Apróbb érdekességek még lappanghatnak a háttérben, és ha nem is a keményebb összeesküvés-elméletek forgatókönyveibe belesimulva, de felvetődhet egyes amerikai kormányszervek felelőssége is az amerikai elnök elleni gyilkos merényletben.
Nemrég megjelent cikkünk hatására újraéledni látszik a vita a Vitézi Rend szalonképességéről, de úgy tűnik, a cím visszaállítása mellett érvelők vitézebbnek látták a vitézeket, mint amilyenek azok valójában voltak.
Az ukrán infrastruktúra és más polgári célpontok elleni orosz rakéta- és dróntámadások egyik fontos célja a lakosság moráljának rombolása. Természetesen senki nem örül annak, ha rakétázzák az otthonát, ugyanakkor felmerül a kérdés, hogy mennyire vált be ez a stratégia a történelemben, azaz, rá lehet-e kényszeríteni egy népet pusztán bombázással a kapitulációra?
A Vitézi Rendet a második világháború után feloszlatták, bár emigráns szervezetként tovább működött, a rendszerváltás után viszont több ilyen nevű szervezet is alakult Magyarországon. Ami összeköti őket, hogy egyik sem vesz tudomást a vitézi cím használatát tiltó, ma is hatályos törvényről, ráadásul mostanra a kisebbik kormánypárt láthatóan beépült a magát legitim Vitézi Rendnek nevező szervezetbe.
A germánul Haithabu néven is ismert település a Balti-tengerre néző Schlei-öböl meghatározó kereskedővárosa volt, amely a IX. és a XI. század között élte virágkorát, majd gyors egymásutánban kétszer is kifosztották.
A magyar történelem Mohács utáni évszázadainak egy megkerülhetetlen élménye a hintapolitizálás, a XVI-XVII. században a török és a német között őrlődtünk, aztán Trianonig a kuruc-labanc dichotómia határozta meg a közéleti gondolkodásunkat, a két világháború között pedig a revíziós vágyaink diktálta igyekezetből úgy törekedtünk minél jobban profitálni a német orientációból, hogy azért cserébe a kötelező minimumot akartuk nyújtani csak. Ami összeköti a múlt ezen nagy hintajátszmáit, az az, hogy valamilyen formában mindig kényszerpályán voltunk és egy erősen korlátozott mozgástérből próbáltuk kihajtani a legjobbat. Volt, amikor még össze is jött, máskor pedig csúfos kudarcot vallottunk. A hintapolitika ugyanis kockázatos játék, így nagyon fontos, hogy akkor van értelme csinálni, ha van egy nagy közös cél, amiért érdemes dolgozni, ha úgy alakul, még önmagunk ellenében is.
Vajon tényleg ukrán nacionalista hévből puccsolta meg a saját közgyűlését és távolíttatta el a munkácsi vár ormáról a turulszobrot Andrij Baloga polgármester, vagy valami sokkal kézzelfoghatóbb, pragmatikusabb megfontolás húzódik meg a munkácsi városvezető sokak számára érthetetlen döntésének hátterében?
Orbán Viktor miniszterelnök újraértelmezte a magyar történelmet, mikor arról beszélt, 1956-ban a béketárgyalás kikényszerítéséért harcoltunk. A valóság azonban nem ez volt, ráadásul az oroszokkal nem is lehetett csak úgy egyezkedni. Az 1956-os szabadságharc leverésére készülő orosz vezetés ugyanis úgy határozott, hogy a tárgyalás örvén elfogják a magyar katonai legfelsőbb vezetés jelentős részét, mintegy idejekorán kikapcsolva őket a későbbi harcokból.
Egykoron az Iszlám világ egyik ékköveként Európában is jól ismert muszlim tudósok lakták, egy hatalmas birodalom székhelye volt, aztán jöttek a mongolok és akkora mészárlást rendeztek, hogy a korszak neves perzsa történetírója sem akarta elhinni.
A várturizmus helyzetéről, a magyarországi és a környékbeli várak állapotáról, az állam szerepéről és egy rengeteg időbe kerülő, de lelkesen űzött hobbiról beszélgettünk Szöllősi Gáborral, a Várlexikon weboldal szerkesztőjével.
Nincs az a mindent kézivezérléssel irányító, elvetemült diktátor, akinek időnként ne kellene ország és világ előtt bizonyítania, hogy ő márpedig a nép támogatásával gyakorolja a hatalmát, így minden, amit csinál, az legitim. Erre a demonstrációra pedig remek eszköz a népszavazás intézménye. Ez persze nem jelenti azt, hogy eleve is ördögtől való elképzelés lenne, csak, mint minden szerszám esetében, itt is az a döntő, hogy ki használja és mire.
A mai Hollandia területén, azon a mocsaras vidéken, ahol a Schelde-folyó találkozik az Északi-tenger vizével, hajdanán, egészen a koraújkor közepéig, virágzó városka állt. Saeftinghe története kezdetben a természetet lebíró emberi elszántság története is volt. Aztán a természet – némi emberi rásegítéssel – visszavágott.
Az orosz népnek az elmúlt száz év alatt bőségesen volt ideje megtanulni, hogy a jól felfogott érdekében mindig érdemes, legalább a külsőségek szintjén úgy tekintenie a világra, ahogyan azt az épp kormánykeréknél lévő társaság elvárja tőle.
Károly minden idők legidősebb brit uralkodójaként lép trónra, ám kérdés, hogy be tudja-e tölteni a nagy népszerűségnek örvendő édesanyja által hagyott űrt, nem beszélve arról, hogy képes lesz-e kezelni a királyi család utóbbi időben némiképp megtépázott reputációját?
Mára csupán két kőteknős és az alkalomadtán arrafelé kapirgáló régészek jelzik a helyét Karakorumnak, amely hajdanában a világ egyik legnagyobb birodalmának volt székhelye.
Kakpuszta fénykorában még vasút is vezetett a határáig, a 60-as években 700-an is lakták, majd hirtelen elnéptelenedésnek indult, utolsó lakója, egy idős asszony 2006-ban halt meg. Mára már szinte teljesen visszahódította a természet az egykori település területét.
Aki szereti a fellengzős címeket, az magyar Atlantiszként is hivatkozhatna erre a középkorban eltűnt településre, de aki inkább szeretne biztosra menni, az nem tesz ilyet. Valójában Lostával kapcsolatban több a kérdésünk, mint amennyi megnyugtató válasszal szolgálhatunk, de ettől még a nyomozás utána izgalmas játék.
Nem kétséges, hogy kitörölhetetlen hatást gyakorolt a rockzenére és a tágabb értelemben vett popkultúrára az épp 60 éve alakult Rolling Stones. De vajon melyik a legjobb dala? Satisfaction, Paint It Black, Honky Tonk Women? Összeállítottuk az évforduló tiszteletére a hvg.hu top 60-as listáját. Mutatjuk a harmadik részt, amelyből kiderül végre, hogy mi is a válaszunk.