A múlt hétvégi menetrendváltozással éppen azok a korábban bezárt vasútvonalak jártak a legrosszabbul, amelyeket a kormány nagy csinnadrattával másfél éve megnyitott. Megpróbáltunk utánajárni, miből keletkezik majd megtakarítás, de számolgatás, helyszínbejárás után sem lettünk okosabbak.
A vasúti menetrend példátlan megritkítására szánta rá magát a kormány, amely, elődeihez hasonlóan, fogyókúrára óhajtja fogni az állami vasúttársaságot.
Elmaradt a MÁV és a Volán vállalatok január elejére tervezett összevonása, és nincs jele a helyközi közlekedés ígért átszervezésének, a menetrendek összehangolásának.
Az ipari termelés idén nyáron folyó áron már meghaladta a három évvel korábbit, ám reálértéken ez még mínuszt jelent. Ráadásul a tendencia ismét csökkenő.
Bő két és fél éven belül be kellene fejezni az uniós pénzekre alapozott villamosberuházást Debrecenben, de még a pályázatot sem sikerült eredményesen lezárni. Talán majd most.
A közvetlen ki- és befizetéseket vizsgálva úgy tűnik, a magyar állam jól keres az autósokon, és csúnyán ráfizet a vasút életben tartására. A közvetett társadalmi költségek figyelembevétele árnyalja a képet.
Győztest hirdettek a miskolci villamospályázaton, és most drukkolnak, hogy a vesztesek ne támadják meg az eredményt, ahogy Debrecenben történt. A három nagyváros közül csak Szegeden vannak – most már – sínen a fejlesztések.