Így működik

1. Két vákuumpumpa kiszívja a levegőt a központi kamrából, ahol majdnem tökéletes légüres tér alakul ki. Itt az elszabaduló atomok kölcsönhatásba tudnak lépni egymással. 2. A kamrát megtöltik deutériummal, majd közel 45 000 volt feszültség alá helyezik. Egy vékony fémdrótokból álló, negatív töltésű rács magához vonzza a reakciótérben kialakuló, pozitív töltésű részecskéket, ezáltal ütközéseket idézve elő. 3. Az ütköző részecskékből a hélium-3 nevű izotóp keletkezik. A felszabaduló neutronok mérésével bizonyítható, hogy a fúzió megtörtént.

A Popular Science tudományos magazin beszámolója szerint Thiago Olson két évvel ezelőtt hobbiból kezdett neki tudományos projektjének. Az akkor csupán 15 éves fiú korlátozott anyagi lehetőségekkel és minimális szaktudással vágott bele az izgalmas kísérletbe, amely végül sikerrel zárult.

Olson egy évet tanulással, kutatással töltött, majd egy további esztendőre volt szükség az atomok ütköztetésével energiát termelő gép megépítéséhez. A szomszédoknak nem kell attól tartani, hogy házuk helyén egyszer csak hatalmas kráter keletkezik, az eszköz ugyanis még egy csésze kávé felmelegítéséhez is alig szolgáltat elegendő energiát, emellett a michigani sugárzásügyi hatóság is biztonságosnak nyilvánította a fiú „sufnireaktorát”.

Az ifjú atomtudós átrágta magát néhány egyetemi fizikakönyvön, vákuumpumpákat gyártó cégek kézikönyveit böngészte, s az interneten kutatott olcsó alkatrészek után. Ha megakadt, egy fúzióval foglalkozó weboldalon kért segítséget. Az egyik alkatrésszel például problémája támad, nem tudta ugyanis, miként drótozhatja be félkész reaktorába. A jó tanácsra nem kellett sokáig várni, egy hasonló érdeklődésű felhasználó pontos magyarázattal szolgált. A reaktor végül elkészült, s ma is biztonságosan működik, Olson pedig már új kihívásokon töri a fejét, egyetemi szintű alkalmazásokat szeretne készíteni.