az a kaptárlevegő, miért nem lesz idén elég akácméz, és versenyezhet-e egyáltalán a turizmusra építő méhészete a klímaváltozással vagy a nagyüzemi vegyszerezéssel?
Érezzük mi is, és a bolygó is érzi, hogy ahogyan ma élünk és dolgozunk, az nem jó. De mi legyen helyette? A koronavírus-járvány felerősítette azokat az elképzeléseket, hogy már rég nincs szükség arra, hogy napi 8-10 órákat dolgozzanak az emberek. Cikksorozatunkban megnézzük, hogy mit kínálhat a munka utáni társadalom, az úgynevezett post-work society.
A posztindusztriális társadalmak jellemzője, hogy a munka teljes mértékben eluralja az életünket. Ez határozza meg az identitásunkat, egyes jogainkat, részben a magánéletünket és azt is, hogy mit csinálunk a szabadidőnkben. Egyes teoretikusok szerint radikális reformra szorul a munka világa, mert már rég nincs szükség arra, hogy napi 8-10 órákat dolgozzanak az emberek. Az úgynevezett post-work társadalom idealisztikus elképzelése most a koronavírus-járvánnyal új lendületet kapott. A hvg.hu cikksorozatban járja körbe a témát.
Újra műsoron van a monodráma, amelyben Molnár Piroska Goebbels egykori titkárnőjét alakítja. Az igaz történet szerint a gyors- és gépírónő soha nem érezte magát bűnösnek, amiért a háború utolsó éveiben a náci propagandaminiszter sleppjéhez tartozott, és azt állította, hogy nem tudott a németek háborús bűneiről sem. Hihetünk-e Brunhilde Pomselnek? És lehet-e a lojalitást a tudatlansággal mentegetni?
Mind több bejelentés érkezik az interneten terjedő pedofil tartalmakról, hiszen minden negyedik tizenéves kapott már kéretlen szexuális üzenetet idegentől. A fiatalok becserkészésének elsődleges terepe inkább az Instagram, egy felügyelet nélkül hagyott gyerek webkamerája pedig olyan dolgokat rögzíthet, ami sok szülő rémálmában sem fordulna elő. Sorra vettük a gyerekekre leselkedő online veszélyeket.
Épületeinkkel jobban szennyezzük a levegőt, mint azzal, hogy közlekedünk. A fenntartható jövő érdekében tehát minél gyorsabban át kellene állnunk a passzívházakra. De mitől is passzív egy ház, mennyivel drágább, és miért ad okot az aggodalomra, ha az olcsó passzívházas technológiájával Kína megpróbálja átrendezni a piacot? Szekér László építészt kérdeztük, aki kifejtette elméletét a zöld városokról is.
Nem is gondolnánk, mennyit számít, ha kiteszünk egy mesterséges odút a kertbe, vagy ha lemondunk a kedvenc édességünkről, mert az pálmaolajat tartalmaz. Aszalós Réka, az MTA Ökológiai Kutatóközpontjának munkatársa elárulta, hogyan erősíthetjük meg a meggyengült természet immunrendszerét, és hogy mire megyünk egyetlen fa elültetésével. A járvány ugyanis arra is figyelmeztetett, hogy tennünk kell valamit az élővilágért.
Ismert emberek százai gondolják úgy, tévedés azt hinni, hogy a koronavírus-járvány előtti életünk normális volt. Új időszámítás kell – mondták Magyarországon is a nemzetközi kezdeményezéshez csatlakozó magyar színészek, aktivisták és kutatók. Szépnek szép ugyan ez a gondolat, de mit jelenthet a gyakorlatban? Hogy alakítsuk át az életünket a járvány után? Induló cikksorozatunkban a nyilatkozat magyar kutatóit fogjuk erről kérdezni. Először Tosics Iván városkutató és szociológus ad tippeket.
Első készülő nagyjátékfilmje tudatosan veti le magáról a lángosromantikát, a Trabant-nosztalgiát, és minden olyan retró dolgot, amelyet mosolyogva köt össze az ember a szocializmussal. Fabricius Gábor Eltörölni Frankot című, 434 millió forintból megvalósuló drámája, mint mondja, szembenézés mindazzal, ami a Kádár-korszak valójában volt. A politikai pszichiátria sötét bugyraiba kalauzol.
A pánik eddig megvédett a tömeges megbetegedésektől, de valószínűleg nem fog a koronavírus-járvány második hullámánál. Ez pedig lehet, hogy keményebb lesz, mint ez a mostani volt, de vakcinával a legoptimistább becslések szerint is csak jövő év elején találkozhatunk. Sokkal több teszttel, monitorozással és átláthatóbb kormányzati kommunikációval kell felvérteznünk magunkat. Szakértők vonták le az elmúlt két hónap tanulságait.