A XVI. században, egészen pontosan Buda 1541-es török bevételét követően három részre szakadt Magyarország. A nyugati és északi országrész a Habsburg-ház ausztriai ágának vezetése alatt működött tovább Magyar Királyság néven, az ország közepét behúzták az oszmánok, a keleti területeken pedig idővel megalakul a török vazallusállam, az Erdélyi Fejedelemség.
A hódoltsági területet leszámítva a másik két országrész notabilitásainak a legfontosabb célja ezen időszak alatt Magyarország egyesítése volt.
Persze abban már voltak viták, hogy ezt ki milyen feltételek mellett képzeli el.
A Magyar Királyság politikusai, hadvezérei rendszerint ezt egy Habsburg uralkodó alatt látták megvalósíthatónak, míg a függetlenségi, de legalábbis különutas gondolat bölcsője Erdélyben ringott, gondoljunk csak Báthory István sikeres és II. Rákóczi György nem túl sikeres lengyelországi kísérletére. Az erdélyi fejedelmek ugyanis a lengyel korona megkaparintásával szerettek volna szabadulni a Porta és Bécs szorításából, magyarán „országot királysággal – királyságot országgal akartak szerezni”.
