Jéghegy az atlanti naplementében. Borús kilátások © AP

A jégpáncél elolvadhat, megjósolhatatlan atást gyakorolva olyan, a ma még fagyos vidékeken élő állatfajokra, mint például a jegesmedvék. A vészjósló figyelmeztetést az Amerikai Geofizikai Unió őszi találkozóján tették közzé. A tudósok megfigyelése szerint az Északi-tenger jege, mely az utóbbi harminc évben folyamatosan veszített kiterjedéséből, ma már a téli hónapokban sem fagy meg teljesen. 2006 novemberében 800 ezer négyzet-mérföldnyivel volt kisebb az átlagosnál.

„Ez egy Alaszka méretű területet jelent” – érzékelteti az arányokat a jégszakértő Mark Serreza. „Többé nem fagynak vissza a melegebb hónapokban felolvadt jégrétegek az északi tengereken, emiatt pedig akár már a közeljövőben is számítanunk kell arra, hogy a mostaninál sokkal dinamikusabb jégolvadás indul a glóbuszon” – teszi hozzá a Coloradoi Egyetem kutatója a Irish Examinernek adott nyilatkozatában.

Egy számítógépes előrejelzés szerint a 2040-re, a mai jégpáncélnak csak egy piciny töredéke marad meg Grönland északi részén és Kanadában, míg a ma jéggel borított területek nagy része Szeptemberben jégmentes lesz.

A műholdas fényképek tanúsága szerint 29 évre visszamenőleg a negyedik legkisebb volt a sarkköri jég kiterjedése. „Ahogy csökken a jég, az óceánok több hőt szállítanak a sarkvidékek felé, a nyílt víz pedig több napfényt közvetít, felgyorsítva ezzel az olvadást és a jeges vizek felszínének visszaszorulását” – magyarázza Dr Marika Holland légkörkutató a BBC-nek.

Hogy mennyiféle hatása érződik máris a globális felmelegedésnek, azt jól mutatja, hogy a széndioxid-kibocsátás nyomán hűl és vékonyodik bolygónk külső atmoszférája (itt kering a nemzetközi űrállomás és a műholdak is). 

Külső atmoszféránk elvékonyodása - mely 100 kilométer magasan kezdődik, és 650 kilométernél végződik – nyomán a Föld kevésbé vonzza a műholdakat és az űrállomást, így azok hosszabb ideig képesek keringeni. A dolog hátulütője, hogy az űrszemét is tovább kering a planéta körül, s ezzel nagyban növeli a szatellitek megkárosításának kockázatát.

Kifinomult számítógépes modellezéssel, mely számításba veszi sok más mellett a napciklusokat és a széndioxid kibocsátást is, Stanley Solomon és kollégái a Nemzeti Légkörkutató Központtól arra jutottak, hogy, míg a földi levegőjének sűrűsége az utóbbi három évtizedben 5 százalékkal csökkent, addig az évszázad végére ez az adat, akár negyven százalék is lehet.

A kutatók régen figyelmeztettek, hogy a széndioxid, egy olyan üvegház hatású gáz, mely a kőolajféleségek és a földgáz elégetése után visszamarad, lehűti a Föld külső légkörét.