Csang és Eng, az igazi sziámi ikerpár. Egy életük, egy haláluk © unc.edu

Az ikrek félkínai anyától és kínai apától születtek Szamutszongkhramban, egy Bangkok közelében lévő sóbányász központban. Szüleik halászattal foglalkoztak, fiaik is a lakóhelyül szolgáló csónakon látták meg a napvilágot. A névadással nem sokat bajlódtak: a Csang jobbot, az Eng balt jelent kínai nyelven. A különleges rendellenesség már gyermekkorukban hírnevet szerzett nekik, a sziámi király is maga elé hívatta és megcsodálta őket.

Egy angol üzletember 17 éves korukban „kibérelte" az ikreket özvegyen maradt anyjuktól, akinek némi pénzt adott, és azt ígérte, megismerteti gyermekeit a világgal és a világot gyermekeivel. Ehelyett a következő években Amerikában, Kubában, Európában mutogatta őket, a szenzációra éhes közönségnek fél dollárt (akkoriban nagy összeget) kellett leszurkolnia a pénztárban. Az ikrek gyorsan megtanultak angolul és hamar átlátták helyzetüket is, ezért 21 évesen, nagykorúságuk elérése után szakítottak „patrónusukkal”. Ezután önállóan, de összenőve, saját kezükbe vették az ügyek intézését, cirkuszokban fellépve szereztek hírnevet és kisebb vagyont maguknak.

Nyolc év után farmot vásároltak és letelepedtek az észak-karolinai Trap Hillben, megkapták az amerikai állampolgárságot és felvették a Bunker nevet. Mindketten egyszerre házasodtak meg 1843 áprilisában, egy testvérpárt vettek feleségül. Csang és Eng két külön házat épített egymástól mintegy két kilométer távolságban, de szó szerint elválaszthatatlanok lévén háromnaponta felváltva laktak mindkét otthonban és asszonynál. A testvérpárnak külön-külön is sok, összesen pedig 21 gyermeke született. Az idillnek az amerikai polgárháború kitörése vetett véget, amelynek során vagyonuk és rabszolgáik többségét elvesztették. Még egyszer útra keltek hát, hogy előteremtsék megélhetésük költségeit, Európában mutogatták magukat.

A turnéról hazatérőben 1870-ben Csang szélütést kapott, ebben közrejátszott, hogy kettejük közül ő volt a rosszabb kedélyű, aki gyakran keresett vigaszt az italban. Följegyezték, hogy emiatt igen sokat veszekedtek is, mert Eng ki nem állhatta az alkoholt. Ezután már csak farmjukon éltek, itt is haltak meg 63 évesen, 1874. január 17-én. Csanggal tüdőgyulladás végzett, ekkor Eng kijelentette, hogy "neki is el kell mennie", s három óra múlva szívroham következtében valóban követte fivérét.

Az igazsághoz tartozik, hogy az ikreknek Amerikába érkezésükkor lehetőségük lett volna a műtéti szétválasztásra. Hosszas megfontolás után végül nemet mondtak: részben tartottak az operációtól, részben pedig annyira megszokták a másik közelségét, hogy nem akarták elhagyni egymást. Csang és Eng között kiváló volt az összhang: összenőve is remek céllövők, úszók és futók, remek sakkozók, és közös szerveik nem lévén mindketten teljes emberek és különböző egyéniségek voltak.

Összenőtt ikrekről már az ókorból is maradtak fenn feljegyzések, képek, igaz, akkor még szerencsétlenségek hírnökeként tekintettek rájuk. Az első dokumentált sziámi ikerpár az angol Mary és Eliza Chulkhurst volt a XI. században, ők a válluktól a csípőjükig voltak összenőve.

A sziámi ikerpárok korábban általában nem érték meg a felnőtt kort, ezért számított nagy szenzációnak, ha megmaradtak. Az ilyen rendellenesség szerencsére elég ritka, becslések szerint 80 ezer szülésre jut egy ilyen ikerpár. Ezek háromnegyed része a mellkasánál nő össze, a többi fartájon vagy a medencénél, ritkán a fejnél; előfordul, hogy a közös medencéhez két különálló gerincoszlop kapcsolódik, de az is, hogy a két külön testhez csak egy fej tartozik. Szétválasztásukkal régebben is próbálkoztak, de csak az orvostudomány fejlődése tette lehetővé a sikeres beavatkozásokat - bár a műtét ma is bonyolult és kockázatos.

Magyarországon 1998-ban a szegedi gyermekklinikán operáltak szét két, Romániában született, mellkasuknál és hasuknál összenőtt háromhónapos kislányt, komoly orvosi bravúrral.