Mark Wiesner, a houstoni Rice egyetem környezetvédelemmel foglalkozó professzora biztosítási szakemberekkel karöltve az amerikai környezetvédelmi minisztérium megrendelésére felmérte a még csak megszületendő új technológia lehetséges környezeti hatásait. A világhálón már hozzáférhető tanulmány nyomtatásban az Environmental Science and Technology – Környezettudomány és -technológia – című amerikai tudományos folyóirat nov. 15-i nyomtatott számában várható.
A kockázatokat egy svájci biztosítócég, az „XL Insurance" módszerével hasonlították össze három kategóriában: baleset, normál üzem (termelés közbeni károsanyag-kibocsátás) és hosszú távon megmaradó, látens szennyezés. Vizsgálták a mérgező hatást, a tűzveszélyességet és a lebomlási időt. Mivel nano-anyag gyártás még nem létezik, a felhasználandó nyersanyagok tulajdonságait vették figyelembe.
A tanulmányban öt új és hat hagyományos termék veszélyességével foglalkoztak. A kereskedelmi forgalomban leghamarább várható nano-anyagoknak a szimplafalú szén nanocsövet, a nanogömböcskét, a cink-szelenid kvantum-pontot, az alumoxán nanorészecskét és a titán-dioxid nanorészecskét tekintették. A kockázat-összehasonlítási alapul szolgáló hat hagyományos termék között a szilícium lemez, a bor, a műanyag, az ólomakkumulátor, a benzin és az aszpirin szerepelt.
A nano-anyag előállításánál használt legtöbb eljárás nem annyira balesetveszélyes, mint a hagyományos. A nano-gömb előállítása a leginkább balesetveszélyes, összemérhető a polietilén műanyagfólia gyártásával.
A tanulmány végkövetkeztetése: a nano-technológia valószínűleg nem lesz olyan környezetszennyező, mint az olajipar, inkább a borászathoz, vagy az aszpiringyártáshoz hasonlíthatók a kedvezőtlen környezeti hatásai.
