| Így működik |
| 1. Két vákuumpumpa kiszívja a levegőt a központi kamrából, ahol majdnem tökéletes légüres tér alakul ki. Itt az elszabaduló atomok kölcsönhatásba tudnak lépni egymással. 2. A kamrát megtöltik deutériummal, majd közel 45 000 volt feszültség alá helyezik. Egy vékony fémdrótokból álló, negatív töltésű rács magához vonzza a reakciótérben kialakuló, pozitív töltésű részecskéket, ezáltal ütközéseket idézve elő. 3. Az ütköző részecskékből a hélium-3 nevű izotóp keletkezik. A felszabaduló neutronok mérésével bizonyítható, hogy a fúzió megtörtént. |
Olson egy évet tanulással, kutatással töltött, majd egy további esztendőre volt szükség az atomok ütköztetésével energiát termelő gép megépítéséhez. A szomszédoknak nem kell attól tartani, hogy házuk helyén egyszer csak hatalmas kráter keletkezik, az eszköz ugyanis még egy csésze kávé felmelegítéséhez is alig szolgáltat elegendő energiát, emellett a michigani sugárzásügyi hatóság is biztonságosnak nyilvánította a fiú „sufnireaktorát”.
Az ifjú atomtudós átrágta magát néhány egyetemi fizikakönyvön, vákuumpumpákat gyártó cégek kézikönyveit böngészte, s az interneten kutatott olcsó alkatrészek után. Ha megakadt, egy fúzióval foglalkozó weboldalon kért segítséget. Az egyik alkatrésszel például problémája támad, nem tudta ugyanis, miként drótozhatja be félkész reaktorába. A jó tanácsra nem kellett sokáig várni, egy hasonló érdeklődésű felhasználó pontos magyarázattal szolgált. A reaktor végül elkészült, s ma is biztonságosan működik, Olson pedig már új kihívásokon töri a fejét, egyetemi szintű alkalmazásokat szeretne készíteni.
