A WAP-ot (wireless application protocol) különösebben nem kell bemutatni – ez a protokoll a vezeték nélküli eszközöket és azok kommunikációját egységesíti és teszi alkalmassá a világháló elérésére – legalábbis ez az EG3 hivatalos, és igen magyartalan WAP értelmezése. Az igazi WAP értelmezés azonban valami ilyesmi: A WAP egy olyan protokoll, melynek segítségével olyan módon érhetjük el az internetet mobilunkról, ahogy nem érdemes...
Pedig a WAP egy igen ígéretes dolognak (1998-2000) indult: a vezető mobil- és tartalomszolgáltatók fennhangon hirdették (igen, igen, a magyarok is…), hogy most aztán mobilizációs forradalom lesz kérem szépen, a metrón ülve fogunk tőzsdei jelentéseket és időjárás jelentést olvasni, és különben is, nemsokára mindenki WAP-ozni fog, irgumburgum. A hisztéria nagyságát jól példázza, hogy a legnagyobb magyar mobilszolgáltató külön WAP-csoportot hozott létre, de volt a Népszabadságnak sőt az Indexnek is WAP szolgáltatása (24 órás hírekkel), a kis és nagy tartalomszolgáltatók egyaránt elkezdtek fejleszteni WAP-os szótárakat, játékokat, sőt még WAP-os szexoldalak is voltak, ez utóbbiak  persze a WAP limitált grafikai lehetőségei miatt inkább a „mókás”, mintsem az erotikus kategóriát képviselték.   A lelkesedés tehát óriási volt, legalábbis a tartalomszolgáltatók részéről. Egy dologgal azonban nem számoltak a cégek és a fejlesztők (micsoda hiba…), pedig ez a dolog a legfontosabb.

Kell ez valakinek?
Fentebb említett „dolog” nem más mint maga a felhasználó. A felhasználók ugyanis köszönték szépen, de nem kértek a WAP-ból – kevesebb mint egy év alatt kiderült, hogy egy átlagos mobilfelhasználó (márpedig a piacot az átlagos mobilfehasználó jelentette volna) egyszerűen nem óhajt gombostűfejnyi gombokat nyomogatni, és bélyegméretű kijelzőn olvasgatni képek nélküli híreket és cikkeket.

Ráadásul az átlagfelhasználót, a metrón ülve; munkába menet, valahogy nem érdekli hogy milyen az időjárás Washington környékén, részvényei sincsenek így a WAP-os BUX is bukik… ha pedig híreket vagy cikkeket akar olvasgatni akkor vesz egy Blikk (vagy külföldi példánál maradva People) magazint. Egy szó mint száz, az átlagfelhasználó  -ez a kategória a mobilok esetében majdnem mindenkire vonatkozik - egyáltalán nem érdeklődött a mobilos internetezés iránt. Elég sok menedzser- és vezető tartalomfejlesztő fej hullott a porba emiatt a 1999 környékén, hazai viszonylatban is, de neveket persze nem írunk, mert nem vagyunk mi olyanok:)  A WAP tehát szinte bemutatásának pillanatában megbukott, a felhasználók el is nevezték „Worthless Application Protocol"-nak, sőt "Wait And Pay"-nek, mivel drága is volt és lassú is. De miért is bukott meg a WAP egészen pontosan?

Okok és összefüggések
A kritikusok, sőt maguk a fejlesztők is több több száz, (haha) szempontot neveznek meg a WAP bukásával kapcsolatban, a hivatalos álláspont azonban négy sarkalatos pontot fogalmaz meg a bukással kapcsolatban.

1.- WML

A legtöbb támadás magát a WAP „nyelvét”, a WML-t (Wireless Markup Language) érte. A WML egyfajta nagyon leegyszerűsített HTML. A mobilok igen apró memóriájához és igen egyszerű processzorához igazodva,  a WML egy végletekig lecsupaszított „valami” lett. A WAP kritikusai szerint a legnagyobb szerepet a bukásban pontosan a protokoll és a nyelv jelentette – a felhasználók ugyanis egyfajta (jogos) elvárással rendelkeznek az internetes (és mobilos) böngészés terén - úgymint kényelmes navigáció, látványos és áttekinthető felületek, színes „szagos” oldalak, valamint sok-sok kép… Nos a WML ezekből egyet sem képes megvalósítani: a WAP oldalak legfőbb jellemzői: zsúfolt, áttekinthetetlen (tördelésre gyakorlatilag nincs lehetőség), nincs benne kép, a navigáció pedig egyenesen rémálom.

2.- Eltérő mobilok, hézagos terminál specifikáció…

Mobiltelefonból számtalan fajta létezik… ezzel a problémával a WAP sem tudott megbirkózni: a korai WAP-specifikációk olyan dolgokat tartalmaztak, amik elméletben nagyon jók voltak, mire azonban megvalósították őket kiderült, hogy a szóban forgó szolgáltatás bizony minden mobilon másképpen működik, sőt egyes mobilokon egészen érdekes viselkedést produkál… Példa: akkoriban egyes mobiltelefonok nem voltak képesek az 1KB-nál nagyobb WAP oldalak kezelésére. Ha esetleg egy 1KB-nál nagyobb oldalt találtak, akkor mobiltelefon típustól függően, a jelenségek egész tárháza volt megfigyelhető: egyes típusok hibaüzenetet írtak ki, volt amelyik egyszerűen lefagyott,  de olyan is volt ami egy üres oldalt jelentetett meg, vagy megjelentette az oldal tartalmát de csak 1KB-ig, a többit „levágta”… és így tovább.  És persze a WAP oldalak fejlesztői is ludasak a dologban: a specifikáció például tartalmazott egy kényelmi funkciót, miszerint a mobilokon pl. a 4-es gomb megnyomása, automatikusan az oldalon található negyedik linkre kattintásnak felel meg. Az ötlet jó volt, csak éppen a fejlesztők valamelyik WAP oldalon megszámozták a linkeket (könnyítve a navigációt), valahol nem (és magától melyik felhasználó gondolta volna hogy ilyen funkció is van?), de persze egyes mobilokkal nem is működött ez a gyorsparancs… Rémálom.

3.- Kijelző

Hát igen – kisméretű kijelzők (főleg akkoriban), legtöbbször iszonyatosan ronda zöld/sárga háttérrel, fekete betűkkel, nulla grafika, ráadásul a kijelzők nagysága miatti zsúfoltság (egy hosszabb mondat már nem fért rá a képernyőre).

4. Tartalom…. Hiánya.

Mivel a HTML és a WML abszolút nem volt kompatibilis, konverzióra nem volt lehetőség: ha valaki WAP tartalmat akart szolgáltatni, akkor azt külön le kellett fejleszteni majd karbantartani. A kezdeti lelkesedés után a lendület megtört (ráadásul nem is olcsó minden tartalmaz kvázi „duplikálni” és átírni), a WAP fénykorában sem arról volt híres hogy tele lenne tartalommal. A WAP keresők (beleértve a google-t is, wap.google.com) alig-alig találtak valamit, egyes becslések szerint az egész WAP tartalom pár tízezer (!) oldalra korlátozódott.

Nem legyünk pesszimisták: a WAP ugyan megbukott, készül azonban a WAP2.0, immáron  XHTML támogatással, és http kompatibilitással… Ki tudja? Lehet, hogy a WAP lesz az egyik IT-főnixmadár. Vagy nem:)