szerző:
Tetszett a cikk?

Ismert emberek százai gondolják úgy, tévedés azt hinni, hogy a koronavírus-járvány előtti életünk normális volt. Új időszámítás kell – mondták Magyarországon is a nemzetközi kezdeményezéshez csatlakozó magyar színészek, aktivisták és kutatók. Szépnek szép ugyan ez a gondolat, de mit jelenthet a gyakorlatban? Hogy alakítsuk át az életünket a járvány után? Induló cikksorozatunkban a nyilatkozat magyar kutatóit fogjuk erről kérdezni. Először Tosics Iván városkutató és szociológus ad tippeket.

Koronavírus után az élet: mi legyen az új normális?
Mi az “új normális? Ismert emberek százai gondolják úgy: tévedés azt hinni, hogy a koronavírus-járvány előtti életünk normális volt. Új időszámítás kell – mondták Magyarországon is a nemzetközi kezdeményezéshez csatlakozó magyar színészek, aktivisták és kutatók. Szépnek szép ugyan ez a gondolat, de mit jelenthet a gyakorlatban? Hogy alakítsuk át az életünket a járvány után? Cikksorozatunkban a nyilatkozat magyar kutatóit, szakértőit kérdezzük erről.
Friss cikkek a témában

Néhány kérdés, amelyre választ kerestünk az interjúban:

  • Mi köze a szomszédunknak a város immunrendszeréhez?
  • Ami a klímának jó, az rossz a társadalomnak?
  • Hogy vizsgázott Budapest a járvány kezeléséből?
  • Mi legyen az üresen maradt Airbnb-lakásokkal?

hvg.hu: Sokan érzik úgy a járvány csillapodásával, hogy nem szabad visszatérnünk oda, ahol az év elején tartottunk. A koronavírus vészjelzés, hogy sürgősen változtatnunk kell az életmódunkon, mert ezt a válságot az emberiség okozta. Erről szól a nemzetközi és a magyar kiáltvány is. Hogy nézzen ki az „új időszámítás”, amelyről önök is beszélnek?

Tosics Iván: Én abból indulok ki, hogy nem egy, hanem három, különböző típusú válság van egyszerre jelen. A koronavírus-járvány egy sokkszerű válság, de ezzel egy időben két krónikus válság is zajlik: a környezetünk pusztítása és a társadalmi egyenlőtlenségek növekedése. Tehát bármit is reagálunk a járványra, azt úgy kell csinálnunk, hogy a másik két válságot is mérsékeljük (vagy legalábbis ne súlyosbítsuk).

A koronavírus elleni küzdelemben vannak előremutató, pozitív változások. Azt láttuk, hogy ha ideiglenesen is, de drámai mértékben csökkent a környezetszennyezés. Külföldön még a társadalmi problémák kezelésében is lehet javulást tapasztalni: például Nagy-Britanniában gyakorlatilag megszüntették az utcai hajléktalanságot azáltal, hogy a kormány pénzt adott az önkormányzatoknak, amelyek így el tudták helyezni a hajléktalanokat az üres szállodákban.

Tosics Iván
©

Most több országban az alapvető társadalmi szolgáltatásokat is mindenkinek biztosítják. Nem lehet embereket kirakni a lakásukból, nem lehet megszüntetni az elektromos ellátásukat, nem lehet lekapcsolni a vizet. Ezen felül nagyon sok országban elkezdtek különböző módokon pénzt adni a rászorulóknak. Amerikában 1200 dollárt küldtek mindenkinek, aki bizonyos jövedelmi szint alatt él. Európa nagy részében (sajnos mi a kivételek között vagyunk) rájöttek arra, hogy nem szabad hagyni, hogy éhen haljanak az emberek. Portugália és Németország pedig megadta még az illegális menekülteknek is a szociális ellátás jogát.

hvg.hu: Mi az, amit nem a szociálpolitika, hanem a hétköznapi életünk szintjén, a gyakorlatban tehetünk azért, hogy ne térjünk vissza a „régi normálishoz”?

T. I.: Sokszor hívnak külföldre konferenciákra, rengeteget utazom repülővel, de ez a jövőben nem mehet így tovább. Persze, nincs értelme azt kijelenteni, hogy akkor soha többé nem repülök. Ismerek olyan holland kollegát, aki ezt megfogadta, és mikor meghívták Írországba, hajóval és vonattal vágott neki az útnak, de mire odaért, lekéste a konferenciát. Azt viszont gondolom, hogy

a repülőjegyárakat a helyükre kell tenni.

A kerozin árába a környezetvédelmi adókat be kell építeni, ezáltal a jegyek jelentősen drágulnának, és beállna egy új egyensúly. A konferenciaszervezők kétszer is meggondolják majd, hogy élőben vagy online tartják meg az eseményt. Én mostanában akár 60-80 fős webináriumokat is szoktam szervezni, tapasztalatból tudom, hogy egy csomó mindent át lehet tenni az online térbe.

Az is fontos, hogy mostantól kevesebbet fogyasszunk. Az emberek két hónapja otthon vannak, és meg tudtak lenni anélkül, hogy vettek volna még egy inget és három pár zoknit maguknak. Sok emberben most tudatosul, mennyi felesleges holmija is van – ez persze távolról sem mindenkire igaz. A szomszédsági életet is felerősítette a kialakult helyzet. Egy reziliens városnak pedig alapvető feltétele, hogy a szomszédok összetartanak.

Erkélykoncert a szomszédoknak Dortmundban.
©

hvg.hu: Milyen pozitív hozadéka van a szomszédságnak a város szempontjából?

T. I.: A járvány és a kijárási tilalom szépen megmutatta a szomszédság előnyeit. Vannak idős emberek, akik egyedül élnek és nem tudnak, vagy nem akarnak ilyenkor az utcára menni. Ha nem tudnak róluk a szomszédok, akkor akár éhen is halhatnak. Most viszont a fiatalabbak felkeresték őket, hogy segítsenek például a bevásárlásban.

Egy erős szomszédsági kapcsolat mindenfajta sokkszerű fenyegetéssel szemben, akár egy árvízzel szemben is, valamilyen védelmet nyújthat. Sokkal ellenállóbbak azok a városok, ahol kialakultak a kis mikroközösségek, erős a társadalmi szolidaritás.

hvg.hu: Tud példát mondani?

T. I.: Glasgow-ban van kifejezetten rezilienciafelelőse az önkormányzatnak, és van egy szisztematikus törekvés arra, hogy a helyi szomszédságokat erősítsék.

hvg.hu: Térjünk vissza a repülőjegyárak növekedéséhez. Ezzel talán jót teszünk a környezetünknek, egy bizonyos társadalmi réteg, mondjuk az alsó középosztály, viszont eleshet a repüléstől, és nem sok esélye lesz világot látni, ha megszűnnek az olcsó fapados járatok.

T. I.: Egyértelmű, hogy ez így van, mindennek van hátulütője, de meg lehet találni azokat az eszközöket, hogy ezt a fajta társadalmi szakadást mérsékelni lehessen. Az például jó kezdeményezés, hogy az EU ingyen InterRail-jegyet ad a fiataloknak, hogy vonattal beutazhassák Európát.

Azt se felejtsük el, hogy bizonyos városok is vesztesei lesznek ennek a helyzetnek. Sok település, például Glasgow vagy Bergamo azáltal válták turistacélponttá, hogy a fapadosok elkezdtek oda repülni. Ha a helyükre kerülnek a repülőjegyárak, a turisztikai desztinációk módosulni fognak. Az emberek rájönnek majd, hogy fel lehet fedezni Csongrád megyében is a nagyszerű helyeket, meg el lehet menni Ausztriába és Szlovákiába is kirándulni.

Bergamói reptér, sorban állás az egyik fapados járat előtt.
©

hvg.hu: Ha tehát a környezet javára vezetünk be reformokat, akkor előfordulhat, hogy azzal a társadalmi egyenlőtlenségeket tovább növeljük. Van még ilyen, ebből a szempontból kritikus területe a klímatudatosságnak?

T. I.: Van egy olyan EU-s előírás, hogy mostantól kezdve csak zéró kibocsátású lakásokat lehet építeni, illetve, ha egy ország nagyobb mértékű városrehabilitációt tervez, akkor szem előtt kell tartania a nagyon alacsony vagy zéró energiafelhasználás elérését. Csakhogy ott, ahol városrehabilitációt csinálnak közpénzből, nem a leggazdagabb emberek laknak. Mégis úgy kellene tömegével felújítani a lakásokat, hogy az tökéletes legyen, az ablakok, fűtési rendszerek ki legyenek cserélve, ez pedig nagyon drága dolog. Ki fizeti ezt ki? Én ilyen előírásokat csak akkor tennék kötelezővé, ha az állam oda tudja tenni mögé a támogatást, mert lehet, hogy megtérül majd a beruházás, a szegényebb lakók azonban nem tudják azt 15 évre megelőlegezni.

hvg.hu: A városok működésének milyen gyenge pontjaira mutatott rá a koronavírus-járvány?

T. I.: Például a sűrű beépítettség problémáira. Kihívás, hogy miként lehet a szociális távolságtartásnak eleget tenni a városokban. Viszont erre a problémára nem lenne jó válasz a szétterülő, családiházas fejlődés támogatása az agglomerációban. Ehelyett inkább a vasútvonalak melletti, a közösségi közlekedéshez közelebb álló helyeken kellene segíteni alközpontok kialakulását. Így csökkenthetnék a város sűrűségét.

De a városokon belül is erősíteni kell az alközpontokat. Jó példa erre, hogy Párizsban a „15 perces város” megvalósításával kampányol a polgármester. Ennek lényege, hogy mindenki mindent be tudjon szerezni, el tudjon érni 15 percnyi járáson belül – és a járás nem autóval értendő.

4-6-os megállója Budapesten.
©

A másik gyenge pont a közösségi közlekedés. Szándékosan nem a tömegközlekedés szót használom, mert nem az a cél, hogy tömegek zsúfoltan utazzanak.

A közösségi közlekedést a járvány után újra vonzóvá kell tenni.

Annak ellenére, hogy nincs teljesen kihasználva, teljes kapacitással kell működtetni. Meg kell próbálni bevezetni a lépcsőzetes munkakezdést, aki teheti – ez a lakosság 20-25 százaléka – dolgozzon otthonról, és el kell érni, hogy a kerékpársávok növelése következtében 5-ről 10-15 százalékra emelkedjen a biciklit használók száma. Mindezek együtt levennének a csúcsforgalomból annyit, hogy a közösségi közlekedés ne legyen zsúfolt. A regionális közlekedés esetében, amikor ugye nem lehet elvárni, hogy Érdről sokan biciklivel járjanak be, a vasutat kell fejleszteni és vonzóvá tenni.

hvg.hu: A repülőutak drágulásának tükrében szintén indokolt lenne az európai vasúthálózat felfejlesztése, hogy ebbe például Magyarország is rendesen be legyen csatornázva.

T. I.: Kimutatták, hogy 6-800 kilométer távolságig egy jól kiépített vasúti rendszer versenyképes a repüléssel. Magyarországról Bécs felé, és némi fenntartásokkal Prága felé is érdemes vonatra szállni a repülő helyett. Elmenni Bukarestbe vonattal viszont az öngyilkossággal egyenlő, és Belgrádba is hat óra az út, pedig ez egy 350 kilométeres vonatút csupán. Ezt a vonalat modernizálni, a jelenlegi nyomvonalon 2-3 órára lecsökkenteni az utazási időt, ez lenne az értelmes beruházás.

hvg.hu: Megítélése szerint Budapest inkább jól vagy inkább rosszul reagálta le a járványhelyzetet?

T.I.: Itt mindig azt kell először megnézni, hogy mekkora önállósága van a városnak: mit tud és mit nem tud megtenni. A fővárosi illetékesek úgy gondolták például, hogy nem jó, ha ingyenessé teszik a parkolást Budapest-szerte, mert az egyrészt ösztönzi a gépjármű-forgalmat, másrészt a helyi lakosok parkolását lehetetlenné teszi. De egyszer csak felülről jött egy határozat, hogy márpedig a parkolás ingyenes lesz. Ilyen körülmények között, amit a főváros meg tudott tenni, azt megtette szerintem, jó irányban és gyorsan lépett. Létesültek ideiglenes bicikliutak, és a főváros elővette a közlekedési rendszer átalakításának kérdését is, felvetve a sebességcsökkentés ötletét.

Ugyanakkor talán bátrabb lehetett volna a főváros az egyes utcák autós forgalom előli lezárásában. Berlinben bevezettek egy olyan rendszert, hogy ha egy utcából legalább hét lakó kéri, akkor az utcájukat le lehet zárni az átmenő forgalom elől. Ennek a hét lakónak cserébe vállalnia kell, hogy az utcán játszó gyerekeket felügyeli, és így átalakíthatják a közterületet játszóutcává.

Ha nem is állandóan, és nem is az utcákat, de a pesti alsó rakpartot hétvégenként Budapesten is lezárják az autók elől.
©

Szerintem ilyen megoldások jót tettek volna Budapestnek is, de figyelembe kell venni, hogy Budapesten kétszintű önkormányzat van. Ilyen kérdésben a Fővárosi Önkormányzatnak nincs döntési joga, mert csak azok az útvonalak tartoznak a kezelésébe, amelyeken van tömegközlekedés. Mindenhol máshol a kerület dönt. Budapest az egyik leginkább decentralizált főváros. Bécsnek és Budapestnek is 23 kerülete van, csak épp a kerületek költségvetése Budapesten 55 százalék, Bécsben meg körülbelül 3. Elképesztő különbség van abban, hogy miben dönthet nálunk és ott egy kerületi polgármester. Budapesten a kétszintűség miatt nagyon nehéz előremutató szabályozásokat egységes módon bevezetni.

hvg.hu: Szó volt korábban a hajléktalanoknak odaadott hotelszobákról. Budapesten is kiürültek az Airbnb-k a járvány miatt. Hogy lehetne ezt a helyzetet a város előnyére fordítani?

T. I: Erre egy fővárosi lakáspolitika kéne. Budapesten nagyon kevés a közösségi tulajdonú bérlakás (3-4 százalék), és ezek döntő többsége is kerületi tulajdonban van, tehát a Fővárosi Önkormányzatnak csupán néhány száz lakása van. Budapestnek a kerületek összefogásával kellene valamit lépnie, mert önmaga nem nagyon tud mit tenni. Létezik egy olyan elképzelés, hogy létre kellene hozni egy fővárosi lakástársaságot, ebbe kellene bevinni az önkormányzati bérlakásokat, és meg kellene próbálni az olcsóbb, leromlottabb lakásokat felvásárolni, továbbá bérbe venni az üres lakásokat a tulajdonosoktól.

Most rengeteg Airbnb-tulajdonos bevétel nélkül maradt, és lehet, hogy beszállnának egy olyan rendszerbe, ahol alacsonyabb bérleti díjat kapnának ugyan a lakásukért, de az a bérleti díj legalább garantált lenne, amit ráadásul egy önkormányzat adna, nem pedig egy tisztázatlan hátterű valaki. Ezeket a lakásokat lehetne a meglévő szociális probléma kezelésére fordítani.

Még több Élet + Stílus a Facebook-oldalunkon, kövessen minket:

 

Ránk számíthatsz – mi is számítunk Rád!

Hozzátok, az olvasóinkhoz fordulunk, azt kérve, hogy tartsatok ki mellettünk, maradjatok velünk. Ti, ha tehetitek, csatlakozzatok pártolói tagságunkhoz, illetve újítsátok meg azt.

Mi pedig azt ígérjük, hogy továbbra is, minden körülmények között a tőlünk telhető legtöbbet nyújtjuk NEKTEK!

Ránk számíthatsz – mi is számítunk Rád!

Hozzátok, az olvasóinkhoz fordulunk, azt kérve, hogy tartsatok ki mellettünk, maradjatok velünk. Ti, ha tehetitek, csatlakozzatok pártolói tagságunkhoz, illetve újítsátok meg azt.

Mi pedig azt ígérjük, hogy továbbra is, minden körülmények között a tőlünk telhető legtöbbet nyújtjuk NEKTEK!
Csatlós Hanna Élet+Stílus

Ürge-Vorsatz Diána: A járvány hatása az éghajlatra nulla, elhanyagolható

Leállt a fél világ, Kína felett kitisztult az ég, globálisan jelentősen lecsökkent a károsanyag-kibocsátás: a Föld napján ünnepelhetnénk, de valójában mindez meg sem kottyan a klímaváltozásnak. Mostanra pedig az is világos, hogy a környezetünk tendenciózus pusztítása hozzájárult a koronavírus-járványhoz. Ha eddig kongatták, most már verik a kutatók a vészharangot: az epidémia lehet az egyik utolsó nagy lehetőségünk.

Csatlós Hanna Gazdaság

Egy teljesen másik munkahelyre kellene visszatérnünk a járvány után

Nagyon úgy néz ki, hogy a közeljövőben meg kell tanulnunk együtt élni a koronavírussal. Ez például azt jelenti, hogy az irodaházak nagy részét át kellene strukturálni, új anyagokat kellene beépíteni, és valószínűleg a műszakokat is újra kéne tervezni ahhoz, hogy minél kisebb valószínűséggel kapjuk el a fertőzést a kollégáktól. Az irodai munka pandémia utáni jövőjét kutattuk.

Eladó a Hot Rodok etalonautója, az 1932-es lángnyelves Ford

Eladó a Hot Rodok etalonautója, az 1932-es lángnyelves Ford

Kim Dzsong Un üdvözli Trumpot, de nem akar találkozni vele

Kim Dzsong Un üdvözli Trumpot, de nem akar találkozni vele

Álhír, hecckampány és rágalom a veszprémi tanárok ezerforintnyi jutalmáról beszélni a Klebelsberg Központ szerint

Álhír, hecckampány és rágalom a veszprémi tanárok ezerforintnyi jutalmáról beszélni a Klebelsberg Központ szerint